Víz és pára
Az egyik legfontosabb, hogy csapvízzel soha ne locsoljuk őket! A rovarevő növények mindegyikére igaz, hogy csak a lágy vizet képesek fogyasztani, a többitől elpusztulhatnak. Evolúciójuk során mindig olyan helyeken alakultak ki, ahol kevés volt a tápanyag a termőközegükben, így ők a rovarok elfogásából és bontásából nyerték a tápanyagaikat. A ma élő fajták már igencsak a rovarokra szoktak, így ma már mérgező számukra a sok tápanyag a talajban, vagy a vízben.
Azaz, locsolásra esővizet, vagy vasalókba való ioncserélt vizet használj!
Mivel legtöbbjük mocsaras vidéken él, így mindig kell is, hogy a tálkájukban álljon a víz. A jó az, ha a cserepük alsó 1/4-e 1/5-e áll a vízben, így mindig fel tud szívni annyi vizet a földjük, amennyit szeretnek. Télen, teleléskor persze inkább csak 1/6-nyi vizet engedjünk nekik, mert ilyenkor pihennek, nem termelnek emésztőenzimet sem és könnyen meg tudnak rothadni a pangó vízben.
Amúgy mind a két növény kedveli a közepesen magas párát (kb 70% körül), a mocsári lét miatt. A harmatfűnél ráadásul ez azért is fontos, mert száraz levegőben vagy huzatban gyorsan elpárolognak a cseppjei és így nem tud ragadozni.
Talaj
A tápanyagszegény földjük miatt csak rosszminőségű, savas ültetőközegben érzik jól magukat, csak ezekben élnek szépen. A harmatfüvek és a vénuszok legtöbbje tőzegmocsarakban él, így a legalkalmasabb számukra a tőzegbe ültetés. Ám az ördög a részletekben rejlik! A vénuszok inkább a mocsarak parti részein terjedtek el, így ők a kicsit homokos (mészmentes kvarchomok), enyhén sóderes, porózus tőzeges talajban élnek. (1 rész nagyon apró szemű, 0,5-1mm-es szemméretű, mészmentes kvarchomokot, akváriumi homokot másik 1 rész szűrőn átszitált tőzeggel és 0,5 rész durvább, a szitában megmaradt tőzeggel kell keverni kb).
A harmatfű is ezt a közeget szereti, bár ott nem kell átszitálni a tőzeget, csak a nagyobb darabokat kerüljük.
Namost, ha át akarnád ültetni növényeidet, akkor nyugi, még nem kell, ráér a dolog, mert ezek még magoncok. Majd tavasszal, mikor már süt a nap és 12°C fölött van a hőmérséklet és nem nagyon fagy esténként. De, ha mégis szeretnéd átültetni őket, akkor vásárolj Novobalt tőzeget, ami szárított tőzegmohát jelent. Ez nagyon jól tartja a vizet, és kellően savas a kémhatása a növényeknek és a fenti receptek szerint keverd össze az új közegüket.
Fényigény
Szeretik a közepesen sok napfényt. Ilyenkor piros színűek lesznek, és a harmatfüvek szőrein megjelennek a cseppek is. Bár vigyázni kell, mert csak akkor tudják elviselni a fényt, ha mindig elég vizük is van. Azért persze a kánikula idején olyan erősségű a nap fénye, mely már őket is megégeti, ilyenkor tegyük olyan helyre a növényeket, ahol csak mondjuk reggel 8-tól délután 2-ig éri őket a nap.
Hőmérséklet
A harmatfűnek a fülledt meleg a kellemes, a vénusz légycsapónak pedig a normális, nálunk megszokott éghajlat.
Etetés
Ja, és az etetés! Nem kell etetni őket, de ha kapnak kaját, akkor annak örülnek.
BTT-sek, a ti példányaitok még csak kisebb muslincákat, kisebb hangyákat esznek, ezeket döglötten is megeszik, bár csak a frissen elpusztultakat/megölteket. A harmatfűnél csak rá kell helyezni a kaját a szőrökre és azok hamarosan elkezdenek megmozdulni az irányukba, és bebugyolálják a rovart.
A vénusznál viszont úgy kell csinálni az etetést, hogy óvatosan meg kell cirógatni a csapdák belsejét a muslincával. Erre reagál a növény és bezárja a csapdát.
És mégegy, a túletetéstől a növények elpusztulnak! Egyszerre csak a csapdák/levelek maximum 1/3-a ehet, több nem!
A csapdák működése
Ez a legérdekesebb része a történetüknek.
A harmatfű „szőrszálai” végén látható cseppek egy összetett anyagot képeznek. Ragacsosak, és tele vannak bontóenzimekkel, melyek a rovarok fehérjéinek molekuláit bontják apróbb részekre, amit aztán a növény vissza tud szívni és hasznosítani. Ráadásul a szőrök érzékelik, ha fehérje tartalmú anyag kerül rájuk. A vénuszokkal ellentétben a harmatfüvek ezért képesek az elpusztult, de friss rovarok bontására is. Ilyenkor azon szőrszál körüli szőrök, mely érzékeli a fehérjét, elkezdenek a középső szőr felé hajolni, tehát ráhajolni a rovarra, az élelemforrásra. Így ők is jelet kapnak, így az ő szomszédos szőreik is elmozdulnak a jel forrása felé, és így tovább, amíg a levél fel nem pöndörödik.
Ez a folyamat segíti a harmatfüvet abban, hogy az a lehető legtöbb szőrszálával tudjon „enni”.
A vénuszok teljesen más módszerekkel dolgoznak. A légycsapók leveleinek távolabbi fele a csapda (tehát nem a viráguk!). Ez áll 2 részből, a 2 tenyérből, melyeken 3-3 szőrszál van. Namost, ha a levél 2 szőrszáltól rövid időn belül kap jelet, ha valami megérinti ezeket a szálakat, akkor a tenyerek tövében lévő sejtek összezárják a csapdát, de nem teljesen. Ez a folyamat ugyanis megterheli a növényt és neki csak akkor éri meg, ha megfelelő méretű prédákat foghat. Ezért, ha valami oly kicsi, hogy ki tud slisszanni a félig zárt csapdákból, akkor arra nem kell energiát pazarolnia. Ellenkező esetben persze a csapda teljesen összezár, kiszorul belőle a levegő és a növény bontóenzimeket választ ki és falatozik a rovarból.
Ezután a csapda újra kinyílik, és a víz vagy a szél kiszedi belőle a tetemet.
A csapda pontosabban úgy működik -biofizikailag- hogy 2 sor sejt áll a tenyerek tövében. Amikor nyitva van, a fölső sor, a csapda belseje felőli sor duzzadt és tele van vízzel, így nyitva tartja a leveleket. Az alsó sor sejt ilyenkor kicsi, kevés vizet tárolnak. Ám amikor impulzust kapnak, a felső sor sejtből a víz „átpumpálódik” az alsó sor sejtbe és így a csapda összezárul.
Mivel a növényeknek nincsenek idegsejtjeik, így a növények nem ez úton tudatják sejtjeikkel, hogy mit kell tenni, hanem az érzékelő szőrök megdörzsölése keltette súrlódási energia az, ami elektromos impulzust kelt és kiváltja a folyamatot.
És pár videó róluk:
ELSŐ – katt ide
MÁSODIK – katt ide
HARMADIK – katt ide
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése