2012. május 4., péntek

isten - NINCS, avagy 'itt a piros, hol a piros'


Mint azt valószínűleg az olvasótábor jelentős része tudja rólam (szóval mind a 4-en tisztában vagyunk ezzel :) ), nehezen tudok elmenni fundamentálisan vallásos beszólások mellett. Ezt csak egy dolog tudja fokozni, amikor a beszólás isteni gőggel, vagy isteni gőgöt nyilatkoztat ki. Úgyhogy szükségesnek érzem tiltakozni ez ellen:


"A magyar ügy nem véletlenül vált ki rokonszenvet - Ünnepi beszélgetés *****kel című interjúban ***** elmondta: az uralkodó felfogás szerint a hit, a vallás és a teremtés rendjét a vallástalanság és a tudományos világfelfogás, az istentelen kozmosz felé terelik, "mi viszont ezzel ellentétes irányban haladunk: nekünk az európai civilizációról és kultúráról más értelmezésünk, felfogásunk van". "A magyar ügy nem véletlenül vált ki rokonszenvet" - jegyezte meg.

forrás: index.hu [aminek egy másik újság a forrása]


Szóval, hogy stílusosan öntsem a savat, egy olyan alaptétellel szeretnék válaszolni az idézett politikus (!!!) kinyilatkoztatására, ami alapvetően egy vallásos bizonyításként híresült el a filozófiában (az óraszerkezet példája). Ez az elméletnek azért nem nevezhető, de mondjuk „anekdota” azt veszi alapul, hogy egy bogár például annyira bonyolult, mint egy óraszerkezet. És ha rápillantunk egy óraszerkezetre, akkor arról bizton kijelenthetjük, hogy ember alkotta tárgy. Ebből adódóan ha egy bogárra rápillantunk, akkor kvázi érezzük a tudatunkkal, hogy az is alkotott dolog, isteni alkotás, ergo isten létező valami.

Ezt a példát gyakran szoktam említeni, mikor a témában beszélgetek másokkal, és akkor rendszerint hozzá szoktam tenni, hogy a rovarok egy kitűnő példái az evolúciónak (szelvényes fejlődés, rengeteg lépcsőfokuk él ma is, sok a specializáció közöttük, rengeteg kövületük létezik, teljesen nem „emberiek”, stb). Sőt, ez a példa olyan pontokon is téved, hogy 1., eleve feltételezi isten létezését 2., az embert isteni párhuzamba emeli 3., minden racionális alapot nélkülözve akar racionális logikával érvelni (’érezzük a tudatunkkal, hogy valaminek úgy kell lennie’) 4., mellőzi az összes nem mellékes vallási szempontot (szent írások, hierarchia, egyéb megállapításai a vallásnak, egyházszervezet, gyakorlat, szertartás és hitéleti dolgok), amik nélkül viszont istenről nem lehetne tudni… Mert ugye mi van akkor, ha se szent könyv, se egyház, se a hit gyakorlati része nem létezik? Hát akkor maga a hit sincs és nem létezik a hitben megtestesített és „életre hívott” alapja sem, az isten.




egy lepke szeme - Dartmouth-i Electron Microszkóp, Dartmouth College


De lendüljünk tova a részleteken, melyek önmagukban is cáfolják a példát, és csak a logikai mivoltára koncentráljunk.

Ez nekem a problémám leggyakrabban. Hogy maga a logika az, ami cáfolja mindenféle isten létezését, és pontosan a tudás maga és a tudás eszközei, működési gyakorlata (pl a logika) alakítja ki a megállapításunkat, megállapításomat. A vallás mellett kardoskodók gyakran esnek abba a hibába, hogy logikai úton próbálnak érvelni, illetve a logikailag és értelmileg kikövetkeztetett tényekbe próbálnak belekötni, kotnyeleskedni (hogy csak két szösszenetet említsek ez történt a Föld központú (eleinte lapos) világkép esetében is és az evolúciós elmélet esetében is).
De egyszer szeretnék már megélni egy olyan esetet, amikor a vallásos elméleten belül van logikai átkötés. Hogy teszem azt, azt mondják a vallási vezetők, hogy isten magas, és ezért van olyan magasan a felhők világa, benne a mennyország. Vagy hogy isten aminosavaktól hemzsegő fortyogó vulkáni gejzíren keresztül teremtette az életet és nem egy hét alatt ugyan, de pihent közben. Ilyen állítások soha sincsenek… Vagy mégis? Vagy csak én emlékszem túl ködösen, és a vallások alapjai, a szent írások vannak tele ilyen ténybeli megállapításokkal?



a pestisdoktor Paul Fürst rézmetszetén
A doktorok madárcsőr "gázmaszkokban" -melyekbe gyógyfüveket tettek- járták a pestises negyedeket és beszéltek a beteg testrészekhez, hogy így kiűzzék a gonoszt. Anno a járványt az egyház isteni büntetésnek titulálta, és a papság menekült előle (pl a zsámbéki plébános is).


Szóval a gondom ez a logikai visszacsatolás.

Míg a vallási tézisek egyre inkább a hívők által is mesének titulált szövegekkel vannak tele* és rendszeresen tovalendülnek a ’900 oldalon kívüli világ’ dolgain **, addig a fő ellenségnek kikiáltott tudomány folyamatosan és nagy pontossággal következtet és fejlődik. Visszacsatol.
Darwin a forradalmi elméletével megjósolta előre a DNS létezését. Egy olyan világban, amiben már maga az evolúció is hihetetlen volt (bár a közgazdaságtan már ismerte a jelenséget) ő egy olyan rendszer létét tartotta logikusnak (mert a tudata szerint kellett, hogy legyen egy ilyen rendszer), mely a tulajdonságokat átvezeti.
De említhetnénk itt Galileit is***, aki a Föld központú vallási nézetet tette nevetségessé a logika erejével (a Jupiter holdjait fedezte fel, és azok mozgásából rájött arra, hogy a Föld is keringhet, illetve a Földnek is kell keringenie).
Nem akarnék hetekig példákat sorolni, de lenne mit idecitálni az inkvizíciós listákról, a katasztrófák, pestis és egyebek egyházi olvasataiból, illetve az elmúlt 2-300 év tudósainak életműveiből.


a Galilei Holdak - Io, Europa, Ganümédész és Kallisztó (forrás: Wiki)


A visszacsatolás a lényeges. Az a momentum, hogy valamit megfigyelünk, feldolgozunk, tényekkel igazolunk, megállapítunk, állítunk, következtetéssé (is) alakítunk, és végül ez a valami visszacsatolódik, igazolódik rendszeresen.


* az cseppet sem zavarja ugyanezen hívőket, hogy hitük értékének aranyfedezeteit vonják kétségbe (túlvilági jutalom, mennyek országa és a pokol, az eredet, a teremtés, a szabad akarat, isten szerepe, ítélkező-kegyes-tökéletes-passzív…)
** kozmosz, univerzum, tudományok (asztrofizika, biokémia, evolúcióbiológia, …)
*** de említhetnénk a kiátkozottak közül Luther Mártont is (aki megrengette az addigi uralkodó vallás belső rendszerét, pechére szöget ütve a vallások koporsójába), mivel egy református nyilatkozta egy katolikus médiumnak a cikk elején olvasható sorokat… no comment…


Itt a piros, hol a piros
Tehát itt a piros, hol a piros?! Ha látjuk a 3 skatulyát és tudjuk, hogy az egyik alatt ott a piros golyó, akkor vajon tényleg csodának tudható be, hogy sohasem tudunk rámutatni? Vagy pusztán arról van szó, hogy a jelenség, mely által a skatulyák keverednek olyan folyamat, melyet elsőre nem értünk és nem is tudunk követni, de többszöri megfigyelés és nyitottság hatására aztán megértünk?
Ha az olvasóhoz az utóbbi feltételezés áll közelebb, akkor képzelje el, mi van akkor, ha 5 skatulyát látunk, és a folyamat, a varázslat ezek között zajlik? Még mindig hiszi, hogy megfigyeléssel rájön a csodára? Ha igen, képzeljen el 7 skatulyát! Majd idővel a végtelen-1 darab skatulyát! :)

[a példa jobban elképzelhető a gyakorlatban, ha az első fogadásokat megnyerő, beépített embert is belevesszük, aki a skatulyákat keverő játékmester cinkosa és a céljuk nem más, minthogy a csodával hülyére vegyék az egyszeri játékosokat, mert boldogok a lelki szegények]


Dynamo, a "Discovery mágusa"

Az az átkozott „istentelen kozmosz”!
Sokszor nehéz ebben a témában Magyarországon zöldágra vergődni, mert túl sok az emóció, a szándékos és az akaraton kívüli tudatlanság és hasonlók. Magam is megfogadtam (no, nem túl komolyan), hogy nem írok politikai vagy politikát is érintő cikket a blogra, meg eleve, nem vadítom ilyenekkel az olvasókat. De ez az istentelen kozmosz végtére is mindaz, amit ez a blog éltet és amiről szól. Az igazi természeti csodákról van itt szó, a varázslatokról, melyek léteznek és nem csak mesék. Mindaz, amit szűkös időmben ide tudok biggyeszteni az az istentelen kozmosz által adott válaszok a legfontosabb emberi kérdésre, a ’miért?’-re.

És nem is verném most magam e bejegyzésben, ha az ilyen szövegeknek nem lenne hatása, nem lenne tábora, vagy mindenki helyén kezelné a politikai propagandát.


A művészet a tudomány vallása
Zárásul egy olyan elgondolást osztanék még meg a maradék 2 olvasóval, aki idáig eljutott, mely személyes nézeteim egyik legfontosabb eleme.

A művészet szerintem a tudomány vallása és ebből adódóan az élet egyik legfőbb vívmánya, értéke. Nem más ez, mint az emberek általi új teremtésének a csúcsa. Valami eddig nem létezőnek a létrehívása. Ez az a dolog, amit a vallásos világ egyedül a központi figurájának tulajdonított és kb mindent vagy ebből vezetett le, vagy ide irányított vissza. A természet teremtését, működését, az emberek eredetét, az emberek viselkedésének alapelveit (AZ erkölcsöt), az élet mibenlétét, a célokat és a határokat… Ám az ember fejlesztett magának olyan értelmet, melyet magából adódó kérdések, a miértek, a hogyanok, az állandó kételkedés, a biztosra és biztonságra vágyás tüzelt, és idővel megteremtette magának a tudományokat, az információk rendszerét/rendszereit. És ezek az információk helyezték új megvilágításba magát a vallásosságot.

Ám a vallásnak csak a lényege cáfolódott meg, a képe, a művészetek megmaradtak. Így a művészeteknek új út, új szerep kellett, mely 150-200 éve folyamatosan áll át a realizmusra. És szerintem igazándiból a művészetek azok, amik az utolsó felszabadítást vihetik véghez. Darwin a biológiai rendszer segítségével kontextusba helyezte az embert. Nietzche a  pszichét szabadította fel, ahogy a sok tudományos fejlődés a tudatról lakatolta le a rabláncokat. És a frissült művészetek azok, amik képesek a lelket, azaz a tudatalattit és az érzelmi reakciók világát szabaddá tenni.


Amikor a francia polgári forradalom kirobbant, alapjában az emberek az addig fenn állt rendszer ellen tüntettek, zavarogtak, majd gyilkolták le egymást. Nem működött már tovább a királyság, a vallási támogatással és legitimációval rendelkező addigi rend. Az népnek elege lett abból, hogy az életet meghatározó szabályok, törvények, emberek már kilátástalan és a mindennapi életre menő helyzetet teremtettek. És fellázadtak ez ellen. Ez úgy nézett ki, hogy mindent leromboltak, ami a régi rendszert szimbolizálta, várakat, templomokat, katedrálisokat, ölték az arisztokráciát (az isten állami felkentjének kvázi baráti körét), a vallási vezetőket. Olyannyira elegük lett az addigi rendből, hogy a természet felé fordulás jeleként fákat koszorúztak és imádtak, énekeltek körülöttük (lágy déja-vu a középiskolai unalmas Rousseau irodalom órákra).
És mikor már érezték, hogy győzedelmeskedtek, egy másik folyamat is elindult, a ráció rendszerének felállítása. A műalkotások olyan szakrális terekbe kerültek, ahol mindenki imádhatta őket, ahol mindenki élvezhette az „ember alkotta isteni szépséget”. Ezek lettek a múzeumok. Létrejött a népképviselet, a modernkori demokrácia egyik alapmodellje. Ahol nem egy isteni felkent valaki és a vallási vezetők döntöttek érdekeik szerint, hanem a nép küldöttei. Megszületett a felelősség! Ugyanis már nem lehetett a bajok okát isteni büntetésnek gondolni, és nem is kellett hiába várni az isteni segítséget a bajban.

Létrejött a tudományos világnézet alapzata, melyre azóta is támaszkodunk. 1liter víz megegyezett egy 10cm x 10cm x 10cm-es kocka térfogatával, és ugyanennyi víz 1 kilogramm súlyt jelentett.

Többet nem voltak olyan mértékegységek, mint az ’egy napi járásnyi föld’, ami szó szerint azt jelentette, hogy egy ember egy nap alatt jutott földjének végére (nappal). Ugyanis addig a rossz minőségű földeket a földesurak sokszor erős, vitális fiataloknak adták, akik egy napi járással igen nagy, ám rossz földet kényszerültek megművelni, míg a beteg és gyenge a jó földből sokkal kisebb darabot járhatott ki, így biztosítva volt a kemény adó megfizetése (ami viszont földmérethez és nem a termény%-hoz volt igazítva), függetlenül a munka minőségétől és a földműves erejétől, képességeitől.

Szóval szekularizálódott a vallás a világi élettől… illetve, az élet megszabadult a vallástól. Ez az, amit a cikk elején idézett politikus nem nagyon tud. Olyan kulturális hagyományokat nem ismer, melyek megtörténtek és melyek válaszok a kérdésekre.


Franciaországban az egyik legjelentősebb nemzeti szimbólum a baguette, a hosszúkás, ropogós kenyér. Ez a szimbólum a forradalom szülöttje, mely egymagában hordozza mindazt a jót, amit a forradalom életre hívott.

Már a forrongó évek előtt, de az évek végére igencsak kimerült Franciaország és nem volt elegendő búza (aki látta a Vasálarcost, az emlékezhet egy olyan részre, amikor Lajos király utasítást ad, hogy az éhező nép között osszák ki a katonák kenyérellátmányát, mire a tanácsosa közli, hogy az már egy hónapja rohadt és ehetetlen, mire a király odaveti, hogy nem gond!). És ez a kenyérhiány a forradalom végére igen komoly problémává kezdett válni, mikoris a francia pékek kitaláltak, hogy megváltoztatják az addigi kenyér recepteket. 50dkg-75dkg-os, hosszúkás formát adtak nekik, melyek ropogósak és könnyűek voltak, fehérek, tiszták és nem nagyon lehetett ránézésre megállapítani súlyukat. Az emberek pedig rajongtak érte, mert valami új volt, valami különleges és mindenkinek jutott belőle, ami ettől fogva nem egy régi hiedelem egyik alakjának testét, hanem a szabad akaratot jelképesítette meg.


Hasznos linkek és pár cikkhez használt forrás, ajánlott fogyasztanivaló:

Sok jó szöveg, linkek kutatók honlapjaira (Dawkins, Hawking, Kaku).

Főleg Darwin centrikus hasznos oktatási anyagok és linkek.

De ajánlanám még az érdeklődőknek és politikusainknak Richard Dawkins könyvei közül az Isteni téveszmét, az A természettudomány rövid történetét, vagy az A legnagyobb mutatványt. Dawkinsnak van egy 3 részes kitűnő filmje is melyeket nyugodtan megnézhetnek vallásosak is. Ez a The Genius of Charles Darwin, azaz a Zseniális Darwin.

Angolul a részek fellelhetőek itt:

Vagy a Darwin évfordulóra készült Tree of Life-ot, ami magyarul Darwin és az Élet Fája címen nyújt hihetetlen élményt (a Spektrum TV szokta leadni). A narrátor és az egy órás kápráztatást Attenborough küldi az angol Természettudományi Múzeumból.


De nagyon ajánlom még a Discovery Channel Kíváncsiság sorozatából a Van e termető?-t, melyben Stephen Hawking (aki NEM Christopher Reeve, azaz a Superman!!!) egy óra alatt az amőbáknak is érthető módon meséli el, miért nincs isten… illetve miért nem lehetséges isten létezése. A film amúgy a kitűnő könyvén, az Az idő rövid történetén alapszik.



Tisztuló florik


Nos, eljött az a pillanat, amikor már megint muszáj volt nekiindulni és utat vágni a dzsungelekben, mert már egymást kezdték szadizni a növények a florikban… illetve, ez már 2 hónapja volt, csak eddig nem jutott időm írni is róla.
Szóval, gondoltam egyet, Fanni is átjött és nekiláttunk az idényszerű átültetéseknek, a takarításnak és a szükségszerű metszéseknek… tisztára, mintha a szőlősben lennénk.


Ami rossz ebben

…hogy egy idő után rá kell jönnie a tartónak, hogy nem lehet a végtelenségig tartani ezeket a növényeket. Hogy miért? Mert rendszeresen elfelejtik megemlíteni mindenhol, hogy az eladásra kínált növények amúgy kúszó fajok, 8-22m-re is megnőnek, vagy, mint a vanília esetében, tartásuk olyan bonyolult is lehet, hogy ¾ év haldoklás után huss, vége a dalnak.
Úgyhogy változásokat eszközölök a florárium projectekben, mert az állapot nem tartható tovább! De erről majd később fogok egy külön bejegyzést írni.


Ami jó ebben…


…a szakirodalomból nem következő, félrevezető, sokszor megcáfolható dolgok kiderülése!
Mint például, hogy milyen növényt hova sorolunk be. Amikor ugyanis az újgenerációs „felfedezők” (SMCP például) körbeslattyogják a világot és naponta 50 újabb fajt publikálnak -az amúgy kizárólagos tulajdonú kiadójukon keresztül-, természetesen mindenféle pontos dokumentáció, ellenőrzés és dns vizsgálat nélkül, és munkájuknak hála kb 100-ról felnyomják a fajlistát 300-ra, majd evvel párhuzamosan a rendszertani, életmódból adódó vagy morfológiai osztályozást is átalakítják ROSSZRA, akkor ezzel igencsak sok áttételes probléma kódolódik bele a rendszerbe.

Az alábbi 2 képen látható egy régi-régi növényem, amit még az elsők között dugványból neveltem. Az anyanövény a Füvészkertben van, egy N. gracilis, amiről a „hiedelem” azt mondja, hogy jellemzően nyurga és buja fajta, a napos területeket szereti, gyakorta tisztásokon él… de amúgymeg mindenhol máshol is, éspersze árnyékkedvelő. Azaz, ott vagyunk ahol a part szakad. Van egy használhatatlan leírás az élőhelyéről, ami azt mondja, hogy él tisztáson, másodlagos vegetációként, dipterocarp erdőkben és mocsarakban is. Az én meglátásom szerint ennek így semmi értelme nincs. Mert egyszerűbb lenne leírni az életmódját úgy, hogy ez a fajta is képes rugalmasan variálni a levelének formáját, azaz, ha pl mocsárban és árnyékban él (illetve árnyékba kerül, mert mondjuk a környező vegetáció megnő), akkor teljesen eljelentékteleníti levelein a lemez részt és csak kancsókat hoz, amit általában az Ampullaria-knál szokás megemlíteni.






A képen látható példány is ilyen. Pangó vízben ült a cserepe, egy Viking letakarta, mire ő úgy döntött, hogy alul csak ilyen kis hajtáson ülő kancsókat hoz és a nodusokból egyenesen gyökereket lógat a levegőbe, hogy ne tudjon megfulladni. És lássunk csodát, máris a biodiverzitás kicsi táptalaját hozza létre, mert így keltető kosarak és búvóhelyek tucatjait teremti meg egy mocsárban. Máris más, mintha csak a pusztán rovartfogna. (***lásd ezt egy korábbi bejegyzésben is!***)

Node nem ragadok le itt.



…azok a megfigyelések és ráeszmélések
Mertugye a kürtvirágok ekkor még teleltek, és ilyenkor néhány kürt elhal, elszárad, és a benne felgyülemlő zsákmány maradványai már régóta izgatták az agyam. Úgyhogy elérkezettnek láttam az időt arra, hogy akkor leszámoljam, hogy kb mennyit és mit fognak össze a növények.
Nos, 3 db kürtöt bontottam fel, egy 26cmest és két 23cmest (mind Sarracenia leucophylla hibrid volt), és ezekből összesen 63 egyedet tudtam elkülöníteni. Ahogy a borzasztóan megalázó minőségű képeken is látszik, „termékcsoportokra” bontottam őket.







1 - a 2db vetési pattanóbogár
2 - a legyek, 27+6db légy (fémzöld döglegyek, kék dongólegyek és a csíkos közönséges húslegyek)
3 - 19+3 német darázs
4 - 2db éjszakai lepke, amiket nem tudtam behatározni
5 - 2db ékfoltos zengőlégy
6 - bábok
7 - bónusz hártyásszárnyú, amit nem tudtam behatározni

Ami érdekesség ebből adódik az az, hogy hozzávetőleg lekövethető az évszaki hatás a kürtökön is. Tehát nem specializálódtak -annyira- egy egy fajra a növények. Először darazsak és a pattanóbogarak jelennek meg a kürtök aljában, majd szépen a legyek idényeik szerint, majd lepkék is.
Ami még érdekes, hogy a nálunk honos német és francia darázs közül CSAK német darazsakat találtam. Sokat agyaltam azon, hogy mi lehet a különbség oka és talán az, hogy bár minden darázsfajta ragadozó és a lárváiknak is kell fehérje a bábozódáshoz, a francia darazsak zsákmányrovarokat és hasonlót esznek, míg a német darazsak sokkal nagyobb arányban fogyasztják a lárváik által kiválasztott nektárszerű anyagokat. Ez így magyarázat lenne arra, hogy a sarracéniák miért tudják magukhoz csalogatni pont őket (ez egybevágna azzal is, hogy a zengőlegyek is az áldozati listán voltak, mert azok meg a tetvek ürülékének mészharmatát nyalogatják általában).
Aztán, ami érdekességre még bukkantam, az a penész volt a kürtökön belül. Amikor ugyanis felvágtam a kürtöt, az elhalt rovartetemeken és a kürt falán mindenhol 0,7mm > méretű penészfejek sorakoztak. Az nem derült ki, hogy mire is mentek, de tapasztalatom azt súgja, hogy a rovarok vázát és fehérjemaradványait kajálták éppen.

