A következő címkéjű bejegyzések mutatása: forró pontok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: forró pontok. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 4., péntek

isten - NINCS, avagy 'itt a piros, hol a piros'


Mint azt valószínűleg az olvasótábor jelentős része tudja rólam (szóval mind a 4-en tisztában vagyunk ezzel :) ), nehezen tudok elmenni fundamentálisan vallásos beszólások mellett. Ezt csak egy dolog tudja fokozni, amikor a beszólás isteni gőggel, vagy isteni gőgöt nyilatkoztat ki. Úgyhogy szükségesnek érzem tiltakozni ez ellen:


"A magyar ügy nem véletlenül vált ki rokonszenvet - Ünnepi beszélgetés *****kel című interjúban ***** elmondta: az uralkodó felfogás szerint a hit, a vallás és a teremtés rendjét a vallástalanság és a tudományos világfelfogás, az istentelen kozmosz felé terelik, "mi viszont ezzel ellentétes irányban haladunk: nekünk az európai civilizációról és kultúráról más értelmezésünk, felfogásunk van". "A magyar ügy nem véletlenül vált ki rokonszenvet" - jegyezte meg.

forrás: index.hu [aminek egy másik újság a forrása]


Szóval, hogy stílusosan öntsem a savat, egy olyan alaptétellel szeretnék válaszolni az idézett politikus (!!!) kinyilatkoztatására, ami alapvetően egy vallásos bizonyításként híresült el a filozófiában (az óraszerkezet példája). Ez az elméletnek azért nem nevezhető, de mondjuk „anekdota” azt veszi alapul, hogy egy bogár például annyira bonyolult, mint egy óraszerkezet. És ha rápillantunk egy óraszerkezetre, akkor arról bizton kijelenthetjük, hogy ember alkotta tárgy. Ebből adódóan ha egy bogárra rápillantunk, akkor kvázi érezzük a tudatunkkal, hogy az is alkotott dolog, isteni alkotás, ergo isten létező valami.

Ezt a példát gyakran szoktam említeni, mikor a témában beszélgetek másokkal, és akkor rendszerint hozzá szoktam tenni, hogy a rovarok egy kitűnő példái az evolúciónak (szelvényes fejlődés, rengeteg lépcsőfokuk él ma is, sok a specializáció közöttük, rengeteg kövületük létezik, teljesen nem „emberiek”, stb). Sőt, ez a példa olyan pontokon is téved, hogy 1., eleve feltételezi isten létezését 2., az embert isteni párhuzamba emeli 3., minden racionális alapot nélkülözve akar racionális logikával érvelni (’érezzük a tudatunkkal, hogy valaminek úgy kell lennie’) 4., mellőzi az összes nem mellékes vallási szempontot (szent írások, hierarchia, egyéb megállapításai a vallásnak, egyházszervezet, gyakorlat, szertartás és hitéleti dolgok), amik nélkül viszont istenről nem lehetne tudni… Mert ugye mi van akkor, ha se szent könyv, se egyház, se a hit gyakorlati része nem létezik? Hát akkor maga a hit sincs és nem létezik a hitben megtestesített és „életre hívott” alapja sem, az isten.




egy lepke szeme - Dartmouth-i Electron Microszkóp, Dartmouth College


De lendüljünk tova a részleteken, melyek önmagukban is cáfolják a példát, és csak a logikai mivoltára koncentráljunk.

Ez nekem a problémám leggyakrabban. Hogy maga a logika az, ami cáfolja mindenféle isten létezését, és pontosan a tudás maga és a tudás eszközei, működési gyakorlata (pl a logika) alakítja ki a megállapításunkat, megállapításomat. A vallás mellett kardoskodók gyakran esnek abba a hibába, hogy logikai úton próbálnak érvelni, illetve a logikailag és értelmileg kikövetkeztetett tényekbe próbálnak belekötni, kotnyeleskedni (hogy csak két szösszenetet említsek ez történt a Föld központú (eleinte lapos) világkép esetében is és az evolúciós elmélet esetében is).
De egyszer szeretnék már megélni egy olyan esetet, amikor a vallásos elméleten belül van logikai átkötés. Hogy teszem azt, azt mondják a vallási vezetők, hogy isten magas, és ezért van olyan magasan a felhők világa, benne a mennyország. Vagy hogy isten aminosavaktól hemzsegő fortyogó vulkáni gejzíren keresztül teremtette az életet és nem egy hét alatt ugyan, de pihent közben. Ilyen állítások soha sincsenek… Vagy mégis? Vagy csak én emlékszem túl ködösen, és a vallások alapjai, a szent írások vannak tele ilyen ténybeli megállapításokkal?



a pestisdoktor Paul Fürst rézmetszetén
A doktorok madárcsőr "gázmaszkokban" -melyekbe gyógyfüveket tettek- járták a pestises negyedeket és beszéltek a beteg testrészekhez, hogy így kiűzzék a gonoszt. Anno a járványt az egyház isteni büntetésnek titulálta, és a papság menekült előle (pl a zsámbéki plébános is).


Szóval a gondom ez a logikai visszacsatolás.

Míg a vallási tézisek egyre inkább a hívők által is mesének titulált szövegekkel vannak tele* és rendszeresen tovalendülnek a ’900 oldalon kívüli világ’ dolgain **, addig a fő ellenségnek kikiáltott tudomány folyamatosan és nagy pontossággal következtet és fejlődik. Visszacsatol.
Darwin a forradalmi elméletével megjósolta előre a DNS létezését. Egy olyan világban, amiben már maga az evolúció is hihetetlen volt (bár a közgazdaságtan már ismerte a jelenséget) ő egy olyan rendszer létét tartotta logikusnak (mert a tudata szerint kellett, hogy legyen egy ilyen rendszer), mely a tulajdonságokat átvezeti.
De említhetnénk itt Galileit is***, aki a Föld központú vallási nézetet tette nevetségessé a logika erejével (a Jupiter holdjait fedezte fel, és azok mozgásából rájött arra, hogy a Föld is keringhet, illetve a Földnek is kell keringenie).
Nem akarnék hetekig példákat sorolni, de lenne mit idecitálni az inkvizíciós listákról, a katasztrófák, pestis és egyebek egyházi olvasataiból, illetve az elmúlt 2-300 év tudósainak életműveiből.


a Galilei Holdak - Io, Europa, Ganümédész és Kallisztó (forrás: Wiki)


A visszacsatolás a lényeges. Az a momentum, hogy valamit megfigyelünk, feldolgozunk, tényekkel igazolunk, megállapítunk, állítunk, következtetéssé (is) alakítunk, és végül ez a valami visszacsatolódik, igazolódik rendszeresen.


* az cseppet sem zavarja ugyanezen hívőket, hogy hitük értékének aranyfedezeteit vonják kétségbe (túlvilági jutalom, mennyek országa és a pokol, az eredet, a teremtés, a szabad akarat, isten szerepe, ítélkező-kegyes-tökéletes-passzív…)
** kozmosz, univerzum, tudományok (asztrofizika, biokémia, evolúcióbiológia, …)
*** de említhetnénk a kiátkozottak közül Luther Mártont is (aki megrengette az addigi uralkodó vallás belső rendszerét, pechére szöget ütve a vallások koporsójába), mivel egy református nyilatkozta egy katolikus médiumnak a cikk elején olvasható sorokat… no comment…


Itt a piros, hol a piros
Tehát itt a piros, hol a piros?! Ha látjuk a 3 skatulyát és tudjuk, hogy az egyik alatt ott a piros golyó, akkor vajon tényleg csodának tudható be, hogy sohasem tudunk rámutatni? Vagy pusztán arról van szó, hogy a jelenség, mely által a skatulyák keverednek olyan folyamat, melyet elsőre nem értünk és nem is tudunk követni, de többszöri megfigyelés és nyitottság hatására aztán megértünk?
Ha az olvasóhoz az utóbbi feltételezés áll közelebb, akkor képzelje el, mi van akkor, ha 5 skatulyát látunk, és a folyamat, a varázslat ezek között zajlik? Még mindig hiszi, hogy megfigyeléssel rájön a csodára? Ha igen, képzeljen el 7 skatulyát! Majd idővel a végtelen-1 darab skatulyát! :)

[a példa jobban elképzelhető a gyakorlatban, ha az első fogadásokat megnyerő, beépített embert is belevesszük, aki a skatulyákat keverő játékmester cinkosa és a céljuk nem más, minthogy a csodával hülyére vegyék az egyszeri játékosokat, mert boldogok a lelki szegények]


Dynamo, a "Discovery mágusa"

Az az átkozott „istentelen kozmosz”!
Sokszor nehéz ebben a témában Magyarországon zöldágra vergődni, mert túl sok az emóció, a szándékos és az akaraton kívüli tudatlanság és hasonlók. Magam is megfogadtam (no, nem túl komolyan), hogy nem írok politikai vagy politikát is érintő cikket a blogra, meg eleve, nem vadítom ilyenekkel az olvasókat. De ez az istentelen kozmosz végtére is mindaz, amit ez a blog éltet és amiről szól. Az igazi természeti csodákról van itt szó, a varázslatokról, melyek léteznek és nem csak mesék. Mindaz, amit szűkös időmben ide tudok biggyeszteni az az istentelen kozmosz által adott válaszok a legfontosabb emberi kérdésre, a ’miért?’-re.

És nem is verném most magam e bejegyzésben, ha az ilyen szövegeknek nem lenne hatása, nem lenne tábora, vagy mindenki helyén kezelné a politikai propagandát.


A művészet a tudomány vallása
Zárásul egy olyan elgondolást osztanék még meg a maradék 2 olvasóval, aki idáig eljutott, mely személyes nézeteim egyik legfontosabb eleme.

A művészet szerintem a tudomány vallása és ebből adódóan az élet egyik legfőbb vívmánya, értéke. Nem más ez, mint az emberek általi új teremtésének a csúcsa. Valami eddig nem létezőnek a létrehívása. Ez az a dolog, amit a vallásos világ egyedül a központi figurájának tulajdonított és kb mindent vagy ebből vezetett le, vagy ide irányított vissza. A természet teremtését, működését, az emberek eredetét, az emberek viselkedésének alapelveit (AZ erkölcsöt), az élet mibenlétét, a célokat és a határokat… Ám az ember fejlesztett magának olyan értelmet, melyet magából adódó kérdések, a miértek, a hogyanok, az állandó kételkedés, a biztosra és biztonságra vágyás tüzelt, és idővel megteremtette magának a tudományokat, az információk rendszerét/rendszereit. És ezek az információk helyezték új megvilágításba magát a vallásosságot.

Ám a vallásnak csak a lényege cáfolódott meg, a képe, a művészetek megmaradtak. Így a művészeteknek új út, új szerep kellett, mely 150-200 éve folyamatosan áll át a realizmusra. És szerintem igazándiból a művészetek azok, amik az utolsó felszabadítást vihetik véghez. Darwin a biológiai rendszer segítségével kontextusba helyezte az embert. Nietzche a  pszichét szabadította fel, ahogy a sok tudományos fejlődés a tudatról lakatolta le a rabláncokat. És a frissült művészetek azok, amik képesek a lelket, azaz a tudatalattit és az érzelmi reakciók világát szabaddá tenni.


Amikor a francia polgári forradalom kirobbant, alapjában az emberek az addig fenn állt rendszer ellen tüntettek, zavarogtak, majd gyilkolták le egymást. Nem működött már tovább a királyság, a vallási támogatással és legitimációval rendelkező addigi rend. Az népnek elege lett abból, hogy az életet meghatározó szabályok, törvények, emberek már kilátástalan és a mindennapi életre menő helyzetet teremtettek. És fellázadtak ez ellen. Ez úgy nézett ki, hogy mindent leromboltak, ami a régi rendszert szimbolizálta, várakat, templomokat, katedrálisokat, ölték az arisztokráciát (az isten állami felkentjének kvázi baráti körét), a vallási vezetőket. Olyannyira elegük lett az addigi rendből, hogy a természet felé fordulás jeleként fákat koszorúztak és imádtak, énekeltek körülöttük (lágy déja-vu a középiskolai unalmas Rousseau irodalom órákra).
És mikor már érezték, hogy győzedelmeskedtek, egy másik folyamat is elindult, a ráció rendszerének felállítása. A műalkotások olyan szakrális terekbe kerültek, ahol mindenki imádhatta őket, ahol mindenki élvezhette az „ember alkotta isteni szépséget”. Ezek lettek a múzeumok. Létrejött a népképviselet, a modernkori demokrácia egyik alapmodellje. Ahol nem egy isteni felkent valaki és a vallási vezetők döntöttek érdekeik szerint, hanem a nép küldöttei. Megszületett a felelősség! Ugyanis már nem lehetett a bajok okát isteni büntetésnek gondolni, és nem is kellett hiába várni az isteni segítséget a bajban.

Létrejött a tudományos világnézet alapzata, melyre azóta is támaszkodunk. 1liter víz megegyezett egy 10cm x 10cm x 10cm-es kocka térfogatával, és ugyanennyi víz 1 kilogramm súlyt jelentett.

Többet nem voltak olyan mértékegységek, mint az ’egy napi járásnyi föld’, ami szó szerint azt jelentette, hogy egy ember egy nap alatt jutott földjének végére (nappal). Ugyanis addig a rossz minőségű földeket a földesurak sokszor erős, vitális fiataloknak adták, akik egy napi járással igen nagy, ám rossz földet kényszerültek megművelni, míg a beteg és gyenge a jó földből sokkal kisebb darabot járhatott ki, így biztosítva volt a kemény adó megfizetése (ami viszont földmérethez és nem a termény%-hoz volt igazítva), függetlenül a munka minőségétől és a földműves erejétől, képességeitől.

Szóval szekularizálódott a vallás a világi élettől… illetve, az élet megszabadult a vallástól. Ez az, amit a cikk elején idézett politikus nem nagyon tud. Olyan kulturális hagyományokat nem ismer, melyek megtörténtek és melyek válaszok a kérdésekre.


Franciaországban az egyik legjelentősebb nemzeti szimbólum a baguette, a hosszúkás, ropogós kenyér. Ez a szimbólum a forradalom szülöttje, mely egymagában hordozza mindazt a jót, amit a forradalom életre hívott.

Már a forrongó évek előtt, de az évek végére igencsak kimerült Franciaország és nem volt elegendő búza (aki látta a Vasálarcost, az emlékezhet egy olyan részre, amikor Lajos király utasítást ad, hogy az éhező nép között osszák ki a katonák kenyérellátmányát, mire a tanácsosa közli, hogy az már egy hónapja rohadt és ehetetlen, mire a király odaveti, hogy nem gond!). És ez a kenyérhiány a forradalom végére igen komoly problémává kezdett válni, mikoris a francia pékek kitaláltak, hogy megváltoztatják az addigi kenyér recepteket. 50dkg-75dkg-os, hosszúkás formát adtak nekik, melyek ropogósak és könnyűek voltak, fehérek, tiszták és nem nagyon lehetett ránézésre megállapítani súlyukat. Az emberek pedig rajongtak érte, mert valami új volt, valami különleges és mindenkinek jutott belőle, ami ettől fogva nem egy régi hiedelem egyik alakjának testét, hanem a szabad akaratot jelképesítette meg.


Hasznos linkek és pár cikkhez használt forrás, ajánlott fogyasztanivaló:

Sok jó szöveg, linkek kutatók honlapjaira (Dawkins, Hawking, Kaku).

Főleg Darwin centrikus hasznos oktatási anyagok és linkek.

De ajánlanám még az érdeklődőknek és politikusainknak Richard Dawkins könyvei közül az Isteni téveszmét, az A természettudomány rövid történetét, vagy az A legnagyobb mutatványt. Dawkinsnak van egy 3 részes kitűnő filmje is melyeket nyugodtan megnézhetnek vallásosak is. Ez a The Genius of Charles Darwin, azaz a Zseniális Darwin.

Angolul a részek fellelhetőek itt:

Vagy a Darwin évfordulóra készült Tree of Life-ot, ami magyarul Darwin és az Élet Fája címen nyújt hihetetlen élményt (a Spektrum TV szokta leadni). A narrátor és az egy órás kápráztatást Attenborough küldi az angol Természettudományi Múzeumból.


De nagyon ajánlom még a Discovery Channel Kíváncsiság sorozatából a Van e termető?-t, melyben Stephen Hawking (aki NEM Christopher Reeve, azaz a Superman!!!) egy óra alatt az amőbáknak is érthető módon meséli el, miért nincs isten… illetve miért nem lehetséges isten létezése. A film amúgy a kitűnő könyvén, az Az idő rövid történetén alapszik.



Chico Mendes - az Amazonas védelmezője





1944 december 15-én, Brazíliában (Porto Rico-ban) napvilágot látott egy olyan ember, akinek voltaképpen ma köszönhetjük, hogy tudunk az Amazonas esőerdőről, mint ökológiai csodáról, és szintén ez az ember volt az, aki képes volt a világ figyelmét felhívni a mértéktelen erdőkitermelés, erdőirtás problémájára.

Francisco Alves Mendes Filho Cena, azaz Chico Mendes egy mélyszegénységben élő, brazil, gumicsapoló család egyik gyermekeként jelent meg az esőerdők történelmében.  A körülmények leírását mi sem mutatja jobban, minthogy 17-en voltak testvérek, ám a felnőttkort csak hatan élték meg, valamint apja komoly dongalábúságban szenvedett, ami a rossz élelmiszerek, illetve a vitaminszegény táplálkozás eredménye volt. Mikor Chico 8 éves lett, már ő is dolgozni kezdett a gumifákkal, sőt, mikor 11 éves korában anyja meghalt, neki kellett átvenni a háztartás vezetését is, majd besegíteni apjának.



Az élet így ment a maga keménységével a dzsungelben,  a 12 éves Chico az átlagos gumimunkás sorsát élte, szívta a mérgező gőzöket, amik a latex feldolgozásakor szabadultak fel, testvéreire vigyázott, majd az erdőt járta a gumifák nedveinek begyűjtéséért… egészen addig, amíg nem találkozott a híres politikai fogoly, kommunista forradalmár Euclides Fernandes Tavora-val. Tavora 5 évig határozta meg Chico gondolkodását, hiszen a forradalmár Brazília politikatörténetét tanította neki, megismertette továbbá Marx és Lenin munkáival, és ez egy olyan világban, ahol a földbárók az írást és olvasást szigorúan megtiltották munkásaiknak, ott igencsak sokat jelentett (ebben az időben ugye nálunk 1956 van, Sztálin 3 éve már halott, de Brazíliában még mindig nagybirtokosi-„bárói” rendszer van!).
1961-ben aztán Tavore elhagyta a dzsungelt és ifjú pártfogoltjának adta rádióját, aki így rendszeresen hallgatni kezdte Moszkva hangját és inspirációt kapott arra, hogy megalapítsa a gumimunkások szövetségét. A messzi vidékről jövő ideológia ugyanis Brazíliában „teljesen” új volt, legalább is a dzsungelben elszigetelten, nyomorban tartott munkások világában, ahol nem volt szabad írni és olvasni, ott mindenképp.
Ígyhát Chico nekilátott, hogy tegyen valamit. Leveleket kezdett írni prominens személyeknek, pl az ország elnökének, hogy elpanaszolja a munkások embertelen körülményeit, a súlyosan egészségkárosító munkakörülményeket, a kvázi adósrabszolgaságot, melyet a bárók építettek ki. De talán a legfontosabb problémának azt nevezte meg, hogy a gumicsapolók nem járhatnak iskolába. Bár e levelek sorra megválaszolatlanok maradtak, annyit azért sikerült elérnie, hogy eltöröljék a munkások bérletfizetési kötelezettségét a folyami hajózás esetében.

A gumiipar beszakadása
Aztán történt úgy, hogy a ’70-es, ’80-as években a világ átrendeződésének folyamata bedöntötte a gumiipart, és cselekvésre kényszerítette a brazil kormányt, így az a gumiválság megoldását a ranch-ek telepítésében és az állattenyésztés felfuttatásában kezdte vizionálni. Ám ezzel azt a folyamatot is elindította, mely a bárókat a gumiültetvények felszámolására ösztönözte, aminek hatására elkezdődött a földek erdőtől való megtisztítása.
A munkásokat elkezdték át vagy kitelepíteni, és kis csoportokba tömöríteni. Helyi papok iskolákat nyitottak az így felsűrűsödött munkásoknak, és az egyik ilyenben kezdett Chico is dolgozni 1971-től, Xapuriban.
Ám ahogy az erdőirtás egyre nagyobb méreteket öltött Chico is úgy fordult az szerveződések felé és ’75-ben már főként ezzel töltötte idejét (a xapuri városi tanácsba is beválasztották képviselőnek).  1978-ban aztán létrejött az Acre-i munkásszövetség, az első jelentősebb gumimunkás érdekvédő csoportosulásként, hogy teret nyisson az eddig elnyomott véleményeknek. A munkások ugyanis mindamellett hogy maradék munkalehetőségüktől is nagyrészt el lettek vágva, az erdő mérhetetlen pusztítását saját fájdalmukként élték meg és kialakították a módszert, amivel mindezekkel szembe tudtak szállni.

Empate, az erdei blokád
Wilson Pinheiro volt az eredeti ötletgazda, az empate kitalálója. Persze a taktika nem volt bonyolult, munkásokból kisebb gerilla csoportokat szerveztek, melyek szétszóródtak a dzsungelben, azokon a részeken, ahol az erdőcsonkítások folyamatban voltak és váratlanul megtámadták a fakitermelő brigádokat. Természetesen a bárók rendre a rendőrséggel tértek vissza, de ígyis sikerült 45 empate-t létrehozni és több mint 3 millió hektárt megmenteni a kipusztulástól (ez az Amazonas esőerdejének 0,5%-a kb).
1981-ben Chico lett a xapuri munkások szövetségének elnöke, és megkezdte munkáját, hogy új lehetőségeket keressen, melyben az erdők is megmaradhatnak és a munkások is boldogulni tudnak. Kialakított olyan csatornákat, melyeken közvetlenül a munkások értékesíthették a latex alapanyagot, így a profitból ők is részesülhettek. Iskolákat alapított és egy kollégájával, Maria Allegrettivel megszervezték az első konferenciát Amazónia gumimunkásainak. Ezeket a lépéseket követően a színtér is változott. A mozgalom elérte a nemzetközi hírnevet -Indiában és az USA-ban is előadásokat tartott- és immáron a világnak magyarázhatta az erdők valódi értékét, hogy mennyi fontos termék származik a dzsungelből. Rámutatott arra, hogy ha az erdők megmaradnak, akkor több közvetlen haszna származik mindenkinek, hiszen magvak, olajok, gyógyszerek, gumi és kakaó is terem Amazóniában.  

Ám aztán 1988 december 22-én a háza előtt elérte a halál. Egy bizonyos Darci és Darly Alves de Silva halálos lövésébe halt bele. A két merénylő ranch tulajdonos volt, apa és fia, akiket Chico korábban már feljelentett gyilkosságért, és akik ellen egy empate is ténykedett, mivel védett erdőrészt kezdtek irtani.
19 év börtönt kaptak, mikor sikerült elkapni őket és bíróság elé vinni, ám aztán 1993-ban megszöktek. Jelenleg Darci még mindig valahol a dzsungelben bujkál.


Chico az 1988-as szavazáson

„Először azt hittem, hogy a gumifák megóvásáért harcolok, aztán azt, hogy az Amazonas esőerdeiért. Mostmár viszont tudom, hogy az emberekért teszem.” – Chico Mendes


Források:
Wikipedia

Fotók: WikiCommons

2011. március 8., kedd

A TOP 10 legszennyezettebb! (1. rész)


Gondoltam az iszapszennyezés sokak számára evidensebbé tette az ipari katasztrófák valódi jelentőségét és hatását, így arra jutottam -már akkor-, hogy itt az ideje bemutatni, egy kicsit belepillantani a TOP30-ba és megnézni, hogy azok mekkora hatásúak, kiterjedésőek, jelentősek.

Szóval, az alap összehasonlítási értékünk az ajkai iszapár lesz, az alábbi formában.

1 ajkai vörösiszap katasztrófa „mértéke” (1 AVK):

érintett lakosság száma kb 5500 (Devecser 4875 fő, Kolontár 600 fő)

szennyezett terület 10 négyzetkilométer

szennyezés mérete 6-700.000 köbméter

Tehát, a 2007-es statisztika szerint végigmegyek a legnagyobb 30 katasztrófán, és AVK mértékegységben is feltüntetem, hogy melyik mekkora, milyen mértékű.

Ja, és mégegy, a felsorolás alfabetikus, mivel nem lezárt eseményekről van szó, a Top10, majd utána a TOP11-30-ig.


No:1 Sumgayit, Azerbajdzsán



A volt szovjet városban több mint 40 petrokémiai és nehézfémekkel működő gyár található. Amikor a gyárak fénykorukat élték, átlagosan 70-120.000 tonna mérgező anyagot bocsájtottak a levegőbe, hogy műtrágyákat, gumit, alumíniumszármazékokat és hasonlókat állítsanak elő.

Nem csoda hát, ha a város a Szovjetunió legszennyezettebb és legbetegebb városává/területévé vált, a legnagyobb rákos megbetegedési és halálozási rátájával. Azerbajdzsán más területeihez mérten 22-51% az esélye, hogy rákos beteg lesz a lakos Sumgayit-ban, és 8% az esélye, hogy ebben hal meg.

érintett lakosság száma kb: 275.000, 50 AVK


No:2 Linfen, Kína

Shanxi tartomány Kína széniparának Mekkája és az ország energiamotorja, az ország energiájának 2/3-a itt termelődik meg. Linfen, a tartomány legszennyezettebb városa, ahol a lakosságot minden percben a szénerőművek és a közlekedés, valamint a gyárak füstje folytogatja. A Világbank szerint a világ 20 legszennyezettebb városából 16 Kínában van, ám mindezek közül a legszennyezettebb levegő ebben a városban szívható. A por, a kéndioxid, nitrogénoxidok, arzén, ólom, szénmonoxid szintek messze meghaladják a maximum határértékeket.

Adódik hát, hogy az elsődleges egészségügyi gondok is ebből a faktorból erednek. Tüdőgyulladások (Pneumonia), hörghurut (Bronchitis) és tüdőrák. Ám ezek mellett az arzénos víz és egyéb szennyeződések felelősek még a bőrrákért, hipertenzióért, feketelábúságért (Blackfoot disease – BFD) és egyéb ráktípusokért.

Kína úgy nyilatkozott, hogy a tartomány 196 acélgyárából és kohójából 160-at bezárat, ahogy a 153 szénüzeméből 57-et is, hogy ezek helyébe biztonságosabb és kevésbé szennyezőbb üzemeket telepítsen és a szénről gáztüzelésre vált.

érintett lakosság száma kb: 4,172 millió, 758,5 AVK

szennyezett terület négyzetkilométerben: 20,275, 2,02 AVK


No:3 Tianying, Kína



Tianying Kína egyik legnagyobb ólombányászati központja, de az alacsony hatásfokú technológia és a „nem teljesen biztonságos” munkafeltételek egyaránt a TOP10-be emelik a várost. A levegő ólomszintje 8,5-10-szer nagyobb a megengedett felső értéknél.

A szennyezés főleg a gyerekeket érinti kegyetlenül: agyvelőbetegségek (enkefalopátia), alacsonyabb IQ, tanulási zavarok, hiperaktivitás, fogyatékos fizikális növekedés, hallás és látásproblémák, bél és emésztőrendszeri betegségek, veseműködési zavarok, agykárosodás.

Kína megígérte, hogy az ólomiparát egy helyre fogja telepíteni a tartományban, hogy minimalizálja a szennyezés kiterjedését, valamint folyamatosan átállnak modern és biztonságos működésre.

érintett lakosság száma kb: 140.000, 25,45 AVK


No:4 Sukinda, India

Ez az indiai város a világ egyik legnagyobb krómbányája. India krómércének 97%-a innen származik -illetve itt áll- és a 12 helyi bánya gyakorlatilag bármiféle környezetvédelmi vagy környezeti tervezés nélkül működik, és 30 millió tonna kibányászott kő (főleg rosszminőségű kromit) van szétszórva a környező területeken, beleértve a Brahmani folyót is, ami amúgy a környék egyetlen ivóvíz forrása.

A krómmérgezés hatására a lakosok és munkások emésztőrendszeri vérzésekben, asztmában tuberkolózisban szenvednek. Ezzel párhuzamosan a meddőség, a születési rendellenességek és a halva születések is súlyos szintre emelkedtek.

A helyi egészségügyi szervezet szerint a lokális halálesetek 84,57%-a, míg a környékbeliek 86,42%-a a bányának köszönhető, és a Sukinda körüli kilométeren belül élők 24,47%-a már szenved valamilyen betegségben, amit a krómbányászat okoz.

szennyezés mérete köbméterben: kb 6.383.000, 9,82 AVK

érintett lakosság száma kb: 2,6 millió, 472,7 AVK


No:5 Vapi, India

India déli részén található az ország legnagyobb ipari területe, mely 400km-en terül el több városon át, 50 ipari telep és 1000 egyéb ipari üzem fűzéreként (pl Gujarat, Nandesari, Ankleshawar), melynek egyik városa Vapi. Gyakorlatilag mindent gyártanak itt, textilüzemek, petrokémiai anyagok, bőripar, festékgyártás, klór-alkáli gyárak, minden, mi „szem-szájnak ingere” egy kicsit másképp. És mivel ekkora ipari működés nem létezik szennyezés nélkül, így Vapi -és Ankleshawar- már a kritikus szennyezettségi szinteknél tart. A nehézfémek, cianidok, rovarirtó-növényvédő vegyi anyagok, PCB-k (napjaink egyik DDT-i) mindenfelé megtalálhatóak földben, vízben és levegőben, mivel semmilyen biztonságos megsemmisítés vagy letárolás nem funkcionál az övezetben. A vízben rettenetesen sok a króm, ólom és higany (96-szorosa a határértéknek!), és minden ilyen anyag a Kolak és a Damanganga folyókba folyik. Előbbi folyó pedig már annyira szennyezett, hogy mindenfajta élet kipusztult belőle.

A lakosság pedig szintén hatványozottan veszélyeztetett. Torok, bőr, nyelőcső, tüdőrák, a nőknél spontánvetélések, abnormális magzatok és meddőség. A gyermekek pedig gyakran retardáltan fejlődnek.

érintett lakosság száma kb: 71.000, 12,9 AVK


No:6 La Oroya, Peru

1922 óta mindenki, aki itt élt és felnőtt a helyi nehézfém bányászatban működött és ténykedik. Ezt tudva nem meglepő, hogy a helyi gyerekek 99%-ának vérében megengedhetetlenül magas az ólom, ami már az anyaméhben elkezd átszivárogni a gyerekekbe.

De ezen probléma mellett még jelentős a kéndioxid koncentráció, valamint a tény, hogy a környező vegetáció már rég elsatnyult a rendszeres mérgező és savasesőkben.

érintett lakosság száma kb: 35.000, 6,3 AVK


No:7 Dzerzhinsk, Oroszország



A hidegháború egyik biofegyver központjaként Dzerzhinsk borítékolt helyet kapott a Top10-ben. A város a fegyverek mellett hatalmas gázolajiparral is rendelkezett, és szerintük 1930 és 1998 között 300.000 tonna szennyező anyagot hoztak létre és helyeztek el a környéken, amiből 190 beazonosított veszélyes anyag (például fenolok és dioxinok) szivárgott a vízbe, ami ettől fehéres nyálkává alakult. A határértékeket ezen anyagok 17 milliószor haladják meg (!), aminek köszönhetően a város a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerül a Föld kémiailag legszennyezettebb városa címmel.

300.000-es lakossága máig a gyárakban dolgozik, de az arzén, higany, ólom, dioxin, fenol veszélyeinek az Oka folyó miatt a közeli városok (Nizhny Novgorod, Gavrilovka, Pyra) lakosságai is ki vannak téve.

2003-ban a halálozási ráta elérte a 260%-ot, azaz minden 10 megszülető gyermekre 26 halott jutott, és a várható átlagéletkor a férfiaknál 42, a nőknél 47-re esett. (érdekes idevetni, hogy a Ruandai népirtás során, ahol 3 hónap alatt 1 millió embert öltek le és ami után számtalan AIDS és erőszak árva született, valamint ahol az AIDS nagyon komolyan tombolt a mészárlás után és rengetegen még el is menekültek, no ott is nagyobb volt 2-3 évvel a lakosság várható átlag élettartama!!!)

érintett lakosság száma kb: 300.000, 54,5 AVK


No:8 Norlisk, Oroszország



Az 1935-ban még rabszolgatelep és munkatábor, ma iparváros. 1930 óta folynak itt bányászati munkák, aminek hatására a világ legnagyobb nehézfém kohászata folyik itt, azaz -a jelen olvasatban- az egyik legtöbb nehézfém származékot pumpálják a levegőbe. Évente 500 tonna réz és nikkeloxidról és 2 millió tonna kéndioxidról beszélünk! Egy 1999-es tanulmányból tudható, hogy a város körüli 60km-es körben határértéken túli a szennyezettség.

A Norlisk Nickel cég felel a szennyezésért, ám ez a cég a világ rézelőállításának harmadát is uralja, valamint Oroszország szinte teljes platinum, kobalt, palladium és nikkel termeléséért is felel.

Meg kell említeni, hogy a Norlisk Nickel megpróbálja a kéndioxid kibocsájtását 2015-re ötödére csökkenteni.

szennyezett terület négyzetkilométerben: 11304, 1130,4 AVK

érintett lakosság száma kb: 134.000, 24,3AVK


No:9 Chernobyl, Ukrajna

Talán a világon a legismertebb ipari katasztrófája okán került fel a listára.

érintett lakosság száma kb: 5,5 millió, 1000 AVK


No:10 Kabwe, Zambia

1902-ben tártak fel egy hatalmas cink és ólombányát itt, és bár már nem folyik kitermelés, a múltban nem ismert veszélyek miatta a kitermelt kövek és ásványok szétterítésre kerültek a környéken, így eredményezve, hogy egy 20km-es sugarú körben szennyezett legyen a víz és a föld, és a szél által a levegő is.

szennyezett terület négyzetkilométerben: 1256, 125,6 AVK

érintett lakosság száma kb: 255.000, 46,3 AVK


FORRÁSOK:

http://www.blacksmithinstitute.org/

http://www.worstpolluted.org/


A maradék, a TOP30-ban!


A maradék, a TOP30-ban!

És akkor lássuk a Top30 további 20 helyezettjét, de már csak felsorolásibb hangulatban.


No:11 Bratsk, Oroszország

A fő környezeti probléma a higanyszennyezés, mely az Angara folyóba engedett havi 2,5 tonna formályában ölt testet. A Bratsk Alumínium Művek az egyik fő szennyező, akik miatt már egyszer, 2001-ben ki is kellett telepíteni Chikanovskij lakosságát.

érintett lakosság száma kb: 2,8 millió, 509 AVK


No:12 Chita, Oroszország

érintett lakosság száma kb: 400.000, 72,7 AVK


No:13 Dandora szeméttelep, Kenya

Philip Poupin képei


Nairobi naponta 2000 tonna szemetet termel, melynek jórésze ide kerül. Dandora időközben egy külön kis világgá alakult, ahol már 250.000-en élnek, főleg a guberálásból. A telep fölött az ég általában sötét a rendszeres szeméttelep-részek lángjaitól és azok füstjétől. És egy másik érdekesség, hogy hetente egy utat dózerolnak a telepen keresztül, hogy a felgyülemlő gázok a felszínre jöhessenek és be tudjanak gyulladni!

érintett lakosság száma kb: 350.000, 63,6 AVK


No:14 Haina, Dominikai Köztársaság



Haina városa nemzetközi akkumlátor „újrahasznosító” telep, melyet a gyakorlatban a lerakó szóval lehet leginkább leírni. A rossz körülmények, hiányos technológia és mindenfajta komolyabb szabályozás hiányában az ólom és az akkumlátorokban lévő vegyi anyagok mérgezik a környezetet.

érintett lakosság száma kb: 85.000, 15,5 AVK


No:15 Hazaribagh, Banglades

Az ország bőrcserző iparának 90%-át Hazaribagh-ban (Dhaka egyik kerületében) található egy 0,2 négyzetkilométeres területen, közvetlenül a Buriganga folyó mellett. Naponta 7,7 millió liter folyékony és 88 millió tonna szilárd hulladékot generál a telep, napi 15.000 köbméter veszélyes anyaggal, ami egyenesen a folyóba folyik.

érintett lakosság száma kb: fél millió, 90,9 AVK


No:16 Huancavelica, Peru

A városka jelentős ezüstbányászati övezet, ahol még mindig higanyos technikákkal finomítják az ezüstöt, természetesen környezeti előírások betartását mellőzve.

érintett lakosság száma kb: 40.000, 72,7 AVK


No:17 Huaxi, Kína

Kína esetében szinte borítékolható a probléma forrása. Huaxi-ban is az ipari boom okozza a gondot, 2001-óta 13 gyár települt ide és emelte a várost a Top30-ba.

érintett lakosság száma kb: 53.000, 9,6 AVK


No:18 Lanzhou, Kína


Lanzhou-ban a petrokémiai ipar teszi tönkre a környezetet és a lakosság egészségét. A város balszerencséjére ráadásul olyan területi adottságokkal rendelkezik, melynek hatására alig mozog a szél és minden a levegőbe eresztett méreg és káros anyag bereked a lakosok fölé.

érintett lakosság száma kb: 3 millió, 545,5 AVK


No:19 Magnitogorsk, Oroszország



Magnitogorsk az igazi acélváros! A II. Világháború egyik legnagyobb acél előállítója máig működő ipari övezet, ahol optimumán 7,5 millió tonna acélt állítanak elő. Ez a kapacitás persze rengeteg szennyező anyagot eredményez, nehézfém gőzök és egyéb mérgező anyagok, mely a kohászati metódus velejárója.

érintett lakosság száma kb: 460.000, 83,6 AVK


No:20 Mahad Ipari Állam, India

érintett lakosság száma kb: 300.000, 54,5 AVK


No:21 Mailuu-Suu, Kirgizisztán

A szovjet éra egyik nukleáris központja volt a város, mely egyfelől uránbányászatáról, másfelől uránhulladék, nukleáris fűtőhulladék lerakatként lett ismert. 1946-68-ig 10.000 tonna uránt állított elő a telep (amit a szovjet atombombákban hasznosítottak) és 1,96 millió köbméter, a bányászat közben előállított hulladékot halmozott fel. Természetesen ez a hulladék (mely főleg radioaktív és rossz minőségű és nem hasznosítható érccel szennyezett föld) ma a környező folyóba és a talajvízbe szivárog.

szennyezés mérete köbméterben: 1,96 millió, 2,8 AVK

érintett lakosság száma kb: 23.000- több millió


No:22 Matanza-Riachuelo folyópart, Argentína



42 folyóparti szemétlerakóval, 3500 bőrcserző medencéjével és petrokémiai iparával jutott a Top30-ba.

érintett lakosság száma kb: 4,5 millió, 818,2 AVK


No:23 Mexikóváros, Mexikó



A világ urbanizált városai közül a leglégszennyezettebb város, mely a sajátos elhelyezkedése miatt alakult ki. Mexikóváros ugyanis 7400m-en van, így a levegő itt bőven ritkább, de emellett még hegyek között egy fennsíkon található, mely a levegő állandó berekedését okozza.

érintett lakosság száma kb: 8 millió, 1600 AVK


No:24 Meycauayan Város és Marilao, Fülöp-szigetek

Ércbányászat.

érintett lakosság száma kb: 250.000, 45,5 AVK


No:25 Oriente, Ecuador

Az egykori Texaco, majd Chevron gyár okozta környezetszennyezés tette tönkre Oriente-t. Az olajipari cég 2,5 millió hektáron 18,5 millió gallon olajipari hulladékot sikerült létrehoznia az esőerdőbe, hozzávetőleg 600 hulladékgödörbe.

szennyezett terület négyzetkilométerben: 25.000, 2500 AVK

szennyezés mérete köbméterben: kb 69,400, 0,1 AVK

érintett lakosság száma kb: 30.000, 5,5 AVK


No:26 Ranipet, India

Ranipet India egyik legzsúfoltabb városa, ahol a helyi gyárak 20 éves fennállása óta irgalmatlan mennyiségű mérgező vegyi anyagot, főleg krómszármazékokat, krómmal kapcsolatos anyagokat halmoztak már fel.

szennyezett terület négyzetkilométerben: 0,022 (3-5 méter vastagon), 0,0022 AVK

szennyezés mérete köbméterben: 1.250.000, 1,78 AVK

érintett lakosság száma kb: 3,5 millió, 636 AVK


No:27 Rudnaya Pristan, és Dal’negorsk, Oroszország



Higanyos bányászat okozta szennyezés, melyet a fémipar produkál.

érintett lakosság száma kb: 2,5 millió, 454,5 AVK


No:28 Urumqi, Kína

Növekvő ipar és autók okozta légszennyezés.

érintett lakosság száma kb: 200.000, 36,4 AVK


No:29 Ust-Kamenogorsk, Kazahsztán

Szintén egy volt szovjet radioaktív hulladéklerakat található itt, a még jelenlevő és üzemelő acélipari gyárak mellett.

érintett lakosság száma kb: 300.000, 54,5 AVK


No:30 Wanshan, Kína

12 higanybánya található itt, amik nem megfelelő üzemeltetése kapcsán az ’ember által előállított szennyező anyagok levegőbe juttatott globális mennyiségének’ 12%-át produkálják.


érintett lakosság száma kb: 100.000, 18,1 AVK


2010. augusztus 27., péntek

„Én nem a keserűség fotósa vagyok!” - Yann Arthus-Bertrand



Eleinte, a kezdetek

1946 március 13-án, egy ékszerész családba született Yann Arthus-Bertrand. Első munkahelye 1967-től a Cháteau de Saint Augustin Nemzeti Park, Cháteau sur Allier-ben, itt annak őreként dolgozott, ahonnan 30 éves korában áttelepedett Kenyába feleségével, hogy oroszlánokat tanulmányozzon és napról napra figyelje őket (később, az első könyve 1981-ben, az Oroszlánok ebből a munkából születik meg).
Itt Kenyában jött az ötlet, hogy a levegőből fotózással foglalkozzon, ugyanis hőlégballonnal kezdtek turistákat röptetni. Yann szerint ekkor kezdte felismerni, hogy mennyi lehetőség van ezen az ösvényen.

Párizs, lovak, a francia ember, a francia mezőgazdaság








Mikor aztán visszatért Párizsba, egyik barátja ötletére megfotózta Párizst a levegőből. Ez volt az első igazán „légifotós” munkája. Innen aztán egyenes út vezetett a fotóriporterkedéshez. Nekiindult, hogy karriert csináljon és nagyjából mindent kipróbált, állítása szerint. Ugyan olyan elánnal dolgozott Dian Fossey-val és ruandai gorilláival, mint egy divatcég pápuai reklámkampányán, bár utóbbi feladatát annyira nem szerette, ugyanis túl disszonánsnak hatott számára, hogy a márkás ruhákat a szigetvilág őslakosain fotózzák.
De kifejezetten portréfotói is születtek, mikor felkérték, hogy fotózza meg a „francia embert”, egy sorozatot a franciákról.
Számára azonban 2 kedvenc témája -a légifotózás után- a francia mezőgazdaság és a lovak. Előbbi egy évente megjelenő kiadvány lett, mely az ország állattenyésztőit mutatja be a nézőknek különlegesen szép jószágaikkal, utóbbi pedig a világ lovait és lovasait tárja elénk.
1991-ben létrehozta az Altitude-öt, a légifotózásra szakosodott magáncégét.











Földünk a magasból
1994-ben az UNESCO támogatásával aztán az addigi tapasztalatok és ötletek egy koncepcióba kezdtek összeforrni. Mivel eddigre már számtalan helyen megfordult, illetve számtalan hely fölött átrepült, Yann-ban felvetődött, hogy létre kellene hozni egy olyan kép-bankot, mely a Föld jelenlegi állapotát mutatná be, mely az utókornak is megőrizné a mát. De -ahogy az a megálmodó típusú embereknél szokott lenni-, mivel senki sem értette azt, amit Yann már gyakorlatilag maga előtt látott, senki nem is akart hozzá pénzt adni. 200-nál is több tarha-levelet küldtek szét, amire még választ sem kaptak.
És ekkor történt a nagy áttörés: a Club Med, egy turisztikai óriás bízta meg a csapatot, hogy a legkülönbözőbb országokban lévő üdülőhelyeit fotózzák le számukra egy promóciós könyvhöz. Ez a feladat újabb kapukat nyitott számukra. Marokkó a magasból, Kuwait a magasból és hasonló könyvek születtek és ezzel párhuzamosan egyre több kép került a Földünk a magasból mappában.
Aztán 5 évvel később és rengeteg szervezés, munka után és Yann rengeteg pénzéből megszületett a Földünk a magasból, egy olyan fotóalbum, mely 24 nyelvre lett lefordítva és világszerte több mint 3 millió példányban kelt el, ezzel megdöntve minden addigi rekordot. Természetesen Yann-nak nagyobb terve volt a sorozattal, így elindítottak egy utazó kiállítást, mely így 100 város és 100 millió emberhez juthatott el, révén a képeket nagyvárosokban, parkokban és teljesen ingyenesen tárták az emberek elé.
A fotós persze még ekkor is kételkedett munkái sikerében, és egy jótékonysági aukcióra ajánlotta a képeket, ahol 25-35 ezer eurókért keltek el a fotók.
Fontos megjegyezni, hogy a project véghezvitelében a FUJIFILM is hatalmas segítséget nyújtott, mivel a filmelőhívások és egyéb filmes költségeket teljes egészében átvállalta. Ígyhát gyakorlatilag csak az idő és a repülési órák szabtak határokat a munkának. Yann csapatából 2 ember csak azzal foglalatoskodott, hogy a tekercseket koordinátákkal lássák el és gondosan archiválják az összes kockát, hogyha bárki más is meg szeretné fotózni az adott helyet vagy valaki kutatni szeretne ott, akkor az pontos információkat kaphasson a hollétről.

Pár évvel később, már a fenntartható fejlődés koncepciójába ültetve egy 4 részes, 2-2 órás filmet is forgatott 2006-07-ben, a globális környezetről és a kihívásokról. Ez, a Földünk a magasból sorozat már az előszele volt a HOME-nak. Számos jelenet és művészeti koncepció aztán innen került át abba, ahogy Armand Amar, a francia zeneszerző is itt már szerves részét képezte az alkotómunkáknak.







GoodPlanet
2005 július 1-én startolt a GoodPlanet, egy olyan non-profit szervezetet, mely különböző utakon a fenntartható fejlődést promotálja, és olyan programokat vezet, melyekkel a CO2 kibocsátást lehet ellensúlyozni. Yann eleinte azért indult el ezen a vonalon, mert a munkája kapcsán kibocsátott CO2-t szerette volna valahogyan kompenzálni, így kitalálta az Action Carbone-t, amiből aztán egy mindenki számára elérhető szerveződés lett GoodPlanet-en keresztül. Az AC olyan programokat finanszíroz és szervez a Föld legkülönbözőbb pontjain, melyek közép és hosszú távon tudják csökkenteni a CO2 emissziót, méghozzá megújuló források kialakításával. Komposzt alapú biogázüzem, napenergiás sütők, szélturbinák, faültetvények, stb.

’6 billion Others’ – 6 milliárd másik


2009-ben egy újabb ötlete támadt! Ha már a Földről készített egy képtárat, akkor miért ne készíthetne egyet az emberekről is? Ígyhát több mint 5000 videófelvételen keresztül mondhatták el gondolataikat a világ minden pontján élők, a boldogságról, nélkülözésről, életről, halálról, szeretetről, gyűlöletről, … hogy egy kiállítás segítségével, majd egy webes felületen keresztül a világ hallhassa azokat.

HOMEproject
2007 áprilisában kezdett neki egy film forgatásához, amit eredetileg Boomerang-nak nevezett volna el. A projectben 2 segítője is volt, Luc Besson, a film producere és a PPR csoport, a francia multi cég, mely az anyagi hátteret (15-20 millió eurót) biztosította. A film teljes CO2 emisszióját természetesen a GoodPlanet nullázta, és a minimális áron forgalmazott DVD-k után 1-1 euró szintén a szervezetnek került átutalásra.
És jött 2009 június 5, péntek, a Föld Környezetének Világnapja, a film nemzetközi premierje. Besson-ék mindent megmozgattak, hogy mindenhová eljuthasson a film. Ingyenes plakátok, hozzáférés, nyilvános vetítések, TV sugározások egyszerre adták le a HOME-ot (például a France 2 TV-n keresztül 8 millióan látták a filmet). Csak a YouTube-on 10 milliók nézték meg. Jelenleg -amikor e bejegyzést írom- az angol változatot már 9.400.684.-en nézték meg, de a premier idején egy külön felületet készített a YT csapata 6 hétre a filmnek, ahol ingyenesen letölthetővé is tették azt, valamint werkfilmekkel, érdekességekkel, fórumokkal együtt szinte minden nyelven feliratozva is meg lehetett nézni.
A bemutató páratlan hatást váltott ki. 2 nappal később ugyanis Európa Parlamenti választások voltak Franciaországban, és a 3. helyen a francia ökopárt ért be, 8%-ot javítva 2 nap alatt.







Szóval, számos tett és hír kapcsolódik Yann-hoz. Minden évben ingyenesen juthatnak hozzá a francia iskolák olyan plakátsorozatokhoz, melyek 1-1 tematikus témát dolgoznak fel (2006 - fenntartható fejlődés, 2007 - biodiverzitás, 2008- energia, …). Alive sorozata az ember természetre „mért” hatását mutatja be. A GoodPlanet már Junior, Info és Conso fórumokon keresztül működik. 2009 április 22-én az UNEP jótéteményi nagykövete lett, és még koránt sem merültek ki ötletei.

Hogy mivel lehet összegezni mindezt? Zárásul 2 anekdotát emelnék ide Yann anyahonlapjáról, melyek talán közelebb hozzák személyét a bejegyzés olvasóihoz.

Yann a Luxemburg Kertben dedikált, mikor egy hölgy került sorra egy Földünk a magasból könyvvel. Miközben Yann írt, a nő elmondta, hogy mennyire tetszett a lányának a kiállítás, hogy milyen nagy hatással volt rá és mennyire lenyűgözte. Yann azt válaszolta a hölgy szavaira, hogy a lánya még többször is megnézheti majd, mivel a kiállítás hónapokig ott lesz és még jöhet bátran, ám mikor ezeket a szavakat kimondta, a hölgy váratlanul sírni kezdett és csak annyit tudott mondani, hogy lánya pár nappal korábban halt meg…

(Ambre Mayen)


„Pápua Új-Guinea-ban dolgoztam, mikor egy helybéli odajött hozzám és kérdőre vont, hogy mennyire érzéketlen vagyok. A tolmács aztán mondta nekem, hogy a férfi azért szomorú, mert nem küldtem el neki a képet, amit róla készítettem. Kemény! Még sohasem voltam abban az országban, amit próbáltam is védelmemben elmagyarázni, mindhiába. A férfi hajthatatlan volt. Végül nem tudtam mit tenni és elmentem vele az otthonába, ahol teljes megdöbbenésemre egy plakát volt a falon a Párizsi Amerikai Kulturális Központról. Évekkel korábban ugyanis a PAKK meghívott egy pápua delegációt egy európai útra, és akkor készítettem a férfiről egy fotót. Nem tudtam elégszer bocsánatot kérni, de ez volt a legkevesebb…

(Yann Arthus-Bertrand)








Források (a fentieken túl):