Több kedvenc anekdotám is van Darwinnal kapcsolatban, melyek önmagukban sokszor már kis tanmeséknek is beillenének. Ott van ugye a gilisztás történet, ami arról szól, hogy a világ több pontjáról összeválogatott kavicsai miért is tűntek el rendre kertjéből. Aztán Darwin bogarának (Chiasognathus granti) az esete, melyből a nemi kiválasztódás miértjére következtetett, mikor a bogár megcsípte őt. Sok ilyen kis történet maradt meg, de pár ikonikussá vált a természet kedvelői, illetve a természettudományos világot ismerők körében. Talán a legtökéletesebb ezek közül az, amelyik e bejegyzésben kerül ismertetésre.
1862 januárjában egy meglepetés csomag érkezett Darwinhoz Robert Bateman-tól. Mivel Darwin híres botanikus is volt és hihetetlen komoly munkával kutatta a legszebbnek tartott virágokat, az orchideákat, így a meglepetés annyira nem volt szokatlan, ugyanis ez alkalommal is behatározásra váró orchideapéldányokat kapott. Főleg virágokat és leveleket, nem teljes növényeket.
Ami viszont különössé tette a csomagot, az egy majdan Angraecum sesquipedale névre keresztelt orchidea volt, mely addig soha nem látott, hosszú ’szakállal’ rendelkezett, amiben a csalinektárját tartotta. A madagaszkári növény alapos fejtörést okozott. A felfedező expedíciók ekkor még tonnaszámra gyűjtötték be az ismeretlen kincseket, a kutatók a legalapvetőbb és a későbbi korokat megalapozó vizsgálatokat végezték és gyakorlatilag szinte mindent ekkor kellett kitalálni. És most ott volt Darwin otthonában egy csillag alakú virággal rendelkező orchidea, melynek 25-30cm hosszú szakálla volt. Azt már megfigyelték, hogy az Angaecum-okat főleg szenderféle éjszakai lepkék porozzák be, de hogy 30cm-es pödörnyelvű példányok lehetnének? Nos, ez volt az igazi kérdés Darwin számára.
az orchidea
Angraecum sesquipedale
[A növény 1 méteresre nő meg, és Darwin orchideájának, Karácsony orchideának, Betlehem csillaga orchideának (mivel az európai tartásban decemberre hoz virágot) vagy az Angraecum-ok királyának is nevezik. Madagaszkáron részben terrisztris és lithoptikus módon él, szereti az erős, de nem perzselő fényt és 3800mm-es csapadékkal megáldott területeken, 130-170m körül találhatóak meg. Érdekessége még, hogy zölden jelennek meg a bimbók, melyek kifakulnak, fehérek lesznek, majd idővel krém, sárgás, majd barna színűekké válnak. Nektárjában 39 kémiai anyag van, többek között fruktóz, glükóz, raffinóz, szaharóz cukrok, valamint metil-benzonát, benzol-alkohol, benzil-benzonát, feniletil-alkohol.]
Tehát Darwin elkezdett kísérletezni, hogy egy vékony szálat le tudna e tolni a szakállba úgy, hogy közben a polleneket őrző tokokkal is kapcsolatba kerüljön, és mikor többször is sikerrel járt kijelenthette, hogy ezt az orchideát is szender porozza, méghozzá egy igen hosszú nyelvű, mivel csak a szakáll alsó részén található nektár. Ám akadt egy probléma. 10-15cm-es pödörnyelvvel rendelkező szendereket ismertek már, de arányaiban egy akkora, mely 30cm-essel rendelkezik… nos, ez eléggé hihetetlennek tűnt.
De Darwin tudta, hogy az evolúció és a kiválogatódás miatt kell lennie egy lepkének, amely mégis illik a képbe és ezt a nézetét az orchideák rovarbeporzásáról szóló művében meg is írta (1862 – On the Various Contrivances by which British and Foreign Orchids are Fertilised by Insects).
Természetesen nem maradt visszhang nélkül a dolog. A britek körében nagy siker övezte a könyvet, és Darwin teóriáinak különlegesen jó példájaként kezdték csodálni az orchit és feltételezett lepkéjét, ám a vallásosság őrei is kaptak az alkalmon. Argyll hercege 1867-es könyvében (The Regin of Law) azt fejtette ki, hogy nincs is összefüggés a rovarok munkája és a beporzódás között, hiszen -ahogy kutatta- több brit orchidea sem él a rovarok munkájával. Tovább is ment persze, megállapításaiból azt összegezte, hogy egy ilyen szükségtelenül hosszú és szokatlan nektártároló a tökéletes, isteni teremtés példája.
A kor vallásos gondolkodóira jellemző volt az a korrekt és logikus „bizonyítási eljárás”, hogy ha egy kutató bármilyen érvet, eredményt vagy felfedezést hozott fel az evolúció és társelméletei mellett, akkor azt teljes erővel próbálták cáfolni, és ha -mint ez esetben is- egy minimális fogást is sikerült találni, akkor abból persze az egész evolúciós elmélet megcáfolását vonták le következtetésnek. Mintha a majdnem teli hűtőt kinyitva látnánk, hogy tej pont nincs, és ebből azt vezetnénk le, hogy a hűtő teljesen üres… sőt, ki is van húzva!
Igazándiból az az elgondolkodtató, hogy fordított esetben ez a „logika” nem érvényesül tehát, ha Darwin lepkéje mégis létezik, akkor attól még egy vallási fundamentalista sem fogja elismerni az evolúció létét.
De miért nőttek meg ennyire a szakállak és a nyelvek?
Ahogy az várható volt, a herceg ötletelése sem maradt viszonzatlanul. Alfred Russel Wallace (aki szintén rájön az evolúció létére, és aki Darwin kollégája és barátja volt) válasziratot ír a hercegnek (1867 - Creation by Law), melyben részletesen elmagyarázza neki, hogy miértis éri meg a növénynek egy ilyen kapcsolat és miért lenne ez jó egy olyan lepkének, amilyen Darwin szerint létezik valahol.
Wallace felsorolja, hogy az orchideának azért éri meg ez a kapcsolat, mert egy specializálódott beporzóval jobban biztosíthatja a beporzódását, hiszen kizárólag ezek a beporzók látogathatják fajtársaikat (ekkor még a gének szerepe nem ismert, így pl a gének változatos keveredését nem említhette érvként). Azzal, hogy a lepke nekigyürkőzik szipogatni, tökéletesen képes megbirizgálni a porzót úgy, hogy a pollencsomagok hozzá tudjanak tapadni testéhez. A szendernek pedig biztosított a nagyobb mennyiségű nektár, amihez csak ő férhet hozzá.
A válasz egyszerű, ha az ember folyamatot keres a fejlődésükben és nem konkrét válaszokat akar. Az orchi érdeke az volt, hogy olyan jelentős mennyiségű nektárt termeljen, amely kiugró élelemforrásként csalogathatja a lepkét. A több nektár viszont hosszabb szakállal járt. Így csak a hosszabb nyelvű lepkék voltak képesek elérni a szakáll alsó részét, ahol a nektár képződött. Viszont minél hosszabb nyelve volt egy lepkének, annál több nektárhoz tudott jutni, ergo felülreprezentálódtak a leghosszabb nyelvű lepkék.
Ezen kívül megfigyelték, hogy az ilyen hosszabb nyelvű lepkék nagyon óvatosak, hiszen ugró és karolópókok várhatják őket az orchideákon, tehát nekik azért tanácsos távolról étkezni, és amikor már bevezették nyelvüket a szakállba, csak akkor nekilendülni és közelebb repülni (a pollencsomagokig) magához a virághoz.
Így méginkább előnnyé válik a hosszabb nyelv… ami adja magát, hogy felülreprezentálja a hosszabb szakállal rendelkező, gazdagabb nektárforrásokat.
A folyamat tehát nagyon valószínű és lehetséges!
’praedicta Darwin’
Aztán az 1873 június 12-én megjelenő Nature magazinban W. A. Forbes felhívást tesz közzé olvasóinak, hogy keressék meg Darwin lepkéjét. Még ebben az évben jelentkezik is egy olvasó, bizonyos Hermann Müller, aki bár nem ismer ekkora nyelvvel rendelkező szenderfajt Madagaszkáron, de biztosan tudja, hogy Brazíliában él egy Szfinx szender fajta, melynek nyelve majdnem 25cm-es, mivel testvére fogott egy ilyen példányt. Ezzel bizonyítottnak látja Darwin igazát. Bár nem találják meg lepkéjét, és egy kisebbet is egy másik kontinensen, a lehetőség a jósolt lepkére mégis bizonyítódik. Darwin fia, Francis apja levelezésének publikálásakor megjegyzi, hogy a bizonyítottságot tényleg így is gondolta apja, bizonyítottnak látta a lepke létezését.
illusztráció a keresett lepkékről
Aztán 1903-ban, 41 év után Rothschild és Jordan leír egy nagyméretű madagaszkári szfinx lepkét, melynek mérete 15cm és pödörnyelve 30cm-es. A fajt Xanthopan morganii praedicta Darwin-nak nevezik el. ’Praedicta Darwin’, azaz ’amit Darwin megjósolt’.
Idővel sikerül megfigyelni a porzás pillanatát is. A lepke megérkezik, első lábaival repülés közben segít kipödörni nyelvét, majd bevezeti a szakállba és előre repül, hogy teljesen leérjen annak aljáig. És úgy 6 másodperc evés után, hogy vissza tudja pödörni nyelvét, hirtelen hátrabólint, így leakasztva az orchidea virágpor tokjait.
és akit Darwin megjósolt
És a természet a legnagyobb médiamunkás! 1965-ben jön a hír Bossertől, hogy új Angraecum orchideafajt azonosított Madagaszkáron, az Angraecum longicalcar-t. A növény különlegessége, hogy a szakálla 40cm-es és valószínű, hogy egy ehhez illően nagy lepke porozza be…
