A világ egyik ’80-as években felfedezett természeti csodája
a Villa Luz barlangrendszer Mexikóban. A
Tapijulapa melletti geológiai képződmény különlegessége abban áll, hogy éktelen
záptojás bűze mellett az egyik legveszélyesebb hely a Földön.
A barlang kémiája és
geológiája
Nagyjából 20 ponton tör föl kéntartalmú termálvíz a
barlangban, mely az egész kialakulásának szempontjából kulcsfontosságú tény. A
barlang anyagát tekintve kréta-kori mészkő, melyben a savak -mint tudjuk főleg
a CO2 és vízből létrejövő szénsav- barlangokat hoznak létre. Az ilyen mészkő
világokban megszokott, hogy gipszkristályok díszítik a falakat és ez esetünkben
sincs másként. Ám Villa Luz-ban a kénes termálvíz hatására egy különös
baktériumfajta ütött tanyát és kezdte alapjaiban formálni környezetét.
Ezek a baktériumok ként, oxigént és vizet „hasznosítanak”,
mely 2 folyamatban ölt testet:
A vízbe kerülő hidrogénszulfid és H+ aztán a víz zavarosodását
okozza, ami egy tejszerű anyagként lesz látható a barlangban, valamint kénessav
is megjelenik a rendszerben, mely hatására folyamatosan tovább alakul a barlang.
Plusz, ahogyan a víz olyan helyre jut, ahol oxigénnel léphet kapcsolatba, máris
beindul a kén kiválása
Átlagosan és nagyon stabilan 28°C-30°C uralkodik a
barlangrendszerben, mivel olyan elzárt termek alkotják, amik nehezen vagy egyáltalán
nem tudnak szellőzni, így e folyamatok stabilabban és nagyobb léptékben tudnak
folyni.
A barlang élővilága
Természetesen a barlang nem a ’80-as években alakult ki, a
helyi őslakosok már hosszú évszázadok óta egy rituálét bonyolítanak itt (La
Pesca de la Sardina, a Szardíniák lehalászása). A barlang ugyanis számukra egy
misztikus szent hely, amit minden tavasszal meglátogatnak, hogy kiengeszteljék
az itt lakozó szellemeket és engedélyt kérjenek tőlük, hogy a barlang vízében
élő kisebb halakat lehalászhassák. A maja leszármazottaknak ez már régóta
kulcsfontosságú táplálék, hiszen az esős évszakig viszonylag kevés táplálékkal
gazdálkodhatnak, és ilyenkor minden ilyen plusz nagyon nagy értékké válik. Ez a
halfajta a Poecilia mexicana, azaz a barlangi molly (más források Poecilia
sphaenops-ot említenek), melynek kisebb szemei vannak és nem termel bőre annyi
pigmentet, amennyit rokonai.
A tápláléklánc és a biotóp alapját amúgy a már említett baktériumok
adják, akik széndioxidból, vízből és kénből léteznek. Őket fogyasztják
muslicák, és egyéb ízeltlábúak, akiket pókok vadásznak. Ezeken a
baktériumtelepeken csúszkálnak féregszerű lények is, akik fölülről lógatott
ragacsos csapdáikkal vadásznak denevérekre és repülő zsákmányokra.
Villa Luz lakosságát továbbá 4 fajta hártyásorrú denevér
(phyllostomid) egyedei is alkotják, a rövidfarkú és vérszopó fajok mellett,
melyek a veszélyesebb, mérgezőbb légrétegeken simán átsuhannak. Ők
természetesen csak bejáró vendégek.
Az ízeltlábú fauna is gazdag. Muslica kolóniák élnek itt
(Tendipes fulvipilus), melyek a molly-k
fő táplálékbázisát alkotják, de ezek mellett jelentős szúnyog populációk is
letelepedtek.
Terrisztris troglobiák (szárazföldi ős ízeltlábúak) nyomait
is felfedezték már a barlangban, de nagyobb ízeltlábú populációk -mint az ugróvillások-é
(collembolák) és a barlangi tücskök-é- is tanyát ütöttek.
(Érdekes amúgy megjegyezni, hogy a romániai Movile barlang
(Dabrogea) Villa Luz-hoz hasonló faunával rendelkezik.)
Ám Villa Luz-t nem véletlenül engesztelgetik a mai maják. A
barlangrendszer különösen veszélyes kémiai jellemzői miatt. Az első feltáró
kutatások során több feljegyzés is született arról, hogy teljes védőruha nélkül
nem ajánlatos bemerészkedni a hegy gyomrába, mert többen megcsúsztak és a
mindent uraló zöld, fekete, barna és narancs színű nyálka (sztiki-brán-guúu), azaz
baktériumkolóniák harmadfokú égési sérüléseket okoztak savasságuk miatt. Ezek a
közösségek ugyanis több rétegben helyezkednek el egymáson, attól függően ki
milyen körülmények között szeret élni. Így védik egymást a baktériumok is. A
legjellemzőbb baktériumtörzs például a pH 0 körüli környezetet szereti, míg a
rajta lévő fajok már pH 0.5-1-ben is jól
eltengődnek.
A barlangokban, vagy nagyon elzárt biotópokban természetes
jelenség, hogy a bacik, mint individuumok, egymás rokonai. De az érdekes ebben
az, hogy a genetikai kapcsolat egy kommunikációs láncolatban tartja őket, így
amikor a maják régebben, vagy a kutatók újabban behurcibálták saját kis
gombáikat és bacijaikat, a Luz-iak egyszerre kezdtek különböző védelmi és
ellenanyagokat termelni a betolakodók ellen.
És hogy hogyan képes ilyenekre némi köveket belepő baktérium? Hát úgy,
hogy mérföldes mélységben (illetve inkább vastagságban) élnek, benne a mészkő
pólusaiban és eszegetik a ként.
Amúgy a levegő is telített szénmonoxiddal, széndioxiddal és
a savas gőzzel, így gyakorlatilag ember számára lehetetlen a létezés lent.
A kutatók számára a barlang további érdekessége, hogy a Mars
kénben gazdag bolygó, és láthatóak a róla készült fotókon barlangok, így joggal
merül fel a kérdés, hogy kialakulhatott e ott a barlangihoz hasonló életforma,
életformák.
Forrás:
MicroWiki
Wikipedia
Louise D. Hose és James A. Pisarovricz tanulmánya, a Reconnaisance Study of an Active Sulfur
Spring Cave and Ecosystem
Fotók:
NatGeo – Stefan Alvarez
WikiCommons
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése