Ugye, az viszonylag ismert tény, hogy a házaspár úttörő jelentőségű felfedezéseket tett anno a radioaktivitás témakörben, sőt, Marie-nak ez is okozta a halálát eredményező leukémiát. Node, azt már kevesebben tudják, hogy az akkor, 1910-ben felfedezett rádium egy különösen fantasztikus, új, forradalmi anyagnak számított. Az, hogy egy anyag magától fényt tud kibocsátani „felvillanyozott” számtalan feltalálót és mágnást, vállalkozó hajlamú embert, hogy hogyan is tudnák ezt a képességet kiaknázni.
Kitört hát a rádium őrület!
Első körben az I Világháború után a harcászati felhasználását támogatták országok. Táblákat festettek le rádium festékkel, hogy az árokba menekülő katonák az este folyamán is lássák a harcvonalakat, töltényeket, fegyvereket és hasonlókat jelöltek meg az új festékkel, a tengeralattjárókon a gombokat, karokat és paneleket is ezzel kenték le, sőt, a karórák számlapja is rádiumtól volt világos.
Aztán háború nem lévén, az óra önmagában divatos is lett, így utat nyitva a civil felhasználás előtt. De persze, az embereknek járt az agya maguktól is, és hirtelenjében nem akartak olyan világban élni, ahol este nem látják a kulcslyukat, kilincseket, házszámokat, telefonbeszélőket, és sokegyéb mást, és elkezdtek minden logikusnak tűnő helyet rádiummal festeni.
A boldog jövő… mely világít
A gyerekeknek (éspersze szüleik pénztárcáinak) olyan reklámok készültek, melyekben az esti, ágy alól előtörő mumus ellenszerének a fénylő papucsokat ajánlották, hiszen, azok szintén rádiumtól ittasan, és lefekvéskor az ágy alá helyezve kellemesen bevilágították a mumus élőhelyét.
Németországban 1931-ben megjelent a radioaktív csoki, Franciaországban a Tho-Radia, egy rádiumos arckrém, mely a 30-as években volt forgalomban, és amelyet úgy reklámoztak, hogy Dr. Alfred Curie találmánya… az persze nem zavart senkit, hogy a Curie családban nem volt Alfred. Az USÁ-ban rádiumos cigit lehetett szívni (a konyakmeggy a tüdőrákon lévő tejszínhabon!), sőt, rádiummal kezelték a tuberkolózist, a kopaszságot, sebeket, vágásokat… és magát a rákot is.
A mosoly a rádiumos fogkrémtől csillogott, és az arcbőr a rádiumos arckrémtől fénylett, a kenyeret rádiumos vízzel készítették. Nem is csoda, hisz egy jó rádiumos wellness-ezés után már csak a krémek és a sugárzó szendvics voltak hátra a teljes testi, lelki besugárzásból.
A rádiumos víz volt a betetőzése a dolgoknak. Kitalálták „feltalálók”, hogy a radioaktív fürdők (ami a radon gáz téves ismeretén alapult) és spa-k vizét meg is lehetne inni, és az mégjobbat tenne a testtel. Ígyhát elkezdtek desztillált vizet rádiummal „dúsítani” és ezt palackozni. Megjelent a piacon a Revigator, egyfajta vízátalakító, melyet otthon fel lehetett szerelni és házilag sugározni. Ez a termék hihetetlen sikereket ért el, annak ellenére, hogy az akkori árakat átszámítva (tényleg!) ma 72.500.- forint lenne egy ilyen gép… + a rádium.
Megjelent a Radithor, melyből több 10.000 fiolát adtak el 1925 és 1930 között, és melynek az volt a célja, hogy megivásával a testben szétáradó alfa sugárzással feltöltse a megfáradt porhüvelyeket, és tuningolja a lankadó libidót. Ez a kis 14grammos fiola volt a rádium fénykora és egyben megszüntetője. Ugyanis egy bizonyos Eben B. Meyers, a vállalkozó-iparmágnás maga is hitt a Radithorban, és rendszeresen itta a csodát. Ám ő napi 3-at, így 4 év után, erőteljes kínok között halt meg az állkapcsában kialakult csontrákban.
A sugárzó anyag megritkította a csontokat, olyannyira, hogy a hosszabb végtagcsontok sokszor maguktól is eltörtek. A Radithor fogyasztói sorra elvesztették fogaikat, kezdtek fájó izületektől szenvedni, kopaszon és fakón. Azok a nők, akik a karórákat festették, elkezdtek fogatlanodni, majd sorra meghalni. Később aztán rájöttek, hogy azért, mert mikor festettek, az ecsetet a szájukban egyenesítették, mindig benyálazták a szőrt, hogy tűhegyes legyen a vékony rádiumvonalak kedvéért…
Végül, 1970-körülre minden rádium termék eltűnt a polcokról, még a gyerekeknek gyártott játék-atomlaborok is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése