Egy pár hónapja [vagy a cikkírási eltűnésemből adódóan talán egy éve már…] volt egy érdekes természetfilm pár entomológusról (rovarász) az Ózonon, ahol a púpos kabócák roppant érdekes ám szinte nem észrevehető világa utáni kutatást próbálták bemutatni a publikumnak. No, mivel magam is igencsak kedvelem őket (a kabócákat), így egyből ráálltam a tv-re, titkon sejtve, hogy egy újabb blogbejegyzés fog születni a látottakból. És így is lett.
A púpos kabócák lényegében olyan kabócák, melyeknek toruk sokszor extrém kinézetűvé alakult az idők folyamán. Persze, ennek szerepe a koloniálisan is éldegélő és folyamatosan növényeket szipkázó rovaroknál nem véletlen. Mint arra lassacskán rájöttek, a púp valójában csak álca, és semmilyen egyéb célt nem szolgál. Viszont ez az álca a legtökéletesebbek közé tartozik.
Sokszor, ha mimikriről van szó, általában olyan élőlények jutnak eszünkbe, melyek valamilyen más veszélyes és/vagy mérgező állatra hasonlítanak. A sárga-fekete csíkozás, az élénk, riasztó színek, fekete mérgező szőrök, vagy a levelek és környezetben megtalálható természeti elemek utánzását mindenki ismerheti az alapoktatásból… ismerhetné mondjuk az alap oktatásból. De a kabócák továbbmentek ezeken a technikákon és olyan álcát alakítottak ki, mely egyszerre teszi kényelmessé életmódjukat, és riaszt el biztosan mindenkit.
Cyphonia sp., egy hangyát utánzó kabócafaj, Artour_a fotóján
Sokan más élőlények, rovarok bogyókakájának, töviseknek, vagy tűzhangyának játszzák meg magukat, ám jelentős tömegük egyszerű biofegyvernek néz ki!
Node, ne vágjunk így bele a dolgok sűrűjébe, különben sem ők e cikk témái, hanem a Cordyceps gombák. Van ugyanis egy gombanemzetség, mely rovarok legyilkolásából és feldolgozásából él. A gombák spórái a felszínen szétszóródva várják, hogy leendő szendvicsük arra kószáljon és felszippantsa őket. Sokáig persze nem volt biztos, hogy az áldozatba lélegzés vagy elfogyasztás útján jut be a gombaspóra, ám -ahogy az majd lentebb is olvasható lesz- túl összetett kapcsolat van a gomba életmódja és áldozata halálának módja között ahhoz, hogy ne lélegzés kapcsán jusson be annak szervezetébe.
A spóra vagy a penész mycelium (kb gombafonal) az ízeltlábú egyik lélegző pórusán keresztül hatol be a szöveteibe, ahol egyből növekedni és élősködni kezd. Elevenen kezdi elfogyasztani áldozatát, ám amikor életciklusa a spóratermeléshez érkezik, változtat technikáján. Többségükre jellemző, hogy behatolnak a feji idegdúcokba, a rovar agyába és utasításokat adnak neki. Ezen a ponton szétválik a nemzetség tagjaira, ugyanis specializáltságuk szerint adnak utasításokat. A hangyákra szakosodott fajták felvezényelik áldozataikat a fákra, megfelelő növényi részekre és azt parancsolják nekik, hogy támadják meg a növényt. A hangyák beleharapnak a levelekbe vagy kisebb ágakba, majd rövid idő múlva elpusztulnak, állkapcsukkal stabilan tartva táptalajként funkcionáló testüket. A gomba aztán innen szépen kinő és spóráit megfelelő hő és pára, éspersze szellőzési viszonyok között engedheti útnak.
Ez olyan régi történet, hogy találtak levélfosszíliákat, melyekben hangyák fejei is lenyomatot képeztek és innen tudható, hogy ez a jelenség már legalább 48 millió éve működik. Ám vannak más fajták, akik legyeket, pókokat és specializáltan bizonyos fajtákat fertőznek és ölnek meg.
Fun with nature csoport által készített fotó
Larry Evans fotója
Daniel Mosquin fotója
Mi az, kb 45 millió éves és akár 1.830.000.- kilója?
Hát az Ophiocordyceps siensis! A nemzetség egykori tagja (ma már tudható hogy külön család!) tette híressé a Cordycepseket. Kínában, India északi részén, Buthánban és Nepálban külön üzletág épült ezekre a parazita gombákra, ugyanis a természetgyógyászat a legértékesebb gombáknak tartja a hernyógombákat, így rendszeresen gyűjtik is őket, kereskednek velük.
A régi kapcsolat az elnevezésekben is fellelhető: yarshagumba, azaz yartsa gunbu, azaz „nyári növény téli hernyó”. Vagy, kínaiul dong chong xia cao, azaz „a téli hernyó, mely nyárra növény lesz”. És tényleg! Hiszen ez a fajta bizonyos gyökérrágó lepkék hernyóját támadja meg. Szintén beszívja az áldozat a spórát, ami kifejlődése folyamán átveszi az uralmat a hernyóban és irányítani kezdi. Mikor már a növekedése eléri azt a pontot, hogy termőtestet építsen, a hernyót a föld alatt függőlegesbe kormányozza, egészen a felszíntől pár centire és megöli, majd mumifikálja. Innen aztán kifejlődik az ismert gomba alak, természetesen mindig áldozata fejéből.
Node hol is tartottunk?
Kabócáink mimikrijénél ágaztunk el! Mint fentebb említettem, a púpos kabócák bizonyos csoportja nem szimplán álcázza magát. Megdöbbentő módon sokuk Cordyceps penésszel leölt rovartetemként éldegél, hiszen így biztosított, hogy soha senki ne érjen hozzájuk, és mivel életmódjuk kapcsán csak ritkán mozdulnak el a kaja mellől, az álcát nehezen lehet leleplezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése