Érdekes módon olyan növények is kifejlesztették rovaremésztő képességet, amelyek esetében nem is várnánk. Persze, eleve nem várnánk ezt növényektől, de e bejegyzésben egy mégolyanabb alanyról lesz szó.
A Triphyophyllum peltatum-ot eredetileg Dioncophyllum thollonii-ként regisztrálta a tudomány, 1927-es Sierra Leone-i felfedezésekor.
Alapjában ez egy Kelet-Afrikában honos, trópusi liánfajta, mely csak részben rovaremésztő növény. Ez ugyanis növekedésének egy szakaszában alkalmaz olyan technikát, mely segítségével rovarokat képes zsákmányolni.
A ’triphyophyllum’ szó jelentése az, hogy ’3 féle levél’, mely utal különös életmódjára.
A lián 25-40 centis korára, valamint az elkövetkezendő esős évszakra növeszt magának egy speciális 2. fajta levelet, egy szálhoz hasonlatosat, mely tele van ragacsos szőrökkel. Legvalószínűbb indoka erre az, hogy az erdei talaj felszínében nem talál olyan és annyi tápanyagot, melyek nélkülözhetetlenek fejlődéséhez, így mikor eléri a magonc állapotát és már stabil talpazatot tud növeszteni magának, megjelenik a rovarfogó levél.
Amikor kellő tápanyagot szerzett magának a rovarokból, egy új ciklusba lép, és megjelennek a 3. fajta levelek, melyek a kapaszkodásért felelnek. Minden ilyen levél végén 2 ellentétes irányba kunkorodó kampó van, amikkel a lenge szellő hatására is a környezetébe tud akadni, és -persze idővel- szárával körbe tudja a stabil pontokat szőni.
A növény tudományos jelentősége abban van amúgy, hogy általa lehetett bebizonyítani, hogy a növényi ragadozó habitus [carnivorous syndrome] opcionális tulajdonság és nem nélkülözhetetlen a növény életében. Bár kétségtelenül pozitív hatása van a rovaremésztőkre, ha prédához jutnak, ám ez -a kutatók szerint- nem függés… bár szerintem azért ez így nem teljesen igaz. Mert például a nagyobb kancsókák egyszerűen meg tudnak pusztulni, ha nem jutnak zsákmányhoz. Szóval, mondjuk inkább azt, hogy említett liánunknál a rovarevés opcionális, azaz egy kifejlesztett tulajdonság, melyet a növény aktívan „használ”, ha szükségét látja. Green et al. (1979) mutatott rá, hogy a lián a K pótlását oldja meg így, és általában a természetes élőhely klimatikus hatásai miatt, amikoris szárazról esősre vált az idő, és hirtelen minden gyorsabban kezd nőni, így okozva hiányt például a K-ból.
a speciális rovarfogó levélZsákmányait tekintve a nagyobb csoportok így néznek ki: 20-20%-ban hártyásszárnyúak és bogarak (Hymenoptera, Colaptera), 40%-ban kétszárnyúak (Diptera) és 6-7%-ban termeszek és pókszabásúak (Isoptera, Arachinda)
Tartás és nevelés
Sokáig próbálták kultivációba vonni a részben önmegtermékenyülő növényt, de ez korántsem egyszerű feladat. A probléma abból adódik, hogy a magonc állapottól kezdve szinte nem lehet átültetni a liánt, csak ha a földlabdája épségben marad. A ded ugyanis nehezen tolerálja ezt, gyökerei nagyon érzékenyek és egy ilyen sokkhatástól szimplán megállnak a fejlődésben.
Amúgy a kellő kondíciók átlag 22°C (7:00-17°C és 18:00-28°C), világos, de nem tűző napfényes hely és 85% pára (53-95%). Ezekkel a körülményekkel a csírázás 2 hét és jópár hónap alatt megindulhat.
Ez majdnem le is maradt! Richard jóvoltából egy YT kisvideó a liánról (katt ide!).
