isten - NINCS, avagy 'itt a piros, hol a piros'

Mint azt valószínűleg az olvasótábor jelentős része tudja rólam (szóval mind a 4-en tisztában vagyunk ezzel :) ), nehezen tudok elmenni fundamentálisan vallásos beszólások mellett. Ezt csak egy dolog tudja fokozni, amikor a beszólás isteni gőggel, vagy isteni gőgöt nyilatkoztat ki. Úgyhogy szükségesnek érzem tiltakozni ez ellen:

"A magyar ügy nem véletlenül vált ki rokonszenvet - Ünnepi beszélgetés *****kel című interjúban ***** elmondta: az uralkodó felfogás szerint a hit, a vallás és a teremtés rendjét a vallástalanság és a tudományos világfelfogás, az istentelen kozmosz felé terelik, "mi viszont ezzel ellentétes irányban haladunk: nekünk az európai civilizációról és kultúráról más értelmezésünk, felfogásunk van". "A magyar ügy nem véletlenül vált ki rokonszenvet" - jegyezte meg.

forrás: index.hu [aminek egy másik újság a forrása]

Szóval, hogy stílusosan öntsem a savat, egy olyan alaptétellel szeretnék válaszolni az idézett politikus (!!!) kinyilatkoztatására, ami alapvetően egy vallásos bizonyításként híresült el a filozófiában (az óraszerkezet példája). Ez az elméletnek azért nem nevezhető, de mondjuk „anekdota” azt veszi alapul, hogy egy bogár például annyira bonyolult, mint egy óraszerkezet. És ha rápillantunk egy óraszerkezetre, akkor arról bizton kijelenthetjük, hogy ember alkotta tárgy. Ebből adódóan ha egy bogárra rápillantunk, akkor kvázi érezzük a tudatunkkal, hogy az is alkotott dolog, isteni alkotás, ergo isten létező valami.

Ezt a példát gyakran szoktam említeni, mikor a témában beszélgetek másokkal, és akkor rendszerint hozzá szoktam tenni, hogy a rovarok egy kitűnő példái az evolúciónak (szelvényes fejlődés, rengeteg lépcsőfokuk él ma is, sok a specializáció közöttük, rengeteg kövületük létezik, teljesen nem „emberiek”, stb). Sőt, ez a példa olyan pontokon is téved, hogy 1., eleve feltételezi isten létezését 2., az embert isteni párhuzamba emeli 3., minden racionális alapot nélkülözve akar racionális logikával érvelni (’érezzük a tudatunkkal, hogy valaminek úgy kell lennie’) 4., mellőzi az összes nem mellékes vallási szempontot (szent írások, hierarchia, egyéb megállapításai a vallásnak, egyházszervezet, gyakorlat, szertartás és hitéleti dolgok), amik nélkül viszont istenről nem lehetne tudni… Mert ugye mi van akkor, ha se szent könyv, se egyház, se a hit gyakorlati része nem létezik? Hát akkor maga a hit sincs és nem létezik a hitben megtestesített és „életre hívott” alapja sem, az isten.

egy lepke szeme - Dartmouth-i Electron Microszkóp, Dartmouth College

De lendüljünk tova a részleteken, melyek önmagukban is cáfolják a példát, és csak a logikai mivoltára koncentráljunk.

Ez nekem a problémám leggyakrabban. Hogy maga a logika az, ami cáfolja mindenféle isten létezését, és pontosan a tudás maga és a tudás eszközei, működési gyakorlata (pl a logika) alakítja ki a megállapításunkat, megállapításomat. A vallás mellett kardoskodók gyakran esnek abba a hibába, hogy logikai úton próbálnak érvelni, illetve a logikailag és értelmileg kikövetkeztetett tényekbe próbálnak belekötni, kotnyeleskedni (hogy csak két szösszenetet említsek ez történt a Föld központú (eleinte lapos) világkép esetében is és az evolúciós elmélet esetében is).

De egyszer szeretnék már megélni egy olyan esetet, amikor a vallásos elméleten belül van logikai átkötés. Hogy teszem azt, azt mondják a vallási vezetők, hogy isten magas, és ezért van olyan magasan a felhők világa, benne a mennyország. Vagy hogy isten aminosavaktól hemzsegő fortyogó vulkáni gejzíren keresztül teremtette az életet és nem egy hét alatt ugyan, de pihent közben. Ilyen állítások soha sincsenek… Vagy mégis? Vagy csak én emlékszem túl ködösen, és a vallások alapjai, a szent írások vannak tele ilyen ténybeli megállapításokkal?

a pestisdoktor Paul Fürst rézmetszetén

A doktorok madárcsőr "gázmaszkokban" -melyekbe gyógyfüveket tettek- járták a pestises negyedeket és beszéltek a beteg testrészekhez, hogy így kiűzzék a gonoszt. Anno a járványt az egyház isteni büntetésnek titulálta, és a papság menekült előle (pl a zsámbéki plébános is).

Szóval a gondom ez a logikai visszacsatolás.

Míg a vallási tézisek egyre inkább a hívők által is mesének titulált szövegekkel vannak tele* és rendszeresen tovalendülnek a ’900 oldalon kívüli világ’ dolgain **, addig a fő ellenségnek kikiáltott tudomány folyamatosan és nagy pontossággal következtet és fejlődik. Visszacsatol.

Darwin a forradalmi elméletével megjósolta előre a DNS létezését. Egy olyan világban, amiben már maga az evolúció is hihetetlen volt (bár a közgazdaságtan már ismerte a jelenséget) ő egy olyan rendszer létét tartotta logikusnak (mert a tudata szerint kellett, hogy legyen egy ilyen rendszer), mely a tulajdonságokat átvezeti.

De említhetnénk itt Galileit is***, aki a Föld központú vallási nézetet tette nevetségessé a logika erejével (a Jupiter holdjait fedezte fel, és azok mozgásából rájött arra, hogy a Föld is keringhet, illetve a Földnek is kell keringenie).

Nem akarnék hetekig példákat sorolni, de lenne mit idecitálni az inkvizíciós listákról, a katasztrófák, pestis és egyebek egyházi olvasataiból, illetve az elmúlt 2-300 év tudósainak életműveiből.

a Galilei Holdak - Io, Europa, Ganümédész és Kallisztó (forrás: Wiki)

A visszacsatolás a lényeges. Az a momentum, hogy valamit megfigyelünk, feldolgozunk, tényekkel igazolunk, megállapítunk, állítunk, következtetéssé (is) alakítunk, és végül ez a valami visszacsatolódik, igazolódik rendszeresen.

* az cseppet sem zavarja ugyanezen hívőket, hogy hitük értékének aranyfedezeteit vonják kétségbe (túlvilági jutalom, mennyek országa és a pokol, az eredet, a teremtés, a szabad akarat, isten szerepe, ítélkező-kegyes-tökéletes-passzív…)

** kozmosz, univerzum, tudományok (asztrofizika, biokémia, evolúcióbiológia, …)

*** de említhetnénk a kiátkozottak közül Luther Mártont is (aki megrengette az addigi uralkodó vallás belső rendszerét, pechére szöget ütve a vallások koporsójába), mivel egy református nyilatkozta egy katolikus médiumnak a cikk elején olvasható sorokat… no comment…

Itt a piros, hol a piros

Tehát itt a piros, hol a piros?! Ha látjuk a 3 skatulyát és tudjuk, hogy az egyik alatt ott a piros golyó, akkor vajon tényleg csodának tudható be, hogy sohasem tudunk rámutatni? Vagy pusztán arról van szó, hogy a jelenség, mely által a skatulyák keverednek olyan folyamat, melyet elsőre nem értünk és nem is tudunk követni, de többszöri megfigyelés és nyitottság hatására aztán megértünk?

Ha az olvasóhoz az utóbbi feltételezés áll közelebb, akkor képzelje el, mi van akkor, ha 5 skatulyát látunk, és a folyamat, a varázslat ezek között zajlik? Még mindig hiszi, hogy megfigyeléssel rájön a csodára? Ha igen, képzeljen el 7 skatulyát! Majd idővel a végtelen-1 darab skatulyát! :)

[a példa jobban elképzelhető a gyakorlatban, ha az első fogadásokat megnyerő, beépített embert is belevesszük, aki a skatulyákat keverő játékmester cinkosa és a céljuk nem más, minthogy a csodával hülyére vegyék az egyszeri játékosokat, mert boldogok a lelki szegények]

Dynamo, a "Discovery mágusa"

Az az átkozott „istentelen kozmosz”!

Sokszor nehéz ebben a témában Magyarországon zöldágra vergődni, mert túl sok az emóció, a szándékos és az akaraton kívüli tudatlanság és hasonlók. Magam is megfogadtam (no, nem túl komolyan), hogy nem írok politikai vagy politikát is érintő cikket a blogra, meg eleve, nem vadítom ilyenekkel az olvasókat. De ez az istentelen kozmosz végtére is mindaz, amit ez a blog éltet és amiről szól. Az igazi természeti csodákról van itt szó, a varázslatokról, melyek léteznek és nem csak mesék. Mindaz, amit szűkös időmben ide tudok biggyeszteni az az istentelen kozmosz által adott válaszok a legfontosabb emberi kérdésre, a ’miért?’-re.

És nem is verném most magam e bejegyzésben, ha az ilyen szövegeknek nem lenne hatása, nem lenne tábora, vagy mindenki helyén kezelné a politikai propagandát.

A művészet a tudomány vallása

Zárásul egy olyan elgondolást osztanék még meg a maradék 2 olvasóval, aki idáig eljutott, mely személyes nézeteim egyik legfontosabb eleme.

A művészet szerintem a tudomány vallása és ebből adódóan az élet egyik legfőbb vívmánya, értéke. Nem más ez, mint az emberek általi új teremtésének a csúcsa. Valami eddig nem létezőnek a létrehívása. Ez az a dolog, amit a vallásos világ egyedül a központi figurájának tulajdonított és kb mindent vagy ebből vezetett le, vagy ide irányított vissza. A természet teremtését, működését, az emberek eredetét, az emberek viselkedésének alapelveit (AZ erkölcsöt), az élet mibenlétét, a célokat és a határokat… Ám az ember fejlesztett magának olyan értelmet, melyet magából adódó kérdések, a miértek, a hogyanok, az állandó kételkedés, a biztosra és biztonságra vágyás tüzelt, és idővel megteremtette magának a tudományokat, az információk rendszerét/rendszereit. És ezek az információk helyezték új megvilágításba magát a vallásosságot.

Ám a vallásnak csak a lényege cáfolódott meg, a képe, a művészetek megmaradtak. Így a művészeteknek új út, új szerep kellett, mely 150-200 éve folyamatosan áll át a realizmusra. És szerintem igazándiból a művészetek azok, amik az utolsó felszabadítást vihetik véghez. Darwin a biológiai rendszer segítségével kontextusba helyezte az embert. Nietzche a  pszichét szabadította fel, ahogy a sok tudományos fejlődés a tudatról lakatolta le a rabláncokat. És a frissült művészetek azok, amik képesek a lelket, azaz a tudatalattit és az érzelmi reakciók világát szabaddá tenni.

Amikor a francia polgári forradalom kirobbant, alapjában az emberek az addig fenn állt rendszer ellen tüntettek, zavarogtak, majd gyilkolták le egymást. Nem működött már tovább a királyság, a vallási támogatással és legitimációval rendelkező addigi rend. Az népnek elege lett abból, hogy az életet meghatározó szabályok, törvények, emberek már kilátástalan és a mindennapi életre menő helyzetet teremtettek. És fellázadtak ez ellen. Ez úgy nézett ki, hogy mindent leromboltak, ami a régi rendszert szimbolizálta, várakat, templomokat, katedrálisokat, ölték az arisztokráciát (az isten állami felkentjének kvázi baráti körét), a vallási vezetőket. Olyannyira elegük lett az addigi rendből, hogy a természet felé fordulás jeleként fákat koszorúztak és imádtak, énekeltek körülöttük (lágy déja-vu a középiskolai unalmas Rousseau irodalom órákra).

És mikor már érezték, hogy győzedelmeskedtek, egy másik folyamat is elindult, a ráció rendszerének felállítása. A műalkotások olyan szakrális terekbe kerültek, ahol mindenki imádhatta őket, ahol mindenki élvezhette az „ember alkotta isteni szépséget”. Ezek lettek a múzeumok. Létrejött a népképviselet, a modernkori demokrácia egyik alapmodellje. Ahol nem egy isteni felkent valaki és a vallási vezetők döntöttek érdekeik szerint, hanem a nép küldöttei. Megszületett a felelősség! Ugyanis már nem lehetett a bajok okát isteni büntetésnek gondolni, és nem is kellett hiába várni az isteni segítséget a bajban.

Létrejött a tudományos világnézet alapzata, melyre azóta is támaszkodunk. 1liter víz megegyezett egy 10cm x 10cm x 10cm-es kocka térfogatával, és ugyanennyi víz 1 kilogramm súlyt jelentett.

Többet nem voltak olyan mértékegységek, mint az ’egy napi járásnyi föld’, ami szó szerint azt jelentette, hogy egy ember egy nap alatt jutott földjének végére (nappal). Ugyanis addig a rossz minőségű földeket a földesurak sokszor erős, vitális fiataloknak adták, akik egy napi járással igen nagy, ám rossz földet kényszerültek megművelni, míg a beteg és gyenge a jó földből sokkal kisebb darabot járhatott ki, így biztosítva volt a kemény adó megfizetése (ami viszont földmérethez és nem a termény%-hoz volt igazítva), függetlenül a munka minőségétől és a földműves erejétől, képességeitől.

Szóval szekularizálódott a vallás a világi élettől… illetve, az élet megszabadult a vallástól. Ez az, amit a cikk elején idézett politikus nem nagyon tud. Olyan kulturális hagyományokat nem ismer, melyek megtörténtek és melyek válaszok a kérdésekre.

Franciaországban az egyik legjelentősebb nemzeti szimbólum a baguette, a hosszúkás, ropogós kenyér. Ez a szimbólum a forradalom szülöttje, mely egymagában hordozza mindazt a jót, amit a forradalom életre hívott.

Már a forrongó évek előtt, de az évek végére igencsak kimerült Franciaország és nem volt elegendő búza (aki látta a Vasálarcost, az emlékezhet egy olyan részre, amikor Lajos király utasítást ad, hogy az éhező nép között osszák ki a katonák kenyérellátmányát, mire a tanácsosa közli, hogy az már egy hónapja rohadt és ehetetlen, mire a király odaveti, hogy nem gond!). És ez a kenyérhiány a forradalom végére igen komoly problémává kezdett válni, mikoris a francia pékek kitaláltak, hogy megváltoztatják az addigi kenyér recepteket. 50dkg-75dkg-os, hosszúkás formát adtak nekik, melyek ropogósak és könnyűek voltak, fehérek, tiszták és nem nagyon lehetett ránézésre megállapítani súlyukat. Az emberek pedig rajongtak érte, mert valami új volt, valami különleges és mindenkinek jutott belőle, ami ettől fogva nem egy régi hiedelem egyik alakjának testét, hanem a szabad akaratot jelképesítette meg.

Hasznos linkek és pár cikkhez használt forrás, ajánlott fogyasztanivaló:

http://truth-saves.com/

Sok jó szöveg, linkek kutatók honlapjaira (Dawkins, Hawking, Kaku).

http://www.dnadarwin.org/

Főleg Darwin centrikus hasznos oktatási anyagok és linkek.

De ajánlanám még az érdeklődőknek és politikusainknak Richard Dawkins könyvei közül az Isteni téveszmét, az A természettudomány rövid történetét, vagy az A legnagyobb mutatványt. Dawkinsnak van egy 3 részes kitűnő filmje is melyeket nyugodtan megnézhetnek vallásosak is. Ez a The Genius of Charles Darwin, azaz a Zseniális Darwin.

Angolul a részek fellelhetőek itt:

az első rész, a második és a harmadik

Vagy a Darwin évfordulóra készült Tree of Life-ot, ami magyarul Darwin és az Élet Fája címen nyújt hihetetlen élményt (a Spektrum TV szokta leadni). A narrátor és az egy órás kápráztatást Attenborough küldi az angol Természettudományi Múzeumból.

Különleges előzetese angol nyelven megtekinthető erre a mondatra kattintva (megéri megnézni)!

De nagyon ajánlom még a Discovery Channel Kíváncsiság sorozatából a Van e termető?-t, melyben Stephen Hawking (aki NEM Christopher Reeve, azaz a Superman!!!) egy óra alatt az amőbáknak is érthető módon meséli el, miért nincs isten… illetve miért nem lehetséges isten létezése. A film amúgy a kitűnő könyvén, az Az idő rövid történetén alapszik.

Ez a film MAGYARUL és reklámok nélkül megtekinthető erre a sorra kattintva!

A lepke, akinek nem szóltak isten létezéséről

Több kedvenc anekdotám is van Darwinnal kapcsolatban, melyek önmagukban sokszor már kis tanmeséknek is beillenének. Ott van ugye a gilisztás történet, ami arról szól, hogy a világ több pontjáról összeválogatott kavicsai miért is tűntek el rendre kertjéből. Aztán Darwin bogarának (Chiasognathus granti) az esete, melyből a nemi kiválasztódás miértjére következtetett, mikor a bogár megcsípte őt. Sok ilyen kis történet maradt meg, de pár ikonikussá vált a természet kedvelői, illetve a természettudományos világot ismerők körében. Talán a legtökéletesebb ezek közül az, amelyik e bejegyzésben kerül ismertetésre.

1862 januárjában egy meglepetés csomag érkezett Darwinhoz Robert Bateman-tól. Mivel Darwin híres botanikus is volt és hihetetlen komoly munkával kutatta a legszebbnek tartott virágokat, az orchideákat, így a meglepetés annyira nem volt szokatlan, ugyanis ez alkalommal is behatározásra váró orchideapéldányokat kapott. Főleg virágokat és leveleket, nem teljes növényeket.

Ami viszont különössé tette a csomagot, az egy majdan Angraecum sesquipedale névre keresztelt orchidea volt, mely addig soha nem látott, hosszú ’szakállal’ rendelkezett, amiben a csalinektárját tartotta. A madagaszkári növény alapos fejtörést okozott. A felfedező expedíciók ekkor még tonnaszámra gyűjtötték be az ismeretlen kincseket, a kutatók a legalapvetőbb és a későbbi korokat megalapozó vizsgálatokat végezték és gyakorlatilag szinte mindent ekkor kellett kitalálni. És most ott volt Darwin otthonában egy csillag alakú virággal rendelkező orchidea, melynek 25-30cm hosszú szakálla volt. Azt már megfigyelték, hogy az Angaecum-okat főleg szenderféle éjszakai lepkék porozzák be, de hogy 30cm-es pödörnyelvű példányok lehetnének? Nos, ez volt az igazi kérdés Darwin számára.

az orchidea

Angraecum sesquipedale

[A növény 1 méteresre nő meg, és Darwin orchideájának, Karácsony orchideának, Betlehem csillaga orchideának (mivel az európai tartásban decemberre hoz virágot) vagy az Angraecum-ok királyának is nevezik. Madagaszkáron részben terrisztris és lithoptikus módon él, szereti az erős, de nem perzselő fényt és 3800mm-es csapadékkal megáldott területeken, 130-170m körül találhatóak meg. Érdekessége még, hogy zölden jelennek meg a bimbók, melyek kifakulnak, fehérek lesznek, majd idővel krém, sárgás, majd barna színűekké válnak. Nektárjában 39 kémiai anyag van, többek között fruktóz, glükóz, raffinóz, szaharóz cukrok, valamint metil-benzonát, benzol-alkohol, benzil-benzonát, feniletil-alkohol.]

Tehát Darwin elkezdett kísérletezni, hogy egy vékony szálat le tudna e tolni a szakállba úgy, hogy közben a polleneket őrző tokokkal is kapcsolatba kerüljön, és mikor többször is sikerrel járt kijelenthette, hogy ezt az orchideát is szender porozza, méghozzá egy igen hosszú nyelvű, mivel csak a szakáll alsó részén található nektár. Ám akadt egy probléma. 10-15cm-es pödörnyelvvel rendelkező szendereket ismertek már, de arányaiban egy akkora, mely 30cm-essel rendelkezik… nos, ez eléggé hihetetlennek tűnt.

De Darwin tudta, hogy az evolúció és a kiválogatódás miatt kell lennie egy lepkének, amely mégis illik a képbe és ezt a nézetét az orchideák rovarbeporzásáról szóló művében meg is írta (1862 – On the Various Contrivances by which British and Foreign Orchids are Fertilised by Insects).

Természetesen nem maradt visszhang nélkül a dolog. A britek körében nagy siker övezte a könyvet, és Darwin teóriáinak különlegesen jó példájaként kezdték csodálni az orchit és feltételezett lepkéjét, ám a vallásosság őrei is kaptak az alkalmon. Argyll hercege 1867-es könyvében (The Regin of Law) azt fejtette ki, hogy nincs is összefüggés a rovarok munkája és a beporzódás között, hiszen -ahogy kutatta- több brit orchidea sem él a rovarok munkájával. Tovább is ment persze, megállapításaiból azt összegezte, hogy egy ilyen szükségtelenül hosszú és szokatlan nektártároló a tökéletes, isteni teremtés példája.

A kor vallásos gondolkodóira jellemző volt az a korrekt és logikus „bizonyítási eljárás”, hogy ha egy kutató bármilyen érvet, eredményt vagy felfedezést hozott fel az evolúció és társelméletei mellett, akkor azt teljes erővel próbálták cáfolni, és ha -mint ez esetben is- egy minimális fogást is sikerült találni, akkor abból persze az egész evolúciós elmélet megcáfolását vonták le következtetésnek. Mintha a majdnem teli hűtőt kinyitva látnánk, hogy tej pont nincs, és ebből azt vezetnénk le, hogy a hűtő teljesen üres… sőt, ki is van húzva!

Igazándiból az az elgondolkodtató, hogy fordított esetben ez a „logika” nem érvényesül tehát, ha Darwin lepkéje mégis létezik, akkor attól még egy vallási fundamentalista sem fogja elismerni az evolúció létét.

De miért nőttek meg ennyire a szakállak és a nyelvek?

Ahogy az várható volt, a herceg ötletelése sem maradt viszonzatlanul. Alfred Russel Wallace (aki szintén rájön az evolúció létére, és aki Darwin kollégája és barátja volt) válasziratot ír a hercegnek (1867 - Creation by Law), melyben részletesen elmagyarázza neki, hogy miértis éri meg a növénynek egy ilyen kapcsolat és miért lenne ez jó egy olyan lepkének, amilyen Darwin szerint létezik valahol.

Wallace felsorolja, hogy az orchideának azért éri meg ez a kapcsolat, mert egy specializálódott beporzóval jobban biztosíthatja a beporzódását, hiszen kizárólag ezek a beporzók látogathatják fajtársaikat (ekkor még a gének szerepe nem ismert, így pl a gének változatos keveredését nem említhette érvként). Azzal, hogy a lepke nekigyürkőzik szipogatni, tökéletesen képes megbirizgálni a porzót úgy, hogy a pollencsomagok hozzá tudjanak tapadni testéhez. A szendernek pedig biztosított a nagyobb mennyiségű nektár, amihez csak ő férhet hozzá.

A válasz egyszerű, ha az ember folyamatot keres a fejlődésükben és nem konkrét válaszokat akar. Az orchi érdeke az volt, hogy olyan jelentős mennyiségű nektárt termeljen, amely kiugró élelemforrásként csalogathatja a lepkét. A több nektár viszont hosszabb szakállal járt. Így csak a hosszabb nyelvű lepkék voltak képesek elérni a szakáll alsó részét, ahol a nektár képződött. Viszont minél hosszabb nyelve volt egy lepkének, annál több nektárhoz tudott jutni, ergo felülreprezentálódtak a leghosszabb nyelvű lepkék.

Ezen kívül megfigyelték, hogy az ilyen hosszabb nyelvű lepkék nagyon óvatosak, hiszen ugró és karolópókok várhatják őket az orchideákon, tehát nekik azért tanácsos távolról étkezni, és amikor már bevezették nyelvüket a szakállba, csak akkor nekilendülni és közelebb repülni (a pollencsomagokig) magához a virághoz.

Így méginkább előnnyé válik a hosszabb nyelv… ami adja magát, hogy felülreprezentálja a hosszabb szakállal rendelkező, gazdagabb nektárforrásokat.

A folyamat tehát nagyon valószínű és lehetséges!

’praedicta Darwin’

Aztán az 1873 június 12-én megjelenő Nature magazinban W. A. Forbes felhívást tesz közzé olvasóinak, hogy keressék meg Darwin lepkéjét. Még ebben az évben jelentkezik is egy olvasó, bizonyos Hermann Müller, aki bár nem ismer ekkora nyelvvel rendelkező szenderfajt Madagaszkáron, de biztosan tudja, hogy Brazíliában él egy Szfinx szender fajta, melynek nyelve majdnem 25cm-es, mivel testvére fogott egy ilyen példányt. Ezzel bizonyítottnak látja Darwin igazát. Bár nem találják meg lepkéjét, és egy kisebbet is egy másik kontinensen, a lehetőség a jósolt lepkére mégis bizonyítódik. Darwin fia, Francis apja levelezésének publikálásakor megjegyzi, hogy a bizonyítottságot tényleg így is gondolta apja, bizonyítottnak látta a lepke létezését.

illusztráció a keresett lepkékről

Aztán 1903-ban, 41 év után Rothschild és Jordan leír egy nagyméretű madagaszkári szfinx lepkét, melynek mérete 15cm és pödörnyelve 30cm-es. A fajt Xanthopan morganii praedicta Darwin-nak nevezik el. ’Praedicta Darwin’, azaz ’amit Darwin megjósolt’.

Idővel sikerül megfigyelni a porzás pillanatát is. A lepke megérkezik, első lábaival repülés közben segít kipödörni nyelvét, majd bevezeti a szakállba és előre repül, hogy teljesen leérjen annak aljáig. És úgy 6 másodperc evés után, hogy vissza tudja pödörni nyelvét, hirtelen hátrabólint, így leakasztva az orchidea virágpor tokjait.

és akit Darwin megjósolt

És a természet a legnagyobb médiamunkás! 1965-ben jön a hír Bossertől, hogy új Angraecum orchideafajt azonosított Madagaszkáron, az Angraecum longicalcar-t. A növény különlegessége, hogy a szakálla 40cm-es és valószínű, hogy egy ehhez illően nagy lepke porozza be…

Darwin Centre - Természettudományi Múzeum, London

Nemrégiben olvastam a Kultúra.hu -n, egy rövid kis cikkben, hogy a londoni Természettudományi Múzeum új szárnyat kapott a Darwin évforduló kapcsán (2009 szeptember 15-én nyitott meg a múzeum, és anno szeptember 15-én érkezett amúgy Darwin Galapagosra). Mivel a portál főleg figyelemfelkeltésre szolgál, valamint összeköti az olvasókat későbbi kíváncsiságuk tárgyaival, így elugrottam a Darwin Centre honlapjára… és itt éreztem először azt, hogy angol akarok lenni!
Pikk-pakk 24 milliárdból (forint) feldobtak ugyanis egy 8 emeletes hipermodern épületet, mely egy komplett utazás a tudomány és természet világába. A legmodernebb technika, a legtutibb anyagok, és a cél, tudást és ismereteket adni mindenkinek.

Az épület maga
Egy bizonyos C F Moller tervezte a hatalmas gubót -és, bár sokan ismerik véleményem a modern művészetekről, építészetről-, de itt kell megjegyeznem, hogy a dán építész 10-ből 7-et kap tőlem munkájára (nem mintha oly sokat számítanék). Ez a 7-es pedig nagyonis jó az én értékrendem és a jelenkor függvényében. Gondolom, azt nem is kell mondani, hogy mindenhol üvegliftek, rámpák meg ilyen dolgok vannak, hogy tényleg mindenki tudja élvezni a kiállítást! Bemutató video az anyahonlapról: itt

A Cocon - Torben Eskerod fotója

Kiállítások
Hát van egyszer egy Attenborough Stúdió, ahol előadásokat, filmvetítéseket, állatsimogatót és egyéb eseményeket rendeznek a látogatóknak, iskolás csoportoknak, és mindazoknak, akik kb egy hétre költöznek be.
video: Attenborough szavai a megnyitón

Aztán van egy Klímaváltozás fal, mely 12 méter hosszan mutatja be a Föld természeti szépségeit és a jelen helyzetet, a környezetszennyezést és a várható dolgokat. Természetesen a fal reagál az előtte elhaladókra (mint a fél múzeum amúgy). De van itt egy Angela Marmont Központ is, ami az angol élővilágot mutatja be. Bárkinek segítenek behatározni amit csak szeretne, hatalmas könyvtár, lélegzetelállító régi könyvek, segítők, kutatók és megannyi lehetőség a természet aktív megismerésre. Persze, ezek mellett Darwin saját és hihetetlen méretű (preparátum)gyűjteménye is otthont talált itt, így összesen nagyjából 20 millió növény és állatfajt tud bemutatni a tudásközpont.

Darwin eredeti gyűjteményének darabja

De a jövő múzeuma nem ettől igazán különleges szerintem. Hanem attól, hogy bevezették a NaturePlus rendszert, ami egy kis kártya. Minden látogató válthat egy ilyen kártyát a bejáratnál, és miközben bolyong az épületben, minden kiállítási applikációnál hozzáérintheti azt egy olvasóhoz. Majd szépen hazamegy, és feltölti számítógépére az így összeszedett kiállítási infókat, leírásokat, stb. És nincs gond azzal, ha elfárad az ember, nem tud sokáig ott lenni, vagy egyszerűen annyira érdekes volt az anyag, hogy meg szeretné mutatni azt másnak. Bámulatos és issszonyat praktikus, főleg olyan országban élő személyeknek, akik ahhoz vannak szokva, hogy 2 méterre SEM közelíthetik meg az elbarikádozott kiállítási cuccokat.

És egy kis kedvcsináló: kisfilm a megnyitóról
És a múzeum honlapja: itt



Még adós maradtam az előző bejegyzésben Darwin munkáinak ajánlójával, és így ide be is biggyeszteném. Ne tévesszen meg senkit a cím, mind nagyon érdekes iromány (amik 90%-ban 200 év távlatával SEM jelentek még meg magyarul!).

1842 június – a 35 oldalas változata A fajok eredetének
1844 – A fajok eredetének 230 oldalas változata (Wallace írása 1858-ban kerül hozzá, ez évben írja meg Wallace!)
1958 – pánik és betegség közben a 230 és a 35 oldalas munkák, valamint több ezeroldalnyi anyagból megszületik A fajok eredete, 1959 januárjában pedig kiadásra is kerül
1844 – a vulkanikus szigetekről írt munka
1845 – Kutatónapló (a Beagle-ön, azaz a Vizslán végigutazott élmények, tapasztalatok)
1846 – Geológiai megfigyelések Dél-Amerikában (ebben van a korallzátonyokról írt megfigyelései, melyek máig változatlanok, és melyek önmagukban bizonyították a lemeztektonikát, korallok szerepét és a földkéreg ilyen irányú változásait) 1846 – Cirripedia – egy új remeterákfajta, amit Darwin fedezett fel
1860 – A növények és állatok változásai a háziasítás során (1968-ban adják ki)
1862 május 15 – Az orchideák beporzása (Darwin kedvenc lényei az orchideák voltak)
1862 – Linné Társaság Lapja – A primula kétalakúsága, illetve dimorfizmusa
1864 –ben a Linné Társaság keretében, majd 1875-ben önálló könyvként a kúszónövényekről írt tanulmány
1871 – Az ember származása. Ezt szokás a fajok eredetével keverni. Ennek érdekessége, hogy bár A fajok eredete már kimondja az evolúció létét, az nem zavarta a közt. Ám amikor megjelenik az Az ember származása, és abban a megállapítás, hogy kell lennie közös ősnek, akkor indul a keresztes hadjárat Darwin ellen… és láss csodát! Mai világunk azért okád savat Darwinra, mert istenellenes az evolúcióelmélet…
1872 – Az érzelmek kifejezése embernél és az állatoknál
1875 – Rovarevő növények (16 év megfigyelései után!)
1876 – A keresztbeporzás és önmegporzás hatásai a növényvilágban
1880 – A virágok különböző alakjai
1880 – A növények mozgásképessége
1881 május 1 – A kertiföld alakulása a férgek munkája által (avagy, amikor eltűnnek a kavicsok az udvarban)

1876. augusztus 3. – Darwin saját feljegyzése alapján

Isten, kis i-vel

Bizonyára nem jött teljesen át a közkultúrán, hogy 2009 Darwin évforduló (200 éve született), és sok helyen és körben megemlékeznek erről valamilyen módon. Ha csak a magyar részét nézem a dolognak, akkor az NGMagazin egyik idei számát neki szentelte, valamint gondozásában megjelent az útinapló is, mely magyarul -tudomásom szerint- ezidáig nem volt olvasható!

Már egy jó ideje elterveztem a blogot is és azt is, hogy majd írok valamit Darwinról, vagy ide, vagy a RNBT újságába (aki tudja, tudja mit rövidít, aki nem, az meg nem), de mindig az alapvető időhiány hátráltatott, vagy egy jóval lényegesebb az irogatás szempontjából, azaz, hogy mit írjak róla? Összefoglalót a Fajok eredetéből, vagy a fordítást a Rovaremésztő növényekről, vagy a gilisztás írásának élményeit… Aztán végül arra jutottam, hogy a laikusoknak a legérdekesebb témát boncolgatnám meg egy kicsit (amit a Darwin munkáit tényleg ismerők bizonyára elégedett mosolygással fognak olvasni) és ez Darwin és a világ viszonya.

Darwin neve kapcsán Pavlov reflexként (micsoda társítás! :) ) 2-3 dolog szokott a laikusok agyába villanni. Az ’evolúciós elmélet’ szókapcsolat, a csimpánz mint ős, és ’az a valaki, aki szerint nincs isten’. Nos, természetesen ez önmagában jelzi, hogy mennyire keveset tudnak az emberek munkásságáról, hiszen rengeteg elméletet és kutatást írt le, de ezen most ne is akadjunk meg.

Én inkább az utóbbi társadalmi toposznál pihennék meg pár sor erejéig.

Darwin saját maga által írt életrajzában van egy olyan fejezet, amikor a vallásról ír, és külön kitér ara, hogy hogyan vélekedik. Persze, aki utána olvas az tudja, hogy szinte az összes munkájában jelen van a vallási szempont, hiszen abban a korban ez egy mindennapos dolog, egy általános alap volt, mint mai, ingerszegény életünkben a Mónika show. Abban a korban, hiszen rengeteget változott a világ! Darwin idejében még nem volt olyan az orvostudomány, mint napjainkban, nem pásztázta a világűrt űrteleszkóp, nem voltak külön csak a tudományos számításoknak gépek kitalálva, egyszerűen élték az életüket az emberek, és volt egy általános leírás arról, ami az eredetüket, egymáshoz való igazodásukat és a válaszokat tartalmazta. Ebben a légkörben -ráadásul teológusként- kezdett a bitang kemény hívő, Darwin nézelődni és tapasztalni.

Vallás – régen és ma

Darwin olyan korban élt, amikor a vallás (a kereszténység) alapjaiban volt más, mint ahogy azt ma (nem) ismerjük. Hogy csak pár humoros példát emeljek ide, a kronológia pontosságot nélkülözve, régen úgy hitték, hogy a gyermekáldáshoz három dolog kell: a nő, a férfi, és a Szentlélek akarata. Mindez igencsak humoros, amikor olyan korban élünk, hogy a férfiban is fejlődhet a magzat, a nő, a férfi, és a gén és biotechnológiai tudományok segítségével.

Vagy Darwin saját idejében például az általános, de a vallással eléggé átszőtt nézetek szerint az egyre nagyobb számban előkerülő ősállatok csontjait Noé előttinek tartották, és rögeszme szinten kezelték azt az igazságot, hogy azokat a párákat a nagy víz ölte meg, és temette be üledékével. Persze arra nem volt válasz, hogy az egyre fejlettebb geológia már hitelesen bizonyította a földtani rétegek idejét (illetve azt, hogy nem Noé előttiek, és milliós nagyságrendekkel koruk előtt képződtek… ahogy a közre zárt csontok is). Természetesen hősünknek is feltűnt ez a szolidnak nem nevezhető ellentmondás a földtani ismeretek és a leletek kapcsán, sőt, mikor Dél-Amerika partjainál hajóztak, és megtalálják a kontinens őslovát, akkor már nem tudta kétkedését mivel cáfolni. Ugyanis betű szerint hitt az írásban, de a tapasztalati tudásban is. És amikor előkerültek ló-szerű csontvázak a déli kontinensen, akkor már tudta, hogy -mivel már nem létező állatokról volt szó, és a spanyol „őslakosok” előtt még senki sem látott lovat, vagy valami hasonlót-, a kirakó hiányos. Megdőlni látszott az az igazság, miszerint isten az emberek boldogulása végett teremtette az állatokat, és azok konstans mennyiségűek. A semmiből ott egy állat, amire senkisem emlékszik, és eleve kihalt!

(Nem bírom megállni, hogy ne írjam ide egyik kedvenc és megélt példámat a vallás tudományos gondolkodásáról. Még mikor ikonográfia előadáson szenvedtem, a pap oktató kiborult óra közben és elkezdte mondani, hogy: „… most vannak ezek a személyek, akik mondogatják, hogy a majom fajtól [majom, mint faj…] származik az ember. Hát ez bolondság, hiszen hogyan is hasonlítanánk egy majomra, mert inkább egy bagolyra, mert annak is olyan okos a tekintete, mint az embernek, vagy egy kis cicára, mert az is olyan kedves…”)

Amúgy véleményem szerint is ez a kollektív társadalmi delírium és felületesség okozza a problémát. Az, hogy elfelejtjük a képletbe számítani azt, hogy a vallás is folyamatosan változott az évszázadok folyamán (annak ellenére, hogy mindvégig az állandót, az örökkévalóságot és alap, megváltoztathatatlan igazat hirdette), míg Darwin megállapításai nem változtak, csak pontosították őket. Hiszen eredetileg -most csak a kereszténységet értem ide- katakombákban megbúvó szektáról volt szó, majd a katholikos-osodással 30valahány evangéliumból lett 4, Bacchus állami ünnepéből karácsony, véres középkor, mégvéresebb inkvizíciók, stb… társadalmi szinten! Persze, elméleti síkon is végbementek változások. A teljes teremtéstörténet megcáfolódott számtalanszor (karbonmeghatározás, evolúció, biológiai és fizikai alaptörvények, asztrofizika, genetika, stb…), hogy csak a legáltalánosabbat említsem.

De mindenki érti miről is beszélek, amikor az eutanázia, az óvszer-AIDS összefüggéseket, az aztékok és az indiánok jókeresztényi kiirtását és hasonlókat értem ide. Aminek a mai vélekedéssel teljesen ellentétes álláspontot vall a vallás és az egyház, mégis mi „szemet hunyunk” ezek felett. De a kenyéren keresztet vágunk, karácsonykor Jézuskázunk és templomokban bizonygatjuk párunknak, hogy pár éven belül nem fogunk elválni egymástól, a statisztikát cáfolva.

Változik a vallás. Ma már ha utunkban áll, simán átlépünk felette, vagy átfogalmazzuk, tisztára mossuk azt, és megyünk tovább. És úgy teszünk, mintha minden a régi volna!

És abba nem gondolunk bele, hogy Darwin idejében a vallás sokkal vallásabb vallás volt, mint azt mi elképzelnénk. Hogy ez mekkora presszió lehetett? Jól mutatja az, hogy sokáig nem merte írását kiadni.

Bár konkrétan nem tudta meg az utókor saját véleményét, azért az nem veszett el. Darwin felesége és annak egész családja (a Wedgewoodok) totál vallásosak voltak, és ezért nem is nagyon kereste köreikben munkájának megértését. Annyira nem, hogy feleségének is „félve” mutatta meg, és az -természetesen- szóvá is tette az aggályokat. Ígyhát Darwin eltette munkáját, melyet oly hosszú időn át rendezgetett, csiszolt.

Aztán amikor megjelent egy másik alak, egy bizonyos Mr. Wallace a világ másik feléről a hasonló elmélettel, Darwin kiborult, bepánikol, és gyorsan elindította munkájának kiadatását. Szerencsére a kor gentleman kultúrája olyan tiszta volt, hogy Wallace elismerte és meg is hajolt Darwin előtt és igazolta annak elsőbbségét.

