Isten, kis i-vel

Bizonyára nem jött teljesen át a közkultúrán, hogy 2009 Darwin évforduló (200 éve született), és sok helyen és körben megemlékeznek erről valamilyen módon. Ha csak a magyar részét nézem a dolognak, akkor az NGMagazin egyik idei számát neki szentelte, valamint gondozásában megjelent az útinapló is, mely magyarul -tudomásom szerint- ezidáig nem volt olvasható!

Már egy jó ideje elterveztem a blogot is és azt is, hogy majd írok valamit Darwinról, vagy ide, vagy a RNBT újságába (aki tudja, tudja mit rövidít, aki nem, az meg nem), de mindig az alapvető időhiány hátráltatott, vagy egy jóval lényegesebb az irogatás szempontjából, azaz, hogy mit írjak róla? Összefoglalót a Fajok eredetéből, vagy a fordítást a Rovaremésztő növényekről, vagy a gilisztás írásának élményeit… Aztán végül arra jutottam, hogy a laikusoknak a legérdekesebb témát boncolgatnám meg egy kicsit (amit a Darwin munkáit tényleg ismerők bizonyára elégedett mosolygással fognak olvasni) és ez Darwin és a világ viszonya.

Darwin neve kapcsán Pavlov reflexként (micsoda társítás! :) ) 2-3 dolog szokott a laikusok agyába villanni. Az ’evolúciós elmélet’ szókapcsolat, a csimpánz mint ős, és ’az a valaki, aki szerint nincs isten’. Nos, természetesen ez önmagában jelzi, hogy mennyire keveset tudnak az emberek munkásságáról, hiszen rengeteg elméletet és kutatást írt le, de ezen most ne is akadjunk meg.

Én inkább az utóbbi társadalmi toposznál pihennék meg pár sor erejéig.

Darwin saját maga által írt életrajzában van egy olyan fejezet, amikor a vallásról ír, és külön kitér ara, hogy hogyan vélekedik. Persze, aki utána olvas az tudja, hogy szinte az összes munkájában jelen van a vallási szempont, hiszen abban a korban ez egy mindennapos dolog, egy általános alap volt, mint mai, ingerszegény életünkben a Mónika show. Abban a korban, hiszen rengeteget változott a világ! Darwin idejében még nem volt olyan az orvostudomány, mint napjainkban, nem pásztázta a világűrt űrteleszkóp, nem voltak külön csak a tudományos számításoknak gépek kitalálva, egyszerűen élték az életüket az emberek, és volt egy általános leírás arról, ami az eredetüket, egymáshoz való igazodásukat és a válaszokat tartalmazta. Ebben a légkörben -ráadásul teológusként- kezdett a bitang kemény hívő, Darwin nézelődni és tapasztalni.

Vallás – régen és ma

Darwin olyan korban élt, amikor a vallás (a kereszténység) alapjaiban volt más, mint ahogy azt ma (nem) ismerjük. Hogy csak pár humoros példát emeljek ide, a kronológia pontosságot nélkülözve, régen úgy hitték, hogy a gyermekáldáshoz három dolog kell: a nő, a férfi, és a Szentlélek akarata. Mindez igencsak humoros, amikor olyan korban élünk, hogy a férfiban is fejlődhet a magzat, a nő, a férfi, és a gén és biotechnológiai tudományok segítségével.

Vagy Darwin saját idejében például az általános, de a vallással eléggé átszőtt nézetek szerint az egyre nagyobb számban előkerülő ősállatok csontjait Noé előttinek tartották, és rögeszme szinten kezelték azt az igazságot, hogy azokat a párákat a nagy víz ölte meg, és temette be üledékével. Persze arra nem volt válasz, hogy az egyre fejlettebb geológia már hitelesen bizonyította a földtani rétegek idejét (illetve azt, hogy nem Noé előttiek, és milliós nagyságrendekkel koruk előtt képződtek… ahogy a közre zárt csontok is). Természetesen hősünknek is feltűnt ez a szolidnak nem nevezhető ellentmondás a földtani ismeretek és a leletek kapcsán, sőt, mikor Dél-Amerika partjainál hajóztak, és megtalálják a kontinens őslovát, akkor már nem tudta kétkedését mivel cáfolni. Ugyanis betű szerint hitt az írásban, de a tapasztalati tudásban is. És amikor előkerültek ló-szerű csontvázak a déli kontinensen, akkor már tudta, hogy -mivel már nem létező állatokról volt szó, és a spanyol „őslakosok” előtt még senki sem látott lovat, vagy valami hasonlót-, a kirakó hiányos. Megdőlni látszott az az igazság, miszerint isten az emberek boldogulása végett teremtette az állatokat, és azok konstans mennyiségűek. A semmiből ott egy állat, amire senkisem emlékszik, és eleve kihalt!

(Nem bírom megállni, hogy ne írjam ide egyik kedvenc és megélt példámat a vallás tudományos gondolkodásáról. Még mikor ikonográfia előadáson szenvedtem, a pap oktató kiborult óra közben és elkezdte mondani, hogy: „… most vannak ezek a személyek, akik mondogatják, hogy a majom fajtól [majom, mint faj…] származik az ember. Hát ez bolondság, hiszen hogyan is hasonlítanánk egy majomra, mert inkább egy bagolyra, mert annak is olyan okos a tekintete, mint az embernek, vagy egy kis cicára, mert az is olyan kedves…”)

Amúgy véleményem szerint is ez a kollektív társadalmi delírium és felületesség okozza a problémát. Az, hogy elfelejtjük a képletbe számítani azt, hogy a vallás is folyamatosan változott az évszázadok folyamán (annak ellenére, hogy mindvégig az állandót, az örökkévalóságot és alap, megváltoztathatatlan igazat hirdette), míg Darwin megállapításai nem változtak, csak pontosították őket. Hiszen eredetileg -most csak a kereszténységet értem ide- katakombákban megbúvó szektáról volt szó, majd a katholikos-osodással 30valahány evangéliumból lett 4, Bacchus állami ünnepéből karácsony, véres középkor, mégvéresebb inkvizíciók, stb… társadalmi szinten! Persze, elméleti síkon is végbementek változások. A teljes teremtéstörténet megcáfolódott számtalanszor (karbonmeghatározás, evolúció, biológiai és fizikai alaptörvények, asztrofizika, genetika, stb…), hogy csak a legáltalánosabbat említsem.

De mindenki érti miről is beszélek, amikor az eutanázia, az óvszer-AIDS összefüggéseket, az aztékok és az indiánok jókeresztényi kiirtását és hasonlókat értem ide. Aminek a mai vélekedéssel teljesen ellentétes álláspontot vall a vallás és az egyház, mégis mi „szemet hunyunk” ezek felett. De a kenyéren keresztet vágunk, karácsonykor Jézuskázunk és templomokban bizonygatjuk párunknak, hogy pár éven belül nem fogunk elválni egymástól, a statisztikát cáfolva.

Változik a vallás. Ma már ha utunkban áll, simán átlépünk felette, vagy átfogalmazzuk, tisztára mossuk azt, és megyünk tovább. És úgy teszünk, mintha minden a régi volna!

És abba nem gondolunk bele, hogy Darwin idejében a vallás sokkal vallásabb vallás volt, mint azt mi elképzelnénk. Hogy ez mekkora presszió lehetett? Jól mutatja az, hogy sokáig nem merte írását kiadni.

Bár konkrétan nem tudta meg az utókor saját véleményét, azért az nem veszett el. Darwin felesége és annak egész családja (a Wedgewoodok) totál vallásosak voltak, és ezért nem is nagyon kereste köreikben munkájának megértését. Annyira nem, hogy feleségének is „félve” mutatta meg, és az -természetesen- szóvá is tette az aggályokat. Ígyhát Darwin eltette munkáját, melyet oly hosszú időn át rendezgetett, csiszolt.

Aztán amikor megjelent egy másik alak, egy bizonyos Mr. Wallace a világ másik feléről a hasonló elmélettel, Darwin kiborult, bepánikol, és gyorsan elindította munkájának kiadatását. Szerencsére a kor gentleman kultúrája olyan tiszta volt, hogy Wallace elismerte és meg is hajolt Darwin előtt és igazolta annak elsőbbségét.

Most talán megfogalmazódik az olvasóban a kérdés, hogy minek írta le megállapításait, feljegyzéseit, ötleteit, ha ki sem akarta adni? És ez a lényeg! Darwin ki akarta adni, de tudta, hogy ez mivel járhat, hogy pár évszázada a szeretet és igazság hívei pillanatok alatt eltüzeltek tudósokat a vallásuk nevében, és hogy még saját korában is páriává tettek embereket, akik akár egy hangyányit is veszélyt jelentettek a hit birodalmára. Ráadásul Darwin apja azt tanácsolta fiának, hogy kételyét [a vallásban] ne mutassa ki felesége előtt, mert az akkor jobban fogja félteni, hogy halálában elkárhozik. Ígyhát, féltve családját, úgy tervezte, hogy munkásságának ezen részét majd csak halála után hozatja nyilvánosságra. De a sors -vagy inkább a természet- közbeszólt!

Darwin saját gondolatai

Nagyon jól és összeszedve ír e témában életrajzában Darwin, és szerintem tökéletesen össze is foglalja, hogy miről van szó.

Ha a filozófia felől közelítjük meg a dolgot, akkor Darwin nem azt mondta ki, hogy isten nem létezik, hanem inkább azt, hogy létezése nem bizonyítható. Utazása előtt hitt az Ószövetség pantókratór, ítélkező istenében, aki büntet, aki bíráskodik az igazság felett és jutalmazza az igazakat, vallotta magát az Ószövetséget. De az utazása során és kora is sorra derített fényt a csodákra. A tapasztalati tudás már mást mondott, mint az írás. Mindig reménykedett abban, hogy majd Rómában találnak olyan leveleket, melyek igazolják az Újszövetség történéseit, de nem így alakultak a dolgok. A kutatás, a tiszta logika (ebben Darwin majdhogynem páratlan volt) csak tüzelte benne a kételyt. Végül -szerintem- az döntötte el a dolgokat, amiről ekként írt:

„A hitetlenség lassan hatalmába kerített, végül teljesen legyőzött. A folyamat olyan lassú volt, hogy nem estem kétségbe, és következtetésem igazságában azóta sem kételkedtem soha, egyetlen percre sem. Képtelen vagyok megérteni, hogyan óhajthatja bárki is, hogy a kereszténység igaz legyen; mert ha az volna, igaz volna az is, amit az Írás kimond, azaz, hogy mindazok, akik nem hisznek -apám, bátyám és legjobb barátaim-, örökre megbűnhődnek.”

Súlyos gondolatok, de a két legfontosabb megállapítást hordozzák. A beismerés okozta kétségbeesést és a bűnösség tudatot, amik leginkább visszatartanak mindenkit a szabad gondolkodástól. Mert tényleg félelmetes az a pillanat, amikor az ember nem magától cáfolja meg a vallást, vagy nem önmaga ébred rá, hanem készen kapja a dolgot. Azt, hogy amit -adott esetben- hitt, az ezer sebből vérzik, hogy a lába alól kihúzták a talajt, hogy az a biztos, óvó háttér, az a „valaki”, aki erőt ad, az nincs is. És nem jön el Lucifer senkiért, nincs jutalom és nincs Pokol, és nincsenek ilyen idomítási módszerek. Egy dolog van, a valóság, amiben felelősen és normálisan kell élni.

Sarkítva (nagyon-nagyon-nagyon sarkítva) a dolgot, az a szegény afrikai gyerek, aki megkereszteletlenül 2 évesen éhen hal, az nem jut a Pokolba hitetlenségéért. Ahogy az sem, aki ateista életét a tudománynak szenteli, hogy számtalan amúgy vallásos embertársán tudjon segíteni.

És hogy Darwin és a vallás kérdése miért lényeges manapság?

A mai oktatás már -ha éppen jó tanárt fog ki az ember gyereke- tanítja gimnáziumban azon fontos lépéseket, melyek ’a’ kérdésekre adnak választ, sőt, akit tényleg érdekelnek ezek a válaszok, azok a NG, S vagy DC műsoraiból is simán hozzá tudnak jutni (csak augusztusban 5 ilyen műsor volt, összesen vagy 15-ször leadva). Sőőőt, a manapság szerencsére egyre gyakoribb mass-movie kampányok filmjei is átölelik a globális problémák megértéséhez kellő információkat, a Föld és élet eredetét illetően. És elég lenne csak ezen gerjedni.

Hogy hogyan lesz 4 elemből 10, 20, 80, periódusos rendszer. Hogyan lesz egy bolygó, a Föld, majd abból kiszakadva a Hold. Hogyan a mágneses tér, a kiizzó víz, hogyan kötődik meg a vas a vízből, mit eredményeznek a cianobacik és hasonlók. Vagy, hogy hogyan lesz kémiai anyagból fényenergia hozzáadására olyan folyamathalmaz, ami már majdnem egy egysejtűt ad. És hasonlók.

Elég csak belegondolni abba, hogy pusztán a természetért senkisem háborúzik a világban, viszont naponta gyilkolják halálra egymást a hívők vallásuk nevében. Abban a korban, amikor a természet okozza, pontosabban a természet mértéktelen csonkítása okozza a feszültség legtöbb forrását. Ivóvíz, élelmiszer, felmelegedés, természeti katasztrófák, stb. Egy olyan kor hajnalán, amely eddig sohasem látott kihívásokat tartogat, amikor nagyobb önkontrollra, több értelemre és előrelátásra és nagyobb együttműködésre és összefogásra lesz szükség az ökológia megvédése érdekében, mint valaha eddig bármikor. Egy olyan korban, amikor már nem halogatható tovább, hogy mindenki megismerje és megértse azokat a természeti folyamatokat, melyek szabályozzák és működtetik a bolygót.

Egy ilyen korban el kellene lassan mindenkinek gondolkodnia azon, hogy végre vegye a fáradságot és tegyen azért, hogy ne a rossz forgatókönyv érvényesüljön, és ne játsszon inkább arra, hogy majd lesz és van egy nagy szellem, aki minden gondtól, problémától meg fogja védeni.

Mert bár vallásból sok van, bolygóból csak egy.