Akkor egy kis kémia!
Hogy értsük a kancsókák táplálkozását, előszöris tudni kell, hogy mik a fő tápanyagok, amiket a növények hasznosítanak.
Nitrogén:
Az egyik legfontosabb, mivel a növényi fehérjék 16%-át alkotja, annak ellenére, hogy a növények közvetlenül N-t nem tudnak felvenni, csak a nitrit és nitrát bontásával képesek hozzájutni az anyaghoz. Esetünkben a növények ráadásul savas ph-jú talajban élnek, amiben aminósókat még inkább nehéz hasznosítani. Ellenben lassú lebomlású szerves anyagokkal nagyon jól lehet a tápanyag utánpótlást biztosítani.
20-30 évvel ez előtt divatosabb volt olyan trágyákat alkalmazni, melyek előállítása nem a vegyipar egyik fő támaszaként szolgáltak, hanem szimplán természetes melléktermékek, amolyan bio hulladékok voltak és tökéletesen alkalmazhatónak bizonyultak a növénytermesztésben. Sokaknak talán még mondanak valamit a csont és vérliszt szavak vagy a szaruforgács. Nos, ezek azok, aminek hangzanak is, ám a lényegük abban van, hogy a bőr, csont, keratin, szaru csak nagyon lassan bomlik le, így igénytelenebb talajú növényeknél kirobbanó eredményeket biztosítanak (páfrányok, bizonyos földlakó orchideák, bizonyos földlakó broméliák, stb).
Foszfor:
A másik legfontosabb tápanyag a 3-ból. A P a sejtfunkciók irányításában játszik nagy szerepet, például az energiaátvitelben (lásd ugye az ATP-t, az adenozin-triFOSZFÁT-ot, a C10H16N5O13P3) főleg a légcserénél és a fotoszintetizálásnál, vagy a sejtmozgásban, sejtosztódásnál.
Legtöbbször az állati és növényi anyagok bomlásakor kerül vissza a körforgásba.
Kálium:
Ez a 3. legfontosabb anyag, ha így ki lehet emelni őket. A sejtfalak ozmózisnyomását és az anyagcserét szabályozza oldatként. Ha sok a K a növényben, akkor a levelek világoszöldekké válnak, és kevés N lesz benne, ám ha kevés a K, akkor vízszegénység alakul ki az entitásban.
Epifita növények pihenőszakaszában a K segíti azok immunképességeit is.
Itt egy pillanatra meg kell állni, ugyanis a N+P+K kombó jól ismerhető szinte minden trágyából, de leginkább a gujanóból -ami kapcsán meg kell említeni az Ace Ventura fanatikusoknak, hogy nem csak denevérkaka, hanem röpködő állatok kakája.
Steelhand vetette fel, hogy elvileg lehetne gujanóval is etetni a növényeket, hiszen a fontos tápanyagok, melyeket bizonyítottan a kancsók fel is vesznek, az bőségesen adott a gujanóban is. Mindezt egy saját receptben ki is próbálta, és tanúsíthatom én is, hogy eléggé jó eredményeket hoz ez a recept (bővebben tőle lehet megtudni erről infót).
Ugyanakkor én a rovaralkatrészek híve vagyok, mivel nálam eléggé nehéz az etetés gujanóval. Nekem nehéz kiszámolni a megfelelő arányokat, ugyanis kancsókák típusától függ ez az arány. A kicsi vagy vékonyfalú növényeknél túlkoncentrálódhat a tápanyag a kancsó falának sejtjeiben és ez penészedéshez vezethet. A növény nem hal meg természetesen (és tápanyagot is vesz fel), csak lerohad a kancsó teteje, esetleg az a levél… ahogyan az túletetésnél szokott lenni.
Meg kell még említeni 2 tápanyagot:
Kálcium:
Ez az anyag felelős a káros dolgok megkötésért, ugyanis a Ca oxálsavakkal csapadékot, vízben nem oldható anyagot alkot (például a vesekő is így keletkezik leggyakrabban, mivel a vizeletben sok oldott oxálsav van, ami a Ca-mal egyből reagál).
Magnézium:
A Mg alkotja -részben- a klorofil vázát, ám ebből a vízben bőven elegendő van a növények számára.
No, növényeink ezekhez a tápanyagokhoz első sorban rovarok leölésével jutnak… bár ez így nem teljesen igaz. Arra azonban érdemes felhívni a figyelmet, hogy a legendákkal ellentétben NEM csak nitrogént hasznosítanak a növények. Szinte minden leírásban a nepenthesint (A-t és B) istenítik, azt az enzimet, mely a kancsóka által termelődik és a nitrogént bontja le a növény számára. Ám valószínűleg a másik szempontból nem szokták megvizsgálni ezt a kérdéskört.
Ugyanis tényeink:
- az igénytelen, rossz minőségű talaj eredményezte a rovarevés kialakulását
- konkrét talajtípusokat ismerünk (tőzegláp, tufa+moha, kavicsos talaj és jelentéktelen mennyiségű humusz)
- ezek azért nem kis méretekre növő növények, tehát bőven kell tápanyag utánpótlás számukra
- rovarokat és gujanót, és lehulló hulladékokat esznek
- és a +1, sok helyzetben a növények gyökér nélkül is élnek, vadásznak (az én Mixtám is ilyen a maga eddig hozott 11 levelével)
Ezek a tények pedig azért lényegesek, mert adódik belőlük, hogy mit, mennyit és miből nem (talaj) vesznek magukhoz, mint táplálék.
A gujanó főleg N és P trágyát jelent; a levélhulladék humuszt és guanót; előbbi levélhulladék, ami K, N és P pótlást biztosít -főleg, ha a kancsó infaunájának élővilágát is belevesszük. És ott vannak a rovarok, melyekről eléggé jól tudjuk már összetételüket, és melyeket a terrarisztika főleg nyers protein (N forrás) P, K, Mg, Ca tápláléknak alkalmaz.
Ergo, leginkább N és P, valamint K az, amit a konkrét táplálékból hasznosíthatnak a növények értékkészletük és szükségleteik alapján. És ma már az is tudható, hogy az ízeltlábúak kutikulláját, kültakaróját nem tudják bontani.
Időközben bizonyossá vált, hogy a nepik kicsi korukban a gyökereiken át veszik magukhoz a kellő mennyiségű tápanyagot, és csak aztán kezdenek rovarfogni (Schultze et al. 1997). Ez logikus is, hiszen a földet sokszor borító vékony humuszréteg a kellő mennyiségű tápanyagot biztosítani is tudja., illetve a magoncoknak sokszor a széllel szállított biohulladék/törmelék is bőven elegendő arra, hogy ellássa őket, míg a csapdájuk megfelelő méretűre kifejlődik.
- Orchideák és broméliák - Dr. Makara György
- Pitcher Plants of the Old World – Stewart McPherson
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése