Nos, így jóval Koppenhága után valahogyan illendő lenne lereagálni a dolgot részemről –hamár ugye az előző bejegyzés megnyitotta a témát.
Mint az már ismeretes, gyakorlatilag semmi sem történt a csúcson, semmilyen előremozdulás, semmi konkrétum, és még az USA sem volt hajlandó saját magát megrendszabályozni. Náluk a belpolitika felülírta a „nemzetközi vezető szerepet” és a felelősségtudatos gondolkodást (tb reformjuk fontosabbnak bizonyult, mint környezetszennyezésük, pazarló életmódjuk, és mostmár, hogy az abszolút többség elveszett egy szenátusi képviselőhely bebukásával, kijelenthetjük, hogy a törvényhozásban sem tudnának áttörést elérni… és akkor még a nemsokára bekövetkező választásukról nem is beszéltünk).
Ennek fényében azért én elgondolkodtam a Béke Nobel-ről…
Amúgy nekem az a véleményem -nem mintha ez olyan nagyon mérvadó lenne-, hogy nem is a felmelegedéssel van a gond önmagában, illetve nem elsősorban a klímaváltozás a probléma. Bár én is azt gondolom, hogy a CO2 kibocsátás katalizálja a klímaváltozást (márcsak az energiamegmaradás miatt, mivel én nem vágom, hogy a fosszilis energia a párakompenzációban pl hova lesz), és tisztában vagyok azzal, hogy a globális felmelegedés nem azt jelenti, hogy melegebb lesz (mint az sokaknak nem teljesen egyértelmű ma), szerintem a leginkább mérlegelendő szempont itt a túlfogyasztás és a jövő kárára történő életmód. A pazarlás és az ésszerűtlenség.
Nem látok sok tudatosságot abban, hogy ha egy ablakot be lehet hűsítő zsaluval árnyékolni, és enyhe kereszthuzattal operálni, akkor miértis kellene légkondit beszerelni inkább? Miért nem lehet elfogadni, hogy nyárom meleg szokott lenni? Milyen célt szolgál az a luxus, hogy gombnyomásra tudjunk mindent módosítani, no nem azért mert az megfelelőbb körülményeket teremt, hanem mert képesek vagyunk rá. Ez kicsit olyan, mint amikor Nigella főz a tévében, és az amúgyis ’húsos’ nő egy akkora hűtőből dolgozik, amiben ő maga 5x elférne. Persze, használ dobozos lime-lét, újrapapír evőeszközökkel esznek OTTHON, 2dl-es flakonos vizet isznak szintén a hűtőből, az s-betűs mogyoróscsokit palacsintatésztába forgatja, majd fritőzben kisüti pálmaolajban és juharsziruppal tálalja.
De ez a habitus nem csak náluk jellemző. A rögeszmés húsfogyasztás (mely tápanyagunk a leginkább energiaigényes és környezetterhelő élelmiszer) Magyarországon is hétköznapi jelenség (hurkahurkahurkahurkahurka…). Manapság elképzelhetetlen, hogy egy héten csak a vasárnapi ebédnél legyen hús az asztalon, nincsenek változatos zöldségeink és lakosságunk lassan eléri a 15 millió főt! Persze, nem lélekszámban, hanem kilóban! Vagy másként, a magyar konyhaművészet alapja ez: Végy egy nagyobb szelet szénhidrátot, hempergesd meg felvert szénhidrátban, majd némi mangalica szénhidrátban süsd ki, végül kend meg szénhidráttal és reszelj rá szénhidrátot. Szénhidrátban megforgatott keményítővel és pirított szénhidráttal tökéletes.
De ezt hosszan lehetne még sorolni, így zárásul én csak annyit mondanék, akkor lesz környezettudatos világ, ha minden terméken fel fogják tüntetni, hogy az mennyi kalóriát tartalmaz, és hány liter víz, hány kalória energia kellett annak a terméknek az előállításához, és mindez hol.
És a kép alatti szöveg: Each day Humble supplies enough energy to melt 7 million tons of glacier! [A Humble minden nap annyi olajat szállít (és termel ki), amely elegendő lenne 7 millió tonna gleccser elolvasztásához!]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése