Nepenthes Rajah – Rádzsa kancsóka

Általában

A legnagyobb kancsóka (nepenthes), amiről eddig tudunk. Mindössze 2 helyen honos, a borneói Kinabalu és testvére, a Tambuyukon hegyen, Sabah tartományban.

1858-óta tud a Nyugati világ a növény létezéséről, ekkor gyűjtötte be ugyanis az első példányt Hugh Low a Kinabalun (a Veitch Nursery-nek, Frederick William Urbidge megbízásából), majd egy évvel később Joseph Dalton Hooker (az angol Kew Gardens alapítója, és Darwin kispajtása) dokumentálta és nevezte el James Brooke, az első Sarawak-i fehér rádzsa után. A maláj ’rajah’ szó egyébiránt azt jelenti, hogy ’király’.

1881-ig nem tudták ’megkultiválni’ (valaki tud magyar szót a cultivation azon jelentésére, amikor arra utal, hogy ’egy növényt a természetből mesterséges környezetbe, egyfajta gyűjteménybe foglalni és sikeresen tartani’?).

A növény (hát naná) kancsóiról lett híres, mivel az alsók akár 35 centi magasak és 18 centi szélesek is lehetnek, és egy ilyenben 3,5 liter lötty (víz + 2,5 liternyi bontóenzim, emésztőnedv) is elő tud fordulni... persze, általában 200ml a jellemző. Mindez persze nem jelenti azt, hogy lovakat eszik, bár a 2 patkányokat és kisemlősöket is csapdába ejtő nepkó egyike a Rajah (a másik pedig a Rafflesiana). A kancsók amúgy közkedvelt dolgok a természetben is, szállást adnak 2 moszkitófajnak, melyek kifejezetten ezekben kelnek (Culex rajah és a Toxorhynchites rajah, Masuhisa Tsukamoto 1986-os begyűjtése és 1989-es publikációja alapján), egy póknak (Misumenops Nepenthicoda), valamint a dajákok pohárnak és lábasnak is használták ezeket (amíg a parkőrség ki nem tiltotta őket a rezervátumból). És, ha a kancsó a legnagyobb, akkor a kancsó részei is rekorderek, a legnagyobb sapeszuk és legnagyobb csalinektárkiválasztásuk is nekik van.

De a növénynek nem csak a kancsói nagyok! Levélnyúlványai (az a rész, mely a levél levélszerű részét és a kancsó tövét összeköti) 6m-ig nyúlhatnak, de általában 3m-nél nem hosszabbak. Amúgy ez egy jellegzetesség a Rajah-nak, ugyanis a levél lemeze elemelkedik ettől a szártól (furanyelven: a tendril a laminától), és ez egyedül még a N. Clipeata-nál fordul elő.

Virága az év bármely szakaszában megjelenhet, ilyenkor egy 80-120cm-es száron nő a barnásvörös, erős cukor illatot kibocsátó, kinézetre jellegzetes kancsóka virág, mely a laikusoknak egy lecsupaszított szőlőfürtre hasonlít leginkább.

Élőhelye a már említett Kinabalu, mely egy friss, vulkanikus, gránitkőzetű hegy, a lankáin homokköves-palás, és 35 millió évvel ezelőtti tengeri sókkal borított. Sok itt a magnézium és az alkáli elem -ez adja a hely sajátos faunáját. A Rajah-ok érdekes módon megtanulták tolerálni a talajban itt előforduló krómféleségeket és nikkelt, így őket nem mérgezik meg ezek az anyagok (ez szintén így van az N. x Alisaputrana és az N. Villosa esetében is).

Kultuszvideó 'Hangyaevő' Davidtől és a Rajahról: itt

A Rajah, Khasiana kollégájával a 2 szerencsétlen, melyek olyan szinten a kihalás szélére kerültek, hogy a CITES I-es indexében vannak, minden más védett kancsóka a II-be tartozik. Szerencsére, mióta a klónok (4 eltérő példányéi a Kew Gardens-ből) forgalomba kerültek, valamint kitört a nagy Rajah láz és érdeklődés ismét, azóta nincs kereslet az eredetileg begyűjtött (erdőből kilopott) példányokra.

Az 1997-es, 1998-as El Nino hatás szinte felszámolta a Rajah-okat, mikor tüzek gyulladtak a Kinabalu Nemzeti Park 9 részén, így mára már védett és ellenőrzött helyekre vannak telepítve, köszönet Ansow Gunsalamnak, aki létrehozott számukra egy menedéket Mesilau-ban. Ez az egyetlen hely, ahol jó esély van megpillantásukra, és itt több 100 éves példányok is vannak.

Hibridek

Több természetes hibridje is ismert (pollenjük 10km távolságra tud eljutni), ezek szintén félelmetesen szépek.

N. Edwardsiana x N. Rajah

N. Fallax x N. Rajah

N. Fusca x N. Rajah

N. Macrovulgaris x N. Rajah

N. Rajah x N. Tentaculata

N. x Alisaputrana - 2002 óta lehet tudni, hogy az N. x Alisaputrana is hibrid. Az N. Rajah és az N. Burbidgeae hibridje.

Datuk Lamri Ali tiszteletére nevezték el, ő volt a Sabahi Parkok igazgatója. A legszebb jellemzőit ötvözi szüleinek, melyre csak egy példa, hogy Phillipps és Lamb ezt a fajt nevezte el ’Leopárd kancsókának’. Amúgy ügyesen mászik és gyakran hoz felső kancsókat.

N. x Kinabaluensis Sh. Kurata (1976)N. Rajah x N. Villosa

Először Lilian Gibbs gyűjtötte 1910-ben, majd 1976-banKurata nevezte el, elsőnek külön fajtaként.

Tartása

Legendásan nehéz tartása inkább az információhiány miatt van. Nomeg történeti okokból kifolyólag. Ugyanis az első begyűjtő Veitch Nurseries a kezdetek kezdetén sem tudta életben tartani a növényeket, sőt 1905-re az utolsó ’megkultivált’ példány is kihalt az ír otthonában. Valószínűleg ott is csak azért húzta eddig, mert kellően hűs volt neki.

Amit össze tudtam szedni, az egy ICPS Newletter beli Thomas C. Gibson cikkből (Ont he cultivation of the giant Malaysian Pitcherplant 1983 december, Vol.: 12), valamint Jeremiah Harris néhány fórum hozzászólásából tevődik össze. Nomeg a különböző -de valószínűleg igaz- legendákból, melyek keringenek.

TCG 12 példányon kísérletezett, melyek 9-9 inch (23 cm) átmérővel rendelkeztek. Eredeti, Kinabaluról származó magokból keltette és nevelte őket és 1 levelet hoztak átlagban havonta. Ez alapján arra jutott, hogy 1 év alatt felnőtt példányok lesznek (összesen pedig 4 év kell a felnőtté válásukhoz).

A siker kulcsát 3 dologban határozta meg:

1., rendszeres párásítás

Mivel eleve sok pára van élőhelyükön, ez nélkülözhetetlen számukra, mert csak ekkor hoznak kancsót. Ugyan ez a kancsó méretének a titka (általános szabály), hiszen a növény csak akkor tudja feltölteni a kancsót enzimekkel és a löttyel, ha az nem tud idő előtt elpárologni belőle, illetve közben folyamatosan után tudja tölteni. Ebből adódóan a rendszeres locsolás is szükséges.

2., sok fény

Természetesen a nepikhez mérten sok fény, mert azért ez nem búza. TCG kiemeli a cikkben, hogy az erősebb fényt csak a megetetett növények tolerálják, kedvelik.

3., rendszeres etetés

Ez pedig egy gyakran nem nagyon kiemelt, ám nagyonis fontos dolog. Egy ekkora méretű nepkónál nélkülözhetetlen a rendszeres táplálás, tehát aki nem tudja etetni, az mérlegelje a dolgot, hogy valahogyan pedig KELL. A lassú növekedéshez feltétlenül szükséges a folyamatos ellátás, ráadásul a Rajah nem úgy növekszik, hogy hoz 30 kancsót és vár, hanem folyamatosan hoz 1-et, 1-et, ahogyan telnek és táplálódnak a kancsók.

Ültető közegnek TCG kanadai tőzegmohát és fehér kvarchomokot alkalmazott, 1:1 arányban, 2 éves átültetés mellett. Ahogy megfigyelte, a moha pusztulása és korhadása tápanyaggal látják el a növényt, valamint -mint az köztudott- a moha kellemesen savassá teszi közegét, fertőtleníti és frissen-szellősen tartja azt.

Világítás terén a világos, nyitott tereket próbálta lemodellezni, ahol sok nap süt, de csak néha erősen, hiszen az eredeti élőhelyeken is a hűs szellő és az időnkénti pára vagy köd védi meg a növényeket a túlhevüléstől, megégéstől. Összességében, az üvegházban sok fénnyel, hullámzó párásítással, „hűvösben” és szegényes talajban tartotta őket, nappal 21°C, este 13-15,5°C-on [szerintem ez azért egy kicsit kevés nappal, nálam 26°C-on vidáman növekedik a ded].

Jeremiah a Kinabalun Villosa lampionokkal (Steel, lecserélem, ha lesz jobb, közös kép!)

Szerintem azért Jerremiah Harris közelebb áll az igazsághoz, mivel nagyon komolyan s zorallul csinálja a növényezést! Jeremiah -aki nem mellesleg a Colorado Carnivorous Plant Society alapítója- 3 év alatt nevelte ki a képeken látható kancsókákat. Ő egy extra magashegyi üvegházat készített külön a Rajah-nak. Ennek lényege, hogy 60%-os árnyékoltság mellett a Colorado-i napon ül a növény, ám minimum 75%, de inkább 90% párában, melyet párásító biztosít (azaz itt is van hullámzás). Ezek mellett a hőmérséklet nappal max 26°C, míg este 10°C körül van. Ültető közegnek ő eleinte perlittel kevert Sphagnumot (élő tőzegmoha), majd, mikor már megnőtt a csöppség, tiszta Sphagnumot használt.

Jeremiah Harris honlapja - (tessék olvasni és továbbadni a fórumát és a hírét! Nagyon rendes és barátságos forma, segít ha tud!)