Most talán megfogalmazódik az olvasóban a kérdés, hogy minek írta le megállapításait, feljegyzéseit, ötleteit, ha ki sem akarta adni? És ez a lényeg! Darwin ki akarta adni, de tudta, hogy ez mivel járhat, hogy pár évszázada a szeretet és igazság hívei pillanatok alatt eltüzeltek tudósokat a vallásuk nevében, és hogy még saját korában is páriává tettek embereket, akik akár egy hangyányit is veszélyt jelentettek a hit birodalmára. Ráadásul Darwin apja azt tanácsolta fiának, hogy kételyét [a vallásban] ne mutassa ki felesége előtt, mert az akkor jobban fogja félteni, hogy halálában elkárhozik. Ígyhát, féltve családját, úgy tervezte, hogy munkásságának ezen részét majd csak halála után hozatja nyilvánosságra. De a sors -vagy inkább a természet- közbeszólt!

Darwin saját gondolatai

Nagyon jól és összeszedve ír e témában életrajzában Darwin, és szerintem tökéletesen össze is foglalja, hogy miről van szó.

Ha a filozófia felől közelítjük meg a dolgot, akkor Darwin nem azt mondta ki, hogy isten nem létezik, hanem inkább azt, hogy létezése nem bizonyítható. Utazása előtt hitt az Ószövetség pantókratór, ítélkező istenében, aki büntet, aki bíráskodik az igazság felett és jutalmazza az igazakat, vallotta magát az Ószövetséget. De az utazása során és kora is sorra derített fényt a csodákra. A tapasztalati tudás már mást mondott, mint az írás. Mindig reménykedett abban, hogy majd Rómában találnak olyan leveleket, melyek igazolják az Újszövetség történéseit, de nem így alakultak a dolgok. A kutatás, a tiszta logika (ebben Darwin majdhogynem páratlan volt) csak tüzelte benne a kételyt. Végül -szerintem- az döntötte el a dolgokat, amiről ekként írt:

„A hitetlenség lassan hatalmába kerített, végül teljesen legyőzött. A folyamat olyan lassú volt, hogy nem estem kétségbe, és következtetésem igazságában azóta sem kételkedtem soha, egyetlen percre sem. Képtelen vagyok megérteni, hogyan óhajthatja bárki is, hogy a kereszténység igaz legyen; mert ha az volna, igaz volna az is, amit az Írás kimond, azaz, hogy mindazok, akik nem hisznek -apám, bátyám és legjobb barátaim-, örökre megbűnhődnek.”

Súlyos gondolatok, de a két legfontosabb megállapítást hordozzák. A beismerés okozta kétségbeesést és a bűnösség tudatot, amik leginkább visszatartanak mindenkit a szabad gondolkodástól. Mert tényleg félelmetes az a pillanat, amikor az ember nem magától cáfolja meg a vallást, vagy nem önmaga ébred rá, hanem készen kapja a dolgot. Azt, hogy amit -adott esetben- hitt, az ezer sebből vérzik, hogy a lába alól kihúzták a talajt, hogy az a biztos, óvó háttér, az a „valaki”, aki erőt ad, az nincs is. És nem jön el Lucifer senkiért, nincs jutalom és nincs Pokol, és nincsenek ilyen idomítási módszerek. Egy dolog van, a valóság, amiben felelősen és normálisan kell élni.

Sarkítva (nagyon-nagyon-nagyon sarkítva) a dolgot, az a szegény afrikai gyerek, aki megkereszteletlenül 2 évesen éhen hal, az nem jut a Pokolba hitetlenségéért. Ahogy az sem, aki ateista életét a tudománynak szenteli, hogy számtalan amúgy vallásos embertársán tudjon segíteni.

És hogy Darwin és a vallás kérdése miért lényeges manapság?

A mai oktatás már -ha éppen jó tanárt fog ki az ember gyereke- tanítja gimnáziumban azon fontos lépéseket, melyek ’a’ kérdésekre adnak választ, sőt, akit tényleg érdekelnek ezek a válaszok, azok a NG, S vagy DC műsoraiból is simán hozzá tudnak jutni (csak augusztusban 5 ilyen műsor volt, összesen vagy 15-ször leadva). Sőőőt, a manapság szerencsére egyre gyakoribb mass-movie kampányok filmjei is átölelik a globális problémák megértéséhez kellő információkat, a Föld és élet eredetét illetően. És elég lenne csak ezen gerjedni.

Hogy hogyan lesz 4 elemből 10, 20, 80, periódusos rendszer. Hogyan lesz egy bolygó, a Föld, majd abból kiszakadva a Hold. Hogyan a mágneses tér, a kiizzó víz, hogyan kötődik meg a vas a vízből, mit eredményeznek a cianobacik és hasonlók. Vagy, hogy hogyan lesz kémiai anyagból fényenergia hozzáadására olyan folyamathalmaz, ami már majdnem egy egysejtűt ad. És hasonlók.

Elég csak belegondolni abba, hogy pusztán a természetért senkisem háborúzik a világban, viszont naponta gyilkolják halálra egymást a hívők vallásuk nevében. Abban a korban, amikor a természet okozza, pontosabban a természet mértéktelen csonkítása okozza a feszültség legtöbb forrását. Ivóvíz, élelmiszer, felmelegedés, természeti katasztrófák, stb. Egy olyan kor hajnalán, amely eddig sohasem látott kihívásokat tartogat, amikor nagyobb önkontrollra, több értelemre és előrelátásra és nagyobb együttműködésre és összefogásra lesz szükség az ökológia megvédése érdekében, mint valaha eddig bármikor. Egy olyan korban, amikor már nem halogatható tovább, hogy mindenki megismerje és megértse azokat a természeti folyamatokat, melyek szabályozzák és működtetik a bolygót.

Egy ilyen korban el kellene lassan mindenkinek gondolkodnia azon, hogy végre vegye a fáradságot és tegyen azért, hogy ne a rossz forgatókönyv érvényesüljön, és ne játsszon inkább arra, hogy majd lesz és van egy nagy szellem, aki minden gondtól, problémától meg fogja védeni.

Mert bár vallásból sok van, bolygóból csak egy.