2012. szeptember 12., szerda
Ökoharcosok
Még régebben felmerült bennem, hogy lehetne egy olyan
bejegyzés is, ami a legjelentősebb „ökoharcosokról” szólna, olyan emberekről,
akik a környezetért, környezetvédelemért és úgy általában öko dolgokért a
legtöbbet tettek.
Nos, természetesen ez a koncepció nemcsak nekem jutott
eszembe, hanem sok-sok szerkesztőségnek is, és amikor véletlenül a
guardian.co.uk egy cikkében (egy 2008.11.28-as cikkében, az Eartshakers: the
top 100 green campaigners of all time-ban) visszaköszönt a téma, lefagytam!
Nem akarnék egy 100-as listát ideírni, elég, ha csak e
guardian lista top20-át és az érdekesebb neveket illesztem ide.
1., Rachel Carson
2., E.F. Sumacher
3., Jonathan Porritt
4., Sir David Attenborough
5., James Lovelock
6., Wangari Maathai
7., Pince of Wales
8., William Morris
9., Al Gore
10., Gro Harlem Brundtland
11., Richard Sandbrook
12., Amory Lovins
13., Vandana Shiva
14., Ansel Adams
15., Fritjof Capra
16., Aldo Leopold
17., Chico Mendez
18., David Bellamy
19., Joseph Bazalgette
20., John James Audubon
Amiket egyáltalán nem értek, hogy pl hogyan kerülhetett fel
egyáltalán egy ilyen listára például 92.-ként Siddharta Gautama Buddha, vagy
99.-nek Jamie Oliver, 89.-nek a Dalai Láma 47.-nek Assisi Szent Ferenc.
Vagy hogy miért kerülhet fel szervezet olyan listára, ahol
főleg önálló emberek szerepelnek. Itt a 100. a Father Christmas co2
kompenzációs ajándékküldő szolgálat például. Ez azért is érdekes, mert pl a
Greenpeace vagy bármilyen egyéb szervezet (akiknek a vezetői, alapítói néhányan
amúgy a listán vannak) is szerepelhetett volna még.
De leginkább a nem megfelelő helyezéseket nem értem. Jane
Goodall, akinek köszönhetően alapjaiban változott meg az állatok
megfigyelésének módszere csak a 48., a híres gyermekkönyv író és természetjáró
ikon, Gerald Durrell csak az 59. lett, Míg Darwin (!) 87. (!!! Hát naná, hogy
Darwin volt az őrjöngésem kirobbantója!).
Szóval nem teljesen tudom hova tenni a dolgokat, hogy mi
lehetett az az elvrendszer, ami szerint így sorolták be a személyeket, hogy
verselők, a BP vezetője és hasonlók sok esetben megelőznek természettudósokat,
természettel foglalkozókat, olyan embereket, akik sokkal több más emberre
hatottak, sokkal nagyobb hatással voltak, mint az előbbiek. Vallási vezetők,
meg legendák alakjai? Hát akár beszavazhatták volna Bambit is, mert ő a leginkább
a természettel harmonikusan élő médiaceleb mai napig.
No, mindegy. Nem érdekes, de azért sokat elárult David Adam,
a cikk összeállítójának rálátásáról.
Wangari Maathai
Ámde! Szerepelt ezen a listán, méghozzá a megtisztelőbb 6.
helyen egy hölgy is, akit már régóta kiszemeltem témának. Ő Wangari Maathai, a
híres - és nálunk teljesen ismeretlen- kenyai környezetvédő ikon.
Most az ő bemutatása következik.
Maathai 1940 április vicces elsején született, Ihithe-ben,
Kenyában és röviddel később (a nem érdekes részeket átugorva) állatorvosi
diplomát szerzett Nairobiban, miután már az USA-ban és Németországban is
tanult.
2003 januárjától 2005 novemberéig Mwai Kibaki kormányában
volt környezetvédelmi és természeti erőforrás miniszter, miután 98%-os
szavazati aránnyal bejutott a Parlamentbe.
Rengeteg díjat és elismerést ítéltek neki.
A világ közvéleménye akkor figyelhetett fel rá igazán,
amikor 2002-ben Nobel –békedíjat kapott „a fenntartható fejlődéshez,
demokráciához és békéhez való hozzájárulása” címen.
De mi is kell egy ilyen díjhoz?
1977-ben megalapította a Zöld Öv Mozgalmat, ami jelenleg már
több mint 32 millió fát ültetett szerte Kenyában, Ugandában, Tanzániában,
Malawiban, Lesothoban, Etiópiában és Zimbabwéban (innen kapta a Fák Asszonya
nevet).
A program nagyon ötletes módon oldotta meg számos égető
probléma integrált megválaszolását. Maathait zavarta társadalmában dívó
sztereotípia és sors, melyet a nőkre húztak. A nő akkoriban -és még mostanság
is jószerével- a háztartási robotgép multifunkciót látta el (szolid áthallás,
szült 2-3, de inkább 4-5 gyereket és akkor nem volt családon belüli erőszak),
szinte semmilyen kereseti lehetőséggel és adódóan függetlenséggel sem
rendelkezhetett.
És ezek mellé még hozzájött, hogy a környezet a
szegénységből és a túlnépesedő társadalomból adódó rizikók miatt eléggé
nekiindult a pusztulásnak. Az elsődleges
energiaforrás a tűz még ma is, így mindenki vágta a fákat, amivel a talaj
erózióját segítette elő. Ismert sztori, nem is részletezném. Akkoriban persze
nem volt mindenki által átlátható az, hogyha kivágnak egy fát, akkor többet
kellene utánpótlásnak ültetni, és szelektíven kellene eleve ritkítani. Nos,
Maathainak ez érthető volt, és bár eleinte nem operatív mozgalmakkal harcolt,
mégis idővel egy nagyon jó mintaprogramot állított fel.
Fizetek, ha ültetsz egy fát!
A program lényege az, hogy ha valaki vállalta, hogy ültet
egy fát, annak biztosítanak csemetét, és miután azt pár évig életben és
prosperitásban tudja tartani ültetője, a program fizet a fa után. Így az
asszonyok megbecsült munkát végezhetnek, miközben maguk körül megóvják és
gondozzák a környezetet és javítják mezőgazdaságuk hatásfokát is.
Természetesen nem csak a Zöld Öv hozta meg neki az
elismerést, hanem számtalan kiállása, fáradhatatlan makacssága és szívóssága,
amire egy jó példát a válása szolgált, mikor férje kérte a bíróságot, hogy
bontsák fel házasságukat, mert „felesége túl makacs és nem lehet vele együtt
élni”. A bíróság meg is állapította ezt a tényt aztán. Számtalanszor letartóztatták,
mikor az erdőirtások ellen szólalt fel. 1989-ben ez a szívós makacsság megmentette
a Nairobi központjában lévő Uhuru Parkot, ahova egy felhőkarcolót terveztek,
ami meghozta az országos elismerést Maathai-nak.
A BBC-nek nyilatkozta egyszer, hogy „Isten hétfőtől péntekig
megteremtette a Földet. Szombaton megteremtette az embert. (…) A környezettel
kapcsolatos problémák lényege az, hogy ha Isten az embert kedden teremtette
volna, szerdára már halott lett volna, mert addigra már nem lettek volna meg
azok az élethez szükséges legfontosabb alapelemek, amelyek a túlélését
biztosították volna számára.”
Az egyik kedvenc anekdotám tőle-róla, az, ami 2009 május
26-án, egy vele készült riportban hangzott el.
2009 április 2-án ugyanis Londonban a G20-ak üléseztek és
megszavazták, hogy 30-50 milliárd dollárral bővítik az Afrikának szánt hitelek
kereteit az IMF és a Világbank segítségével, dacára a válságnak. A cikkben
aztán Maathai arról beszélt, hogy bár nagyon örül a segítségnek, de aggódik,
hogy megfelelően fog e hasznosulni a segítség.
Ugyanis szerinte több olyan dolog is gátolja az afrikaiakat,
amiket nem olyan egyszerű kívülről megoldania másnak. Ilyen az apátia, a magabiztosság
hiánya, a félelem, vagy az, hogy felelősséget merjen vállalni az ember a saját
életéért. Ígyhát sokkal egyszerűbb megoldásnak tűnik, ha az illető egy harmadik
fél kezébe adja a sorsa feletti irányítást, ami lehet egy kormányzat,
segélyszervezet, vagy egy isten.
Maathai szindrómának tartotta ezt az állapotot, amit csak
súlyosbított a függetlenségi hullámok után kialakult szuperkorrupciós viszonyrendszer,
a hozzá nem értés, a legalizált formái a lopásnak és az uram-bátyám kormányok.
(Maathai könyve például ezt taglalja, The Challenge for Africa: A New Vision,
Random House, 2009).
És ahogy az anekdotájában mondja, egy nap makadámia diót
termesztő farmerek csoportja érkezett hozzá panaszkodni. Tudni kell, hogy a
makadámia dióját használják a bőrgyógyászatban, kozmetikumokban, de
koleszterincsökkentőnek is és olaj előállítására is, valamint, hogy Afrikában (főleg
Kenyában) több helyen termesztenek ilyen diókat, melyeket egy lépcsős
kereskedői közvetítéssel főleg Japánba exportálják. Egy diófa 3 év után lesz
termő, és a termés akkor megfelelő, ha már enyhén elkezd fermentálódni (kb mint
a mi diónk, ha már a burka minimum kocsonyás).
Szóval jöttek a farmerek és kiborultak. Az volt a gondjuk,
hogy amióta a makadámia termesztés működik (értsd, a kereskedői láncolat
felállt és egyre több terményt tudnak értékesíteni és már a farmerek is
kellemesebben tudnak belőle élni), a szomszédjaik elkezdtek lopkodni. De mivel
a diót csak akkor szokták betakarítani, mikor már teljesen érett, és leesett
magától, így a lopkodást a még zöld terméseknél kezdték el. Ilyenkor addig rázták
és botozták a fákat, míg azokról le nem estek a termések. Ekkor fogták a
zsákmányt és teába áztatták, hogy barnás, érett színük legyen. A gond ott
kezdődött, hogy bár az afrikai oldal kereskedője bevette a szállítmányt
eladásra, mire azok Japánba érkeztek teljesen megrohadtak a felfőzéstől és
teába áztatástól, így ott már nem vették át a szállítmányt és nem is fizettek.
Így a tolvajok 1 év alatt bedöntötték a minőségi termést, az afrikai kereskedőt
és a felvevő piaci bizalmat is. Végül már odáig jutottak, hogy kivágták a fákat
a nyers terméssel együtt.
Hogy mi a tanulság a történetnek? Maathai a problémát abban
látta, hogy a farmerek sokszor nem is tudtak sokat arról, amit termelnek (főleg,
hogy sokuk teljesen írástudatlan volt), hogy azt hogyan hasznosítják és eleve
mire, ugyanis akkor tudták volna, hogy mi lesz, ha a teás megoldásba kezdenek.
Azt javasolta nekik, hogy mindenki kezdjen együtt működni,
hogy kiderítsék mi is történt pontosan, állítsanak fel egy regisztert, amivel
ki tudják szűrni, hogy ki adott el diót akkor is, amikor nem volt annyi vagy
egyáltalán fája. Majd ha ezzel
megvannak, akkor kezdjenek neki újra a termesztésnek.
Sajnos Maathai kikerült a Parlamentből, mielőtt tudott
valami érdemlegeset elérni, de -ahogy mondja-, neki bőven elég volt, hogy
megértse, a fő gond az oktatás és az összefogás hiánya, hogy sokan nem tudják
mit miért csinálnak és nem gondolnak bele cselekedeteik következményeibe.
Wangari Maathai 2011 szeptember 25-én halt meg.
Linkek:
Cueva de Villa Luz
A világ egyik ’80-as években felfedezett természeti csodája
a Villa Luz barlangrendszer Mexikóban. A
Tapijulapa melletti geológiai képződmény különlegessége abban áll, hogy éktelen
záptojás bűze mellett az egyik legveszélyesebb hely a Földön.
A barlang kémiája és
geológiája
Nagyjából 20 ponton tör föl kéntartalmú termálvíz a
barlangban, mely az egész kialakulásának szempontjából kulcsfontosságú tény. A
barlang anyagát tekintve kréta-kori mészkő, melyben a savak -mint tudjuk főleg
a CO2 és vízből létrejövő szénsav- barlangokat hoznak létre. Az ilyen mészkő
világokban megszokott, hogy gipszkristályok díszítik a falakat és ez esetünkben
sincs másként. Ám Villa Luz-ban a kénes termálvíz hatására egy különös
baktériumfajta ütött tanyát és kezdte alapjaiban formálni környezetét.
Ezek a baktériumok ként, oxigént és vizet „hasznosítanak”,
mely 2 folyamatban ölt testet:
A vízbe kerülő hidrogénszulfid és H+ aztán a víz zavarosodását
okozza, ami egy tejszerű anyagként lesz látható a barlangban, valamint kénessav
is megjelenik a rendszerben, mely hatására folyamatosan tovább alakul a barlang.
Plusz, ahogyan a víz olyan helyre jut, ahol oxigénnel léphet kapcsolatba, máris
beindul a kén kiválása
Átlagosan és nagyon stabilan 28°C-30°C uralkodik a
barlangrendszerben, mivel olyan elzárt termek alkotják, amik nehezen vagy egyáltalán
nem tudnak szellőzni, így e folyamatok stabilabban és nagyobb léptékben tudnak
folyni.
A barlang élővilága
Természetesen a barlang nem a ’80-as években alakult ki, a
helyi őslakosok már hosszú évszázadok óta egy rituálét bonyolítanak itt (La
Pesca de la Sardina, a Szardíniák lehalászása). A barlang ugyanis számukra egy
misztikus szent hely, amit minden tavasszal meglátogatnak, hogy kiengeszteljék
az itt lakozó szellemeket és engedélyt kérjenek tőlük, hogy a barlang vízében
élő kisebb halakat lehalászhassák. A maja leszármazottaknak ez már régóta
kulcsfontosságú táplálék, hiszen az esős évszakig viszonylag kevés táplálékkal
gazdálkodhatnak, és ilyenkor minden ilyen plusz nagyon nagy értékké válik. Ez a
halfajta a Poecilia mexicana, azaz a barlangi molly (más források Poecilia
sphaenops-ot említenek), melynek kisebb szemei vannak és nem termel bőre annyi
pigmentet, amennyit rokonai.
A tápláléklánc és a biotóp alapját amúgy a már említett baktériumok
adják, akik széndioxidból, vízből és kénből léteznek. Őket fogyasztják
muslicák, és egyéb ízeltlábúak, akiket pókok vadásznak. Ezeken a
baktériumtelepeken csúszkálnak féregszerű lények is, akik fölülről lógatott
ragacsos csapdáikkal vadásznak denevérekre és repülő zsákmányokra.
Villa Luz lakosságát továbbá 4 fajta hártyásorrú denevér
(phyllostomid) egyedei is alkotják, a rövidfarkú és vérszopó fajok mellett,
melyek a veszélyesebb, mérgezőbb légrétegeken simán átsuhannak. Ők
természetesen csak bejáró vendégek.
Az ízeltlábú fauna is gazdag. Muslica kolóniák élnek itt
(Tendipes fulvipilus), melyek a molly-k
fő táplálékbázisát alkotják, de ezek mellett jelentős szúnyog populációk is
letelepedtek.
Terrisztris troglobiák (szárazföldi ős ízeltlábúak) nyomait
is felfedezték már a barlangban, de nagyobb ízeltlábú populációk -mint az ugróvillások-é
(collembolák) és a barlangi tücskök-é- is tanyát ütöttek.
(Érdekes amúgy megjegyezni, hogy a romániai Movile barlang
(Dabrogea) Villa Luz-hoz hasonló faunával rendelkezik.)
Ám Villa Luz-t nem véletlenül engesztelgetik a mai maják. A
barlangrendszer különösen veszélyes kémiai jellemzői miatt. Az első feltáró
kutatások során több feljegyzés is született arról, hogy teljes védőruha nélkül
nem ajánlatos bemerészkedni a hegy gyomrába, mert többen megcsúsztak és a
mindent uraló zöld, fekete, barna és narancs színű nyálka (sztiki-brán-guúu), azaz
baktériumkolóniák harmadfokú égési sérüléseket okoztak savasságuk miatt. Ezek a
közösségek ugyanis több rétegben helyezkednek el egymáson, attól függően ki
milyen körülmények között szeret élni. Így védik egymást a baktériumok is. A
legjellemzőbb baktériumtörzs például a pH 0 körüli környezetet szereti, míg a
rajta lévő fajok már pH 0.5-1-ben is jól
eltengődnek.
A barlangokban, vagy nagyon elzárt biotópokban természetes
jelenség, hogy a bacik, mint individuumok, egymás rokonai. De az érdekes ebben
az, hogy a genetikai kapcsolat egy kommunikációs láncolatban tartja őket, így
amikor a maják régebben, vagy a kutatók újabban behurcibálták saját kis
gombáikat és bacijaikat, a Luz-iak egyszerre kezdtek különböző védelmi és
ellenanyagokat termelni a betolakodók ellen.
És hogy hogyan képes ilyenekre némi köveket belepő baktérium? Hát úgy,
hogy mérföldes mélységben (illetve inkább vastagságban) élnek, benne a mészkő
pólusaiban és eszegetik a ként.
Amúgy a levegő is telített szénmonoxiddal, széndioxiddal és
a savas gőzzel, így gyakorlatilag ember számára lehetetlen a létezés lent.
A kutatók számára a barlang további érdekessége, hogy a Mars
kénben gazdag bolygó, és láthatóak a róla készült fotókon barlangok, így joggal
merül fel a kérdés, hogy kialakulhatott e ott a barlangihoz hasonló életforma,
életformák.
Forrás:
MicroWiki
Wikipedia
Louise D. Hose és James A. Pisarovricz tanulmánya, a Reconnaisance Study of an Active Sulfur
Spring Cave and Ecosystem
Fotók:
NatGeo – Stefan Alvarez
WikiCommons
Magyarország egyik legszebb orhideája
Egy rövidke bejegyzést mindenképpen megér az egyik legszebb
honos orchidea fajunk! Különösen azért, mert sokan nincsenek tisztában azzal,
hogy milyen természeti értékek is vannak az országban, illetve mennyire
különleges is lehet a közvetlen környezetünk... bla-bla-bla, a szokott frázisok. Ám azt mégis meg kell jegyezni, hogy ilyen szépségek láttán -mondjuk egy virágosnál-, nem nagyon gondolnánk, hogy akár a szomszéd megyében is vadon éldegélnek. Főleg, mivel a legtöbben úgy hiszik, hogy az orchideák igen törékeny élőlények és fogalma sincs az emberek 90%-nak, hogy rengetek (ráadásul nálunk honos) orchidea él Magyarországon is.
De hát
mit is várunk egy olyan országtól, ahol a különlegességet megcsodálni induló
túrázók kapával indulnak útnak, vagy amikor rögtönzött természetjárók lelegelik
a gyöngyvirág mezőket, mert az előző napi híradó alapján úgy hitték medvehagymára
bukkantak!
Szóval inkább csak lássunk igazi kuriózumot, az Erdei papucskosbort (Boldogasszony papucsa, Cypripedium
calceolus L.), melyért külön köszönet Novák Richardnak, a Bükki Nemzeti Parkból, aki
a képeket készítette. Éspersze, mindenki induljon neki túrázni, megéri!
Kreativitás, ismét
Mint azt múltkoriban ígértem, amikor tudom, egy adag kreatív ökohírdetést is fel fogok tölteni, mert azon túl, hogy eléggé jók reklámművészeti szempontból, szerintem bizonyos rétegeket is jobban el lehet érni velük.
Node, a mostani példák eleve nem (inkább eleve ez sem) tartozik a kereskedelmi világba, hiszen mind a WWF kampány részeként született meg.
Lássuk őket!
Node, a mostani példák eleve nem (inkább eleve ez sem) tartozik a kereskedelmi világba, hiszen mind a WWF kampány részeként született meg.
Lássuk őket!
kínai erdővédelmi kampány, a jelek jelentése "erdő, liget, fa, halál"
"Mentsd meg a világot pár apróból!"
"Te is segíthetsz a globális felmelegedés megállításáért."
"A tsunami 100x több embert ölt meg, mint 9/11."
"A természet nem újrahasznosítható!"
2012. május 4., péntek
isten - NINCS, avagy 'itt a piros, hol a piros'
Mint azt valószínűleg az olvasótábor jelentős része tudja rólam (szóval mind a 4-en tisztában vagyunk ezzel :) ), nehezen tudok elmenni fundamentálisan vallásos beszólások mellett. Ezt csak egy dolog tudja fokozni, amikor a beszólás isteni gőggel, vagy isteni gőgöt nyilatkoztat ki. Úgyhogy szükségesnek érzem tiltakozni ez ellen:
"A magyar ügy nem véletlenül vált ki rokonszenvet - Ünnepi beszélgetés *****kel című interjúban ***** elmondta: az uralkodó felfogás szerint a hit, a vallás és a teremtés rendjét a vallástalanság és a tudományos világfelfogás, az istentelen kozmosz felé terelik, "mi viszont ezzel ellentétes irányban haladunk: nekünk az európai civilizációról és kultúráról más értelmezésünk, felfogásunk van". "A magyar ügy nem véletlenül vált ki rokonszenvet" - jegyezte meg.
forrás: index.hu [aminek egy másik újság a forrása]
Szóval, hogy stílusosan öntsem a savat, egy olyan alaptétellel szeretnék válaszolni az idézett politikus (!!!) kinyilatkoztatására, ami alapvetően egy vallásos bizonyításként híresült el a filozófiában (az óraszerkezet példája). Ez az elméletnek azért nem nevezhető, de mondjuk „anekdota” azt veszi alapul, hogy egy bogár például annyira bonyolult, mint egy óraszerkezet. És ha rápillantunk egy óraszerkezetre, akkor arról bizton kijelenthetjük, hogy ember alkotta tárgy. Ebből adódóan ha egy bogárra rápillantunk, akkor kvázi érezzük a tudatunkkal, hogy az is alkotott dolog, isteni alkotás, ergo isten létező valami.
Ezt a példát gyakran szoktam említeni, mikor a témában beszélgetek másokkal, és akkor rendszerint hozzá szoktam tenni, hogy a rovarok egy kitűnő példái az evolúciónak (szelvényes fejlődés, rengeteg lépcsőfokuk él ma is, sok a specializáció közöttük, rengeteg kövületük létezik, teljesen nem „emberiek”, stb). Sőt, ez a példa olyan pontokon is téved, hogy 1., eleve feltételezi isten létezését 2., az embert isteni párhuzamba emeli 3., minden racionális alapot nélkülözve akar racionális logikával érvelni (’érezzük a tudatunkkal, hogy valaminek úgy kell lennie’) 4., mellőzi az összes nem mellékes vallási szempontot (szent írások, hierarchia, egyéb megállapításai a vallásnak, egyházszervezet, gyakorlat, szertartás és hitéleti dolgok), amik nélkül viszont istenről nem lehetne tudni… Mert ugye mi van akkor, ha se szent könyv, se egyház, se a hit gyakorlati része nem létezik? Hát akkor maga a hit sincs és nem létezik a hitben megtestesített és „életre hívott” alapja sem, az isten.
egy lepke szeme - Dartmouth-i Electron Microszkóp, Dartmouth College
De lendüljünk tova a részleteken, melyek önmagukban is cáfolják a példát, és csak a logikai mivoltára koncentráljunk.
Ez nekem a problémám leggyakrabban. Hogy maga a logika az, ami cáfolja mindenféle isten létezését, és pontosan a tudás maga és a tudás eszközei, működési gyakorlata (pl a logika) alakítja ki a megállapításunkat, megállapításomat. A vallás mellett kardoskodók gyakran esnek abba a hibába, hogy logikai úton próbálnak érvelni, illetve a logikailag és értelmileg kikövetkeztetett tényekbe próbálnak belekötni, kotnyeleskedni (hogy csak két szösszenetet említsek ez történt a Föld központú (eleinte lapos) világkép esetében is és az evolúciós elmélet esetében is).
De egyszer szeretnék már megélni egy olyan esetet, amikor a vallásos elméleten belül van logikai átkötés. Hogy teszem azt, azt mondják a vallási vezetők, hogy isten magas, és ezért van olyan magasan a felhők világa, benne a mennyország. Vagy hogy isten aminosavaktól hemzsegő fortyogó vulkáni gejzíren keresztül teremtette az életet és nem egy hét alatt ugyan, de pihent közben. Ilyen állítások soha sincsenek… Vagy mégis? Vagy csak én emlékszem túl ködösen, és a vallások alapjai, a szent írások vannak tele ilyen ténybeli megállapításokkal?
a pestisdoktor Paul Fürst rézmetszetén
A doktorok madárcsőr "gázmaszkokban" -melyekbe gyógyfüveket tettek- járták a pestises negyedeket és beszéltek a beteg testrészekhez, hogy így kiűzzék a gonoszt. Anno a járványt az egyház isteni büntetésnek titulálta, és a papság menekült előle (pl a zsámbéki plébános is).
Szóval a gondom ez a logikai visszacsatolás.
Míg a vallási tézisek egyre inkább a hívők által is mesének titulált szövegekkel vannak tele* és rendszeresen tovalendülnek a ’900 oldalon kívüli világ’ dolgain **, addig a fő ellenségnek kikiáltott tudomány folyamatosan és nagy pontossággal következtet és fejlődik. Visszacsatol.
Darwin a forradalmi elméletével megjósolta előre a DNS létezését. Egy olyan világban, amiben már maga az evolúció is hihetetlen volt (bár a közgazdaságtan már ismerte a jelenséget) ő egy olyan rendszer létét tartotta logikusnak (mert a tudata szerint kellett, hogy legyen egy ilyen rendszer), mely a tulajdonságokat átvezeti.
De említhetnénk itt Galileit is***, aki a Föld központú vallási nézetet tette nevetségessé a logika erejével (a Jupiter holdjait fedezte fel, és azok mozgásából rájött arra, hogy a Föld is keringhet, illetve a Földnek is kell keringenie).
Nem akarnék hetekig példákat sorolni, de lenne mit idecitálni az inkvizíciós listákról, a katasztrófák, pestis és egyebek egyházi olvasataiból, illetve az elmúlt 2-300 év tudósainak életműveiből.
a Galilei Holdak - Io, Europa, Ganümédész és Kallisztó (forrás: Wiki)
A visszacsatolás a lényeges. Az a momentum, hogy valamit megfigyelünk, feldolgozunk, tényekkel igazolunk, megállapítunk, állítunk, következtetéssé (is) alakítunk, és végül ez a valami visszacsatolódik, igazolódik rendszeresen.
* az cseppet sem zavarja ugyanezen hívőket, hogy hitük értékének aranyfedezeteit vonják kétségbe (túlvilági jutalom, mennyek országa és a pokol, az eredet, a teremtés, a szabad akarat, isten szerepe, ítélkező-kegyes-tökéletes-passzív…)
** kozmosz, univerzum, tudományok (asztrofizika, biokémia, evolúcióbiológia, …)
*** de említhetnénk a kiátkozottak közül Luther Mártont is (aki megrengette az addigi uralkodó vallás belső rendszerét, pechére szöget ütve a vallások koporsójába), mivel egy református nyilatkozta egy katolikus médiumnak a cikk elején olvasható sorokat… no comment…
Itt a piros, hol a piros
Tehát itt a piros, hol a piros?! Ha látjuk a 3 skatulyát és tudjuk, hogy az egyik alatt ott a piros golyó, akkor vajon tényleg csodának tudható be, hogy sohasem tudunk rámutatni? Vagy pusztán arról van szó, hogy a jelenség, mely által a skatulyák keverednek olyan folyamat, melyet elsőre nem értünk és nem is tudunk követni, de többszöri megfigyelés és nyitottság hatására aztán megértünk?
Ha az olvasóhoz az utóbbi feltételezés áll közelebb, akkor képzelje el, mi van akkor, ha 5 skatulyát látunk, és a folyamat, a varázslat ezek között zajlik? Még mindig hiszi, hogy megfigyeléssel rájön a csodára? Ha igen, képzeljen el 7 skatulyát! Majd idővel a végtelen-1 darab skatulyát! :)
[a példa jobban elképzelhető a gyakorlatban, ha az első fogadásokat megnyerő, beépített embert is belevesszük, aki a skatulyákat keverő játékmester cinkosa és a céljuk nem más, minthogy a csodával hülyére vegyék az egyszeri játékosokat, mert boldogok a lelki szegények]
Dynamo, a "Discovery mágusa"
Az az átkozott „istentelen kozmosz”!
Sokszor nehéz ebben a témában Magyarországon zöldágra vergődni, mert túl sok az emóció, a szándékos és az akaraton kívüli tudatlanság és hasonlók. Magam is megfogadtam (no, nem túl komolyan), hogy nem írok politikai vagy politikát is érintő cikket a blogra, meg eleve, nem vadítom ilyenekkel az olvasókat. De ez az istentelen kozmosz végtére is mindaz, amit ez a blog éltet és amiről szól. Az igazi természeti csodákról van itt szó, a varázslatokról, melyek léteznek és nem csak mesék. Mindaz, amit szűkös időmben ide tudok biggyeszteni az az istentelen kozmosz által adott válaszok a legfontosabb emberi kérdésre, a ’miért?’-re.
És nem is verném most magam e bejegyzésben, ha az ilyen szövegeknek nem lenne hatása, nem lenne tábora, vagy mindenki helyén kezelné a politikai propagandát.
A művészet a tudomány vallása
Zárásul egy olyan elgondolást osztanék még meg a maradék 2 olvasóval, aki idáig eljutott, mely személyes nézeteim egyik legfontosabb eleme.
A művészet szerintem a tudomány vallása és ebből adódóan az élet egyik legfőbb vívmánya, értéke. Nem más ez, mint az emberek általi új teremtésének a csúcsa. Valami eddig nem létezőnek a létrehívása. Ez az a dolog, amit a vallásos világ egyedül a központi figurájának tulajdonított és kb mindent vagy ebből vezetett le, vagy ide irányított vissza. A természet teremtését, működését, az emberek eredetét, az emberek viselkedésének alapelveit (AZ erkölcsöt), az élet mibenlétét, a célokat és a határokat… Ám az ember fejlesztett magának olyan értelmet, melyet magából adódó kérdések, a miértek, a hogyanok, az állandó kételkedés, a biztosra és biztonságra vágyás tüzelt, és idővel megteremtette magának a tudományokat, az információk rendszerét/rendszereit. És ezek az információk helyezték új megvilágításba magát a vallásosságot.
Ám a vallásnak csak a lényege cáfolódott meg, a képe, a művészetek megmaradtak. Így a művészeteknek új út, új szerep kellett, mely 150-200 éve folyamatosan áll át a realizmusra. És szerintem igazándiból a művészetek azok, amik az utolsó felszabadítást vihetik véghez. Darwin a biológiai rendszer segítségével kontextusba helyezte az embert. Nietzche a pszichét szabadította fel, ahogy a sok tudományos fejlődés a tudatról lakatolta le a rabláncokat. És a frissült művészetek azok, amik képesek a lelket, azaz a tudatalattit és az érzelmi reakciók világát szabaddá tenni.
Amikor a francia polgári forradalom kirobbant, alapjában az emberek az addig fenn állt rendszer ellen tüntettek, zavarogtak, majd gyilkolták le egymást. Nem működött már tovább a királyság, a vallási támogatással és legitimációval rendelkező addigi rend. Az népnek elege lett abból, hogy az életet meghatározó szabályok, törvények, emberek már kilátástalan és a mindennapi életre menő helyzetet teremtettek. És fellázadtak ez ellen. Ez úgy nézett ki, hogy mindent leromboltak, ami a régi rendszert szimbolizálta, várakat, templomokat, katedrálisokat, ölték az arisztokráciát (az isten állami felkentjének kvázi baráti körét), a vallási vezetőket. Olyannyira elegük lett az addigi rendből, hogy a természet felé fordulás jeleként fákat koszorúztak és imádtak, énekeltek körülöttük (lágy déja-vu a középiskolai unalmas Rousseau irodalom órákra).
És mikor már érezték, hogy győzedelmeskedtek, egy másik folyamat is elindult, a ráció rendszerének felállítása. A műalkotások olyan szakrális terekbe kerültek, ahol mindenki imádhatta őket, ahol mindenki élvezhette az „ember alkotta isteni szépséget”. Ezek lettek a múzeumok. Létrejött a népképviselet, a modernkori demokrácia egyik alapmodellje. Ahol nem egy isteni felkent valaki és a vallási vezetők döntöttek érdekeik szerint, hanem a nép küldöttei. Megszületett a felelősség! Ugyanis már nem lehetett a bajok okát isteni büntetésnek gondolni, és nem is kellett hiába várni az isteni segítséget a bajban.
Létrejött a tudományos világnézet alapzata, melyre azóta is támaszkodunk. 1liter víz megegyezett egy 10cm x 10cm x 10cm-es kocka térfogatával, és ugyanennyi víz 1 kilogramm súlyt jelentett.
Többet nem voltak olyan mértékegységek, mint az ’egy napi járásnyi föld’, ami szó szerint azt jelentette, hogy egy ember egy nap alatt jutott földjének végére (nappal). Ugyanis addig a rossz minőségű földeket a földesurak sokszor erős, vitális fiataloknak adták, akik egy napi járással igen nagy, ám rossz földet kényszerültek megművelni, míg a beteg és gyenge a jó földből sokkal kisebb darabot járhatott ki, így biztosítva volt a kemény adó megfizetése (ami viszont földmérethez és nem a termény%-hoz volt igazítva), függetlenül a munka minőségétől és a földműves erejétől, képességeitől.
Szóval szekularizálódott a vallás a világi élettől… illetve, az élet megszabadult a vallástól. Ez az, amit a cikk elején idézett politikus nem nagyon tud. Olyan kulturális hagyományokat nem ismer, melyek megtörténtek és melyek válaszok a kérdésekre.
Franciaországban az egyik legjelentősebb nemzeti szimbólum a baguette, a hosszúkás, ropogós kenyér. Ez a szimbólum a forradalom szülöttje, mely egymagában hordozza mindazt a jót, amit a forradalom életre hívott.
Már a forrongó évek előtt, de az évek végére igencsak kimerült Franciaország és nem volt elegendő búza (aki látta a Vasálarcost, az emlékezhet egy olyan részre, amikor Lajos király utasítást ad, hogy az éhező nép között osszák ki a katonák kenyérellátmányát, mire a tanácsosa közli, hogy az már egy hónapja rohadt és ehetetlen, mire a király odaveti, hogy nem gond!). És ez a kenyérhiány a forradalom végére igen komoly problémává kezdett válni, mikoris a francia pékek kitaláltak, hogy megváltoztatják az addigi kenyér recepteket. 50dkg-75dkg-os, hosszúkás formát adtak nekik, melyek ropogósak és könnyűek voltak, fehérek, tiszták és nem nagyon lehetett ránézésre megállapítani súlyukat. Az emberek pedig rajongtak érte, mert valami új volt, valami különleges és mindenkinek jutott belőle, ami ettől fogva nem egy régi hiedelem egyik alakjának testét, hanem a szabad akaratot jelképesítette meg.
Hasznos linkek és pár cikkhez használt forrás, ajánlott fogyasztanivaló:
Sok jó szöveg, linkek kutatók honlapjaira (Dawkins, Hawking, Kaku).
Főleg Darwin centrikus hasznos oktatási anyagok és linkek.
De ajánlanám még az érdeklődőknek és politikusainknak Richard Dawkins könyvei közül az Isteni téveszmét, az A természettudomány rövid történetét, vagy az A legnagyobb mutatványt. Dawkinsnak van egy 3 részes kitűnő filmje is melyeket nyugodtan megnézhetnek vallásosak is. Ez a The Genius of Charles Darwin, azaz a Zseniális Darwin.
Angolul a részek fellelhetőek itt:
Vagy a Darwin évfordulóra készült Tree of Life-ot, ami magyarul Darwin és az Élet Fája címen nyújt hihetetlen élményt (a Spektrum TV szokta leadni). A narrátor és az egy órás kápráztatást Attenborough küldi az angol Természettudományi Múzeumból.
De nagyon ajánlom még a Discovery Channel Kíváncsiság sorozatából a Van e termető?-t, melyben Stephen Hawking (aki NEM Christopher Reeve, azaz a Superman!!!) egy óra alatt az amőbáknak is érthető módon meséli el, miért nincs isten… illetve miért nem lehetséges isten létezése. A film amúgy a kitűnő könyvén, az Az idő rövid történetén alapszik.
Tisztuló florik
Nos, eljött az a pillanat, amikor már megint muszáj volt nekiindulni és utat vágni a dzsungelekben, mert már egymást kezdték szadizni a növények a florikban… illetve, ez már 2 hónapja volt, csak eddig nem jutott időm írni is róla.
Szóval, gondoltam egyet, Fanni is átjött és nekiláttunk az idényszerű átültetéseknek, a takarításnak és a szükségszerű metszéseknek… tisztára, mintha a szőlősben lennénk.
Ami rossz ebben…
…hogy egy idő után rá kell jönnie a tartónak, hogy nem lehet a végtelenségig tartani ezeket a növényeket. Hogy miért? Mert rendszeresen elfelejtik megemlíteni mindenhol, hogy az eladásra kínált növények amúgy kúszó fajok, 8-22m-re is megnőnek, vagy, mint a vanília esetében, tartásuk olyan bonyolult is lehet, hogy ¾ év haldoklás után huss, vége a dalnak.
Úgyhogy változásokat eszközölök a florárium projectekben, mert az állapot nem tartható tovább! De erről majd később fogok egy külön bejegyzést írni.
Ami jó ebben…
…a szakirodalomból nem következő, félrevezető, sokszor megcáfolható dolgok kiderülése!
Mint például, hogy milyen növényt hova sorolunk be. Amikor ugyanis az újgenerációs „felfedezők” (SMCP például) körbeslattyogják a világot és naponta 50 újabb fajt publikálnak -az amúgy kizárólagos tulajdonú kiadójukon keresztül-, természetesen mindenféle pontos dokumentáció, ellenőrzés és dns vizsgálat nélkül, és munkájuknak hála kb 100-ról felnyomják a fajlistát 300-ra, majd evvel párhuzamosan a rendszertani, életmódból adódó vagy morfológiai osztályozást is átalakítják ROSSZRA, akkor ezzel igencsak sok áttételes probléma kódolódik bele a rendszerbe.
Az alábbi 2 képen látható egy régi-régi növényem, amit még az elsők között dugványból neveltem. Az anyanövény a Füvészkertben van, egy N. gracilis, amiről a „hiedelem” azt mondja, hogy jellemzően nyurga és buja fajta, a napos területeket szereti, gyakorta tisztásokon él… de amúgymeg mindenhol máshol is, éspersze árnyékkedvelő. Azaz, ott vagyunk ahol a part szakad. Van egy használhatatlan leírás az élőhelyéről, ami azt mondja, hogy él tisztáson, másodlagos vegetációként, dipterocarp erdőkben és mocsarakban is. Az én meglátásom szerint ennek így semmi értelme nincs. Mert egyszerűbb lenne leírni az életmódját úgy, hogy ez a fajta is képes rugalmasan variálni a levelének formáját, azaz, ha pl mocsárban és árnyékban él (illetve árnyékba kerül, mert mondjuk a környező vegetáció megnő), akkor teljesen eljelentékteleníti levelein a lemez részt és csak kancsókat hoz, amit általában az Ampullaria-knál szokás megemlíteni.
A képen látható példány is ilyen. Pangó vízben ült a cserepe, egy Viking letakarta, mire ő úgy döntött, hogy alul csak ilyen kis hajtáson ülő kancsókat hoz és a nodusokból egyenesen gyökereket lógat a levegőbe, hogy ne tudjon megfulladni. És lássunk csodát, máris a biodiverzitás kicsi táptalaját hozza létre, mert így keltető kosarak és búvóhelyek tucatjait teremti meg egy mocsárban. Máris más, mintha csak a pusztán rovartfogna. (***lásd ezt egy korábbi bejegyzésben is!***)
Node nem ragadok le itt.
…azok a megfigyelések és ráeszmélések
Mertugye a kürtvirágok ekkor még teleltek, és ilyenkor néhány kürt elhal, elszárad, és a benne felgyülemlő zsákmány maradványai már régóta izgatták az agyam. Úgyhogy elérkezettnek láttam az időt arra, hogy akkor leszámoljam, hogy kb mennyit és mit fognak össze a növények.
Nos, 3 db kürtöt bontottam fel, egy 26cmest és két 23cmest (mind Sarracenia leucophylla hibrid volt), és ezekből összesen 63 egyedet tudtam elkülöníteni. Ahogy a borzasztóan megalázó minőségű képeken is látszik, „termékcsoportokra” bontottam őket.
1 - a 2db vetési pattanóbogár
2 - a legyek, 27+6db légy (fémzöld döglegyek, kék dongólegyek és a csíkos közönséges húslegyek)
2 - a legyek, 27+6db légy (fémzöld döglegyek, kék dongólegyek és a csíkos közönséges húslegyek)
3 - 19+3 német darázs
4 - 2db éjszakai lepke, amiket nem tudtam behatározni
5 - 2db ékfoltos zengőlégy
6 - bábok
7 - bónusz hártyásszárnyú, amit nem tudtam behatározni
Ami érdekesség ebből adódik az az, hogy hozzávetőleg lekövethető az évszaki hatás a kürtökön is. Tehát nem specializálódtak -annyira- egy egy fajra a növények. Először darazsak és a pattanóbogarak jelennek meg a kürtök aljában, majd szépen a legyek idényeik szerint, majd lepkék is.
Ami még érdekes, hogy a nálunk honos német és francia darázs közül CSAK német darazsakat találtam. Sokat agyaltam azon, hogy mi lehet a különbség oka és talán az, hogy bár minden darázsfajta ragadozó és a lárváiknak is kell fehérje a bábozódáshoz, a francia darazsak zsákmányrovarokat és hasonlót esznek, míg a német darazsak sokkal nagyobb arányban fogyasztják a lárváik által kiválasztott nektárszerű anyagokat. Ez így magyarázat lenne arra, hogy a sarracéniák miért tudják magukhoz csalogatni pont őket (ez egybevágna azzal is, hogy a zengőlegyek is az áldozati listán voltak, mert azok meg a tetvek ürülékének mészharmatát nyalogatják általában).
Aztán, ami érdekességre még bukkantam, az a penész volt a kürtökön belül. Amikor ugyanis felvágtam a kürtöt, az elhalt rovartetemeken és a kürt falán mindenhol 0,7mm > méretű penészfejek sorakoztak. Az nem derült ki, hogy mire is mentek, de tapasztalatom azt súgja, hogy a rovarok vázát és fehérjemaradványait kajálták éppen.
Ez csak kérdést vetett fel számomra, hiszen mostanában nagy a dilemma a kutatók között, hogy nincs e véletlen a rovarevőknek szimbionta gombájuk, mert eléggé logikus lenne. A kancsókák kancsói kész bacivilágokat és egysejtű leveseket rejtenek, amik lebonthatják a rovarokat megfelelő anyagokra a gazdanövények számára.
És ugye a kürtvirágok esetében azért is elgondolkodtató, mert tudományosan is bizonyított, hogy csak kis felületen át szívják fel a tápanyagokat és a honos helyeiken is viszonylag alacsony mértékben képesek a rovarfogással tápanyagot biztosítani maguknak. Ennek segítésére tökéletes lenne egy szimbionta penész például.
De, ami a legtutibb érdekesség volt, az a bábok jelenléte a kürtökben. Mint fentebb említettem, néhány besült, ki nem kelt bábot is találtam az áldozatok között, 2 sávban, egymás mellett hevertek, alattuk és fölöttük meg mindenféle egyéb zsákmány. És régre nyúló maceráló* hobbim kapcsán egyből leesett, hogy vagy hús vagy döglégyé lehettek. Node egy kürtben??? Aztán leesett, hogy miért van ez. 3 dolog teljesül egyszerre:
1., Nyáron néha lehet látni, hogy a hőségben egy-egy légy a hátán fekve pörög a földön és zúg. Ez azért van, mert tele van petékkel a rovar és általában tápanyag hiányában nem tojja le mindet, viszont azok már a kelés szélén vannak, az anyaállat hőgutát is kap és kb így kezd neki megdögleni. Ilyenkor a peték az állatban kelnek ki, és onnan kirágják magukat, és megpróbálnak életben maradni.
2., Nagyon sok rovarfajnál a bábozódáshoz fehérjére van szüksége a lárvának, és ez a legyeknél is így van. Persze, a döglegyeknél nem is kérdés, de pl ők is képesek kakán eléldegélni. Viszont ez az állítás fordítva is igaz (na, nem úgy, hogy a kaka is képes legyeken éldegélni), ugyanis a fehérje kiválthatja a bábozódási folyamat elindítását.
és 3., A bábozódás helye is számít! Sok faj fölben bábozódik, sokuk felszínen és sok felszín fölött (pl a lepkék jórésze fűszálakon, gallyakon). Ennek szerepe az éghajlati és időzítési okokban van. A hús és döglegyek nem vészelnek át fagyot, mivel nem telelnek és mikor már kellemes hőmérsékletű dögöt találnak, akkor már biztosan éltek és megdöglöttek állatok, azaz minimum tavasz van. Mivel gyors az életciklusuk, azért elég, ha nyüvük elmászkál egy pár centit a dögtől és ott a felszínen bábozódik. Viszont sokszor a dög elkezd süllyedni, így a legyek -féltve hártyás szárnyukat- nem kockáztatnak, tudatosan a felszínre igyekeznek.
Nos, a kürtben is ez a 3 dolog történt. Hősnőnk beszállt, mert érezte a frissen döglött rovarokat, majd bent ragadt. Aztán kimerült és elpusztult. Benne kikeltek petéi, akik kb eleinte 20-50-en lehettek, majd szépen 5-6-ra redukálódtak és egymáson meg a többi zsákmányállaton éldegéltek. A rovarfehérje miatt viszont korán bebábozódásba kezdtek, felmásztak a zsákmányok tetejére és bebábozódtak. Mivel túl korán, így nem keltek ki, besültek, és idővel a növény újabb és újabb rovaráldozatai fölöttük haltak meg.
Humoros, nem?
* macerálás – dögök csontjainak ízeltlábúkkal történő megtisztítása, preparálási eljárás
Zárásul pár kép még!
a Doritis pulcherrima-m virágzás alatt (még mindig, 2,5 hónapja)
Fanni transzba esve párásít
a meleg flori üresen...
...és bepakolva
a Prosthechea trulla-m
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)