„Én nem a keserűség fotósa vagyok!” - Yann Arthus-Bertrand

Eleinte, a kezdetek

1946 március 13-án, egy ékszerész családba született Yann Arthus-Bertrand. Első munkahelye 1967-től a Cháteau de Saint Augustin Nemzeti Park, Cháteau sur Allier-ben, itt annak őreként dolgozott, ahonnan 30 éves korában áttelepedett Kenyába feleségével, hogy oroszlánokat tanulmányozzon és napról napra figyelje őket (később, az első könyve 1981-ben, az Oroszlánok ebből a munkából születik meg).

Itt Kenyában jött az ötlet, hogy a levegőből fotózással foglalkozzon, ugyanis hőlégballonnal kezdtek turistákat röptetni. Yann szerint ekkor kezdte felismerni, hogy mennyi lehetőség van ezen az ösvényen.

Párizs, lovak, a francia ember, a francia mezőgazdaság

Mikor aztán visszatért Párizsba, egyik barátja ötletére megfotózta Párizst a levegőből. Ez volt az első igazán „légifotós” munkája. Innen aztán egyenes út vezetett a fotóriporterkedéshez. Nekiindult, hogy karriert csináljon és nagyjából mindent kipróbált, állítása szerint. Ugyan olyan elánnal dolgozott Dian Fossey-val és ruandai gorilláival, mint egy divatcég pápuai reklámkampányán, bár utóbbi feladatát annyira nem szerette, ugyanis túl disszonánsnak hatott számára, hogy a márkás ruhákat a szigetvilág őslakosain fotózzák.

De kifejezetten portréfotói is születtek, mikor felkérték, hogy fotózza meg a „francia embert”, egy sorozatot a franciákról.

Számára azonban 2 kedvenc témája -a légifotózás után- a francia mezőgazdaság és a lovak. Előbbi egy évente megjelenő kiadvány lett, mely az ország állattenyésztőit mutatja be a nézőknek különlegesen szép jószágaikkal, utóbbi pedig a világ lovait és lovasait tárja elénk.

1991-ben létrehozta az Altitude-öt, a légifotózásra szakosodott magáncégét.

Az Altitude honlapja – katt ide

Földünk a magasból

1994-ben az UNESCO támogatásával aztán az addigi tapasztalatok és ötletek egy koncepcióba kezdtek összeforrni. Mivel eddigre már számtalan helyen megfordult, illetve számtalan hely fölött átrepült, Yann-ban felvetődött, hogy létre kellene hozni egy olyan kép-bankot, mely a Föld jelenlegi állapotát mutatná be, mely az utókornak is megőrizné a mát. De -ahogy az a megálmodó típusú embereknél szokott lenni-, mivel senki sem értette azt, amit Yann már gyakorlatilag maga előtt látott, senki nem is akart hozzá pénzt adni. 200-nál is több tarha-levelet küldtek szét, amire még választ sem kaptak.

És ekkor történt a nagy áttörés: a Club Med, egy turisztikai óriás bízta meg a csapatot, hogy a legkülönbözőbb országokban lévő üdülőhelyeit fotózzák le számukra egy promóciós könyvhöz. Ez a feladat újabb kapukat nyitott számukra. Marokkó a magasból, Kuwait a magasból és hasonló könyvek születtek és ezzel párhuzamosan egyre több kép került a Földünk a magasból mappában.

Aztán 5 évvel később és rengeteg szervezés, munka után és Yann rengeteg pénzéből megszületett a Földünk a magasból, egy olyan fotóalbum, mely 24 nyelvre lett lefordítva és világszerte több mint 3 millió példányban kelt el, ezzel megdöntve minden addigi rekordot. Természetesen Yann-nak nagyobb terve volt a sorozattal, így elindítottak egy utazó kiállítást, mely így 100 város és 100 millió emberhez juthatott el, révén a képeket nagyvárosokban, parkokban és teljesen ingyenesen tárták az emberek elé.

A fotós persze még ekkor is kételkedett munkái sikerében, és egy jótékonysági aukcióra ajánlotta a képeket, ahol 25-35 ezer eurókért keltek el a fotók.

Fontos megjegyezni, hogy a project véghezvitelében a FUJIFILM is hatalmas segítséget nyújtott, mivel a filmelőhívások és egyéb filmes költségeket teljes egészében átvállalta. Ígyhát gyakorlatilag csak az idő és a repülési órák szabtak határokat a munkának. Yann csapatából 2 ember csak azzal foglalatoskodott, hogy a tekercseket koordinátákkal lássák el és gondosan archiválják az összes kockát, hogyha bárki más is meg szeretné fotózni az adott helyet vagy valaki kutatni szeretne ott, akkor az pontos információkat kaphasson a hollétről.

Pár évvel később, már a fenntartható fejlődés koncepciójába ültetve egy 4 részes, 2-2 órás filmet is forgatott 2006-07-ben, a globális környezetről és a kihívásokról. Ez, a Földünk a magasból sorozat már az előszele volt a HOME-nak. Számos jelenet és művészeti koncepció aztán innen került át abba, ahogy Armand Amar, a francia zeneszerző is itt már szerves részét képezte az alkotómunkáknak.

GoodPlanet

2005 július 1-én startolt a GoodPlanet, egy olyan non-profit szervezetet, mely különböző utakon a fenntartható fejlődést promotálja, és olyan programokat vezet, melyekkel a CO2 kibocsátást lehet ellensúlyozni. Yann eleinte azért indult el ezen a vonalon, mert a munkája kapcsán kibocsátott CO2-t szerette volna valahogyan kompenzálni, így kitalálta az Action Carbone-t, amiből aztán egy mindenki számára elérhető szerveződés lett GoodPlanet-en keresztül. Az AC olyan programokat finanszíroz és szervez a Föld legkülönbözőbb pontjain, melyek közép és hosszú távon tudják csökkenteni a CO2 emissziót, méghozzá megújuló források kialakításával. Komposzt alapú biogázüzem, napenergiás sütők, szélturbinák, faültetvények, stb.

A GoodPlanet honlapja – katt ide

’6 billion Others’ – 6 milliárd másik

2009-ben egy újabb ötlete támadt! Ha már a Földről készített egy képtárat, akkor miért ne készíthetne egyet az emberekről is? Ígyhát több mint 5000 videófelvételen keresztül mondhatták el gondolataikat a világ minden pontján élők, a boldogságról, nélkülözésről, életről, halálról, szeretetről, gyűlöletről, … hogy egy kiállítás segítségével, majd egy webes felületen keresztül a világ hallhassa azokat.

6 milliárd másik, a honlap – katt ide

HOMEproject

2007 áprilisában kezdett neki egy film forgatásához, amit eredetileg Boomerang-nak nevezett volna el. A projectben 2 segítője is volt, Luc Besson, a film producere és a PPR csoport, a francia multi cég, mely az anyagi hátteret (15-20 millió eurót) biztosította. A film teljes CO2 emisszióját természetesen a GoodPlanet nullázta, és a minimális áron forgalmazott DVD-k után 1-1 euró szintén a szervezetnek került átutalásra.

És jött 2009 június 5, péntek, a Föld Környezetének Világnapja, a film nemzetközi premierje. Besson-ék mindent megmozgattak, hogy mindenhová eljuthasson a film. Ingyenes plakátok, hozzáférés, nyilvános vetítések, TV sugározások egyszerre adták le a HOME-ot (például a France 2 TV-n keresztül 8 millióan látták a filmet). Csak a YouTube-on 10 milliók nézték meg. Jelenleg -amikor e bejegyzést írom- az angol változatot már 9.400.684.-en nézték meg, de a premier idején egy külön felületet készített a YT csapata 6 hétre a filmnek, ahol ingyenesen letölthetővé is tették azt, valamint werkfilmekkel, érdekességekkel, fórumokkal együtt szinte minden nyelven feliratozva is meg lehetett nézni.

A bemutató páratlan hatást váltott ki. 2 nappal később ugyanis Európa Parlamenti választások voltak Franciaországban, és a 3. helyen a francia ökopárt ért be, 8%-ot javítva 2 nap alatt.

A HOME honlapja – katt ide

A teljes HOME HD minőségben is a YouTube-on, angol felirattal – katt ide [ezt ajánlom!]

Werkfilmek: a zene – Armand Amar – katt ide [ezt ajánlom!]

Werkfilmek: sajtókonferencia június 5-én [ezt ajánlom!]

Szóval, számos tett és hír kapcsolódik Yann-hoz. Minden évben ingyenesen juthatnak hozzá a francia iskolák olyan plakátsorozatokhoz, melyek 1-1 tematikus témát dolgoznak fel (2006 - fenntartható fejlődés, 2007 - biodiverzitás, 2008- energia, …). Alive sorozata az ember természetre „mért” hatását mutatja be. A GoodPlanet már Junior, Info és Conso fórumokon keresztül működik. 2009 április 22-én az UNEP jótéteményi nagykövete lett, és még koránt sem merültek ki ötletei.

Hogy mivel lehet összegezni mindezt? Zárásul 2 anekdotát emelnék ide Yann anyahonlapjáról, melyek talán közelebb hozzák személyét a bejegyzés olvasóihoz.

Yann a Luxemburg Kertben dedikált, mikor egy hölgy került sorra egy Földünk a magasból könyvvel. Miközben Yann írt, a nő elmondta, hogy mennyire tetszett a lányának a kiállítás, hogy milyen nagy hatással volt rá és mennyire lenyűgözte. Yann azt válaszolta a hölgy szavaira, hogy a lánya még többször is megnézheti majd, mivel a kiállítás hónapokig ott lesz és még jöhet bátran, ám mikor ezeket a szavakat kimondta, a hölgy váratlanul sírni kezdett és csak annyit tudott mondani, hogy lánya pár nappal korábban halt meg…

(Ambre Mayen)

„Pápua Új-Guinea-ban dolgoztam, mikor egy helybéli odajött hozzám és kérdőre vont, hogy mennyire érzéketlen vagyok. A tolmács aztán mondta nekem, hogy a férfi azért szomorú, mert nem küldtem el neki a képet, amit róla készítettem. Kemény! Még sohasem voltam abban az országban, amit próbáltam is védelmemben elmagyarázni, mindhiába. A férfi hajthatatlan volt. Végül nem tudtam mit tenni és elmentem vele az otthonába, ahol teljes megdöbbenésemre egy plakát volt a falon a Párizsi Amerikai Kulturális Központról. Évekkel korábban ugyanis a PAKK meghívott egy pápua delegációt egy európai útra, és akkor készítettem a férfiről egy fotót. Nem tudtam elégszer bocsánatot kérni, de ez volt a legkevesebb…

(Yann Arthus-Bertrand)

Yann előadása MAGYAR feliratozássa a TED-en – katt ide [ezt ajánlom!]

Yann Arthus-Bertrand . ORG honlap – katt ide

Yann Arthus-Bertrand2 . ORG honlap, a fotós felület – katt ide

Yann fotógaléria honlapja – katt ide

(a gyűjtőhonlap)

Források (a fentieken túl):

UNEP

Yann TED profilja

Wiki

BTT táborosoknak kis infó összegzés a harmatfüvek és a vénusz légycsapók tartásáról

Víz és pára

Az egyik legfontosabb, hogy csapvízzel soha ne locsoljuk őket! A rovarevő növények mindegyikére igaz, hogy csak a lágy vizet képesek fogyasztani, a többitől elpusztulhatnak. Evolúciójuk során mindig olyan helyeken alakultak ki, ahol kevés volt a tápanyag a termőközegükben, így ők a rovarok elfogásából és bontásából nyerték a tápanyagaikat. A ma élő fajták már igencsak a rovarokra szoktak, így ma már mérgező számukra a sok tápanyag a talajban, vagy a vízben.

Azaz, locsolásra esővizet, vagy vasalókba való ioncserélt vizet használj!

Mivel legtöbbjük mocsaras vidéken él, így mindig kell is, hogy a tálkájukban álljon a víz. A jó az, ha a cserepük alsó 1/4-e 1/5-e áll a vízben, így mindig fel tud szívni annyi vizet a földjük, amennyit szeretnek. Télen, teleléskor persze inkább csak 1/6-nyi vizet engedjünk nekik, mert ilyenkor pihennek, nem termelnek emésztőenzimet sem és könnyen meg tudnak rothadni a pangó vízben.

Amúgy mind a két növény kedveli a közepesen magas párát (kb 70% körül), a mocsári lét miatt. A harmatfűnél ráadásul ez azért is fontos, mert száraz levegőben vagy huzatban gyorsan elpárolognak a cseppjei és így nem tud ragadozni.

Talaj

A tápanyagszegény földjük miatt csak rosszminőségű, savas ültetőközegben érzik jól magukat, csak ezekben élnek szépen. A harmatfüvek és a vénuszok legtöbbje tőzegmocsarakban él, így a legalkalmasabb számukra a tőzegbe ültetés. Ám az ördög a részletekben rejlik! A vénuszok inkább a mocsarak parti részein terjedtek el, így ők a kicsit homokos (mészmentes kvarchomok), enyhén sóderes, porózus tőzeges talajban élnek. (1 rész nagyon apró szemű, 0,5-1mm-es szemméretű, mészmentes kvarchomokot, akváriumi homokot másik 1 rész szűrőn átszitált tőzeggel és 0,5 rész durvább, a szitában megmaradt tőzeggel kell keverni kb).

A harmatfű is ezt a közeget szereti, bár ott nem kell átszitálni a tőzeget, csak a nagyobb darabokat kerüljük.

Namost, ha át akarnád ültetni növényeidet, akkor nyugi, még nem kell, ráér a dolog, mert ezek még magoncok. Majd tavasszal, mikor már süt a nap és 12°C fölött van a hőmérséklet és nem nagyon fagy esténként. De, ha mégis szeretnéd átültetni őket, akkor vásárolj Novobalt tőzeget, ami szárított tőzegmohát jelent. Ez nagyon jól tartja a vizet, és kellően savas a kémhatása a növényeknek és a fenti receptek szerint keverd össze az új közegüket.

Fényigény

Szeretik a közepesen sok napfényt. Ilyenkor piros színűek lesznek, és a harmatfüvek szőrein megjelennek a cseppek is. Bár vigyázni kell, mert csak akkor tudják elviselni a fényt, ha mindig elég vizük is van. Azért persze a kánikula idején olyan erősségű a nap fénye, mely már őket is megégeti, ilyenkor tegyük olyan helyre a növényeket, ahol csak mondjuk reggel 8-tól délután 2-ig éri őket a nap.

Hőmérséklet

A harmatfűnek a fülledt meleg a kellemes, a vénusz légycsapónak pedig a normális, nálunk megszokott éghajlat.

Etetés

Ja, és az etetés! Nem kell etetni őket, de ha kapnak kaját, akkor annak örülnek.

BTT-sek, a ti példányaitok még csak kisebb muslincákat, kisebb hangyákat esznek, ezeket döglötten is megeszik, bár csak a frissen elpusztultakat/megölteket. A harmatfűnél csak rá kell helyezni a kaját a szőrökre és azok hamarosan elkezdenek megmozdulni az irányukba, és bebugyolálják a rovart.

A vénusznál viszont úgy kell csinálni az etetést, hogy óvatosan meg kell cirógatni a csapdák belsejét a muslincával. Erre reagál a növény és bezárja a csapdát.

És mégegy, a túletetéstől a növények elpusztulnak! Egyszerre csak a csapdák/levelek maximum 1/3-a ehet, több nem!

A csapdák működése

Ez a legérdekesebb része a történetüknek.

A harmatfű „szőrszálai” végén látható cseppek egy összetett anyagot képeznek. Ragacsosak, és tele vannak bontóenzimekkel, melyek a rovarok fehérjéinek molekuláit bontják apróbb részekre, amit aztán a növény vissza tud szívni és hasznosítani. Ráadásul a szőrök érzékelik, ha fehérje tartalmú anyag kerül rájuk. A vénuszokkal ellentétben a harmatfüvek ezért képesek az elpusztult, de friss rovarok bontására is. Ilyenkor azon szőrszál körüli szőrök, mely érzékeli a fehérjét, elkezdenek a középső szőr felé hajolni, tehát ráhajolni a rovarra, az élelemforrásra. Így ők is jelet kapnak, így az ő szomszédos szőreik is elmozdulnak a jel forrása felé, és így tovább, amíg a levél fel nem pöndörödik.

Ez a folyamat segíti a harmatfüvet abban, hogy az a lehető legtöbb szőrszálával tudjon „enni”.

A vénuszok teljesen más módszerekkel dolgoznak. A légycsapók leveleinek távolabbi fele a csapda (tehát nem a viráguk!). Ez áll 2 részből, a 2 tenyérből, melyeken 3-3 szőrszál van. Namost, ha a levél 2 szőrszáltól rövid időn belül kap jelet, ha valami megérinti ezeket a szálakat, akkor a tenyerek tövében lévő sejtek összezárják a csapdát, de nem teljesen. Ez a folyamat ugyanis megterheli a növényt és neki csak akkor éri meg, ha megfelelő méretű prédákat foghat. Ezért, ha valami oly kicsi, hogy ki tud slisszanni a félig zárt csapdákból, akkor arra nem kell energiát pazarolnia. Ellenkező esetben persze a csapda teljesen összezár, kiszorul belőle a levegő és a növény bontóenzimeket választ ki és falatozik a rovarból.

Ezután a csapda újra kinyílik, és a víz vagy a szél kiszedi belőle a tetemet.

A csapda pontosabban úgy működik -biofizikailag- hogy 2 sor sejt áll a tenyerek tövében. Amikor nyitva van, a fölső sor, a csapda belseje felőli sor duzzadt és tele van vízzel, így nyitva tartja a leveleket. Az alsó sor sejt ilyenkor kicsi, kevés vizet tárolnak. Ám amikor impulzust kapnak, a felső sor sejtből a víz „átpumpálódik” az alsó sor sejtbe és így a csapda összezárul.

Mivel a növényeknek nincsenek idegsejtjeik, így a növények nem ez úton tudatják sejtjeikkel, hogy mit kell tenni, hanem az érzékelő szőrök megdörzsölése keltette súrlódási energia az, ami elektromos impulzust kelt és kiváltja a folyamatot.

És pár videó róluk:
ELSŐ – katt ide
MÁSODIK – katt ide
HARMADIK – katt ide

A vérengző lián - Triphyophyllum peltatum (Dioncophyllaceae)

Érdekes módon olyan növények is kifejlesztették rovaremésztő képességet, amelyek esetében nem is várnánk. Persze, eleve nem várnánk ezt növényektől, de e bejegyzésben egy mégolyanabb alanyról lesz szó.

A Triphyophyllum peltatum-ot eredetileg Dioncophyllum thollonii-ként regisztrálta a tudomány, 1927-es Sierra Leone-i felfedezésekor.
Alapjában ez egy Kelet-Afrikában honos, trópusi liánfajta, mely csak részben rovaremésztő növény. Ez ugyanis növekedésének egy szakaszában alkalmaz olyan technikát, mely segítségével rovarokat képes zsákmányolni.


A ’triphyophyllum’ szó jelentése az, hogy ’3 féle levél’, mely utal különös életmódjára.
A lián 25-40 centis korára, valamint az elkövetkezendő esős évszakra növeszt magának egy speciális 2. fajta levelet, egy szálhoz hasonlatosat, mely tele van ragacsos szőrökkel. Legvalószínűbb indoka erre az, hogy az erdei talaj felszínében nem talál olyan és annyi tápanyagot, melyek nélkülözhetetlenek fejlődéséhez, így mikor eléri a magonc állapotát és már stabil talpazatot tud növeszteni magának, megjelenik a rovarfogó levél.
Amikor kellő tápanyagot szerzett magának a rovarokból, egy új ciklusba lép, és megjelennek a 3. fajta levelek, melyek a kapaszkodásért felelnek. Minden ilyen levél végén 2 ellentétes irányba kunkorodó kampó van, amikkel a lenge szellő hatására is a környezetébe tud akadni, és -persze idővel- szárával körbe tudja a stabil pontokat szőni.


A növény tudományos jelentősége abban van amúgy, hogy általa lehetett bebizonyítani, hogy a növényi ragadozó habitus [carnivorous syndrome] opcionális tulajdonság és nem nélkülözhetetlen a növény életében. Bár kétségtelenül pozitív hatása van a rovaremésztőkre, ha prédához jutnak, ám ez -a kutatók szerint- nem függés… bár szerintem azért ez így nem teljesen igaz. Mert például a nagyobb kancsókák egyszerűen meg tudnak pusztulni, ha nem jutnak zsákmányhoz. Szóval, mondjuk inkább azt, hogy említett liánunknál a rovarevés opcionális, azaz egy kifejlesztett tulajdonság, melyet a növény aktívan „használ”, ha szükségét látja. Green et al. (1979) mutatott rá, hogy a lián a K pótlását oldja meg így, és általában a természetes élőhely klimatikus hatásai miatt, amikoris szárazról esősre vált az idő, és hirtelen minden gyorsabban kezd nőni, így okozva hiányt például a K-ból.

a speciális rovarfogó levél

Zsákmányait tekintve a nagyobb csoportok így néznek ki: 20-20%-ban hártyásszárnyúak és bogarak (Hymenoptera, Colaptera), 40%-ban kétszárnyúak (Diptera) és 6-7%-ban termeszek és pókszabásúak (Isoptera, Arachinda)

Tartás és nevelés

Sokáig próbálták kultivációba vonni a részben önmegtermékenyülő növényt, de ez korántsem egyszerű feladat. A probléma abból adódik, hogy a magonc állapottól kezdve szinte nem lehet átültetni a liánt, csak ha a földlabdája épségben marad. A ded ugyanis nehezen tolerálja ezt, gyökerei nagyon érzékenyek és egy ilyen sokkhatástól szimplán megállnak a fejlődésben.

Amúgy a kellő kondíciók átlag 22°C (7:00-17°C és 18:00-28°C), világos, de nem tűző napfényes hely és 85% pára (53-95%). Ezekkel a körülményekkel a csírázás 2 hét és jópár hónap alatt megindulhat.


Ez majdnem le is maradt! Richard jóvoltából egy YT kisvideó a liánról (katt ide!).