Ez csak kérdést vetett fel számomra, hiszen mostanában nagy a dilemma a kutatók között, hogy nincs e véletlen a rovarevőknek szimbionta gombájuk, mert eléggé logikus lenne. A kancsókák kancsói kész bacivilágokat és egysejtű leveseket rejtenek, amik lebonthatják a rovarokat megfelelő anyagokra a gazdanövények számára.
És ugye a kürtvirágok esetében azért is elgondolkodtató, mert tudományosan is bizonyított, hogy csak kis felületen át szívják fel a tápanyagokat és a honos helyeiken is viszonylag alacsony mértékben képesek a rovarfogással tápanyagot biztosítani maguknak. Ennek segítésére tökéletes lenne egy szimbionta penész például.
De, ami a legtutibb érdekesség volt, az a bábok jelenléte a kürtökben. Mint fentebb említettem, néhány besült, ki nem kelt bábot is találtam az áldozatok között, 2 sávban, egymás mellett hevertek, alattuk és fölöttük meg mindenféle egyéb zsákmány. És régre nyúló maceráló* hobbim kapcsán egyből leesett, hogy vagy hús vagy döglégyé lehettek. Node egy kürtben??? Aztán leesett, hogy miért van ez. 3 dolog teljesül egyszerre:



1., Nyáron néha lehet látni, hogy a hőségben egy-egy légy a hátán fekve pörög a földön és zúg. Ez azért van, mert tele van petékkel a rovar és általában tápanyag hiányában nem tojja le mindet, viszont azok már a kelés szélén vannak, az anyaállat hőgutát is kap és kb így kezd neki megdögleni. Ilyenkor a peték az állatban kelnek ki, és onnan kirágják magukat, és megpróbálnak életben maradni.



2., Nagyon sok rovarfajnál a bábozódáshoz fehérjére van szüksége a lárvának, és ez a legyeknél is így van. Persze, a döglegyeknél nem is kérdés, de pl ők is képesek kakán eléldegélni. Viszont ez az állítás fordítva is igaz (na, nem úgy, hogy a kaka is képes legyeken éldegélni), ugyanis a fehérje kiválthatja a bábozódási folyamat elindítását.



és 3., A bábozódás helye is számít! Sok faj fölben bábozódik, sokuk felszínen és sok felszín fölött (pl a lepkék jórésze fűszálakon, gallyakon). Ennek szerepe az éghajlati és időzítési okokban van. A hús és döglegyek nem vészelnek át fagyot, mivel nem telelnek és mikor már kellemes hőmérsékletű dögöt találnak, akkor már biztosan éltek és megdöglöttek állatok, azaz minimum tavasz van. Mivel gyors az életciklusuk, azért elég, ha nyüvük elmászkál egy pár centit a dögtől és ott a felszínen bábozódik. Viszont sokszor a dög elkezd süllyedni, így a legyek -féltve hártyás szárnyukat- nem kockáztatnak, tudatosan a felszínre igyekeznek.




Nos, a kürtben is ez a 3 dolog történt. Hősnőnk beszállt, mert érezte a frissen döglött rovarokat, majd bent ragadt. Aztán kimerült és elpusztult. Benne kikeltek petéi, akik kb eleinte 20-50-en lehettek, majd szépen 5-6-ra redukálódtak és egymáson meg a többi zsákmányállaton éldegéltek. A rovarfehérje miatt viszont korán bebábozódásba kezdtek, felmásztak a zsákmányok tetejére és bebábozódtak. Mivel túl korán, így nem keltek ki, besültek, és idővel a növény újabb és újabb rovaráldozatai fölöttük haltak meg.



Humoros, nem?



* macerálás – dögök csontjainak ízeltlábúkkal történő megtisztítása, preparálási eljárás


Zárásul pár kép még!




a Doritis pulcherrima-m virágzás alatt (még mindig, 2,5 hónapja)





Fanni transzba esve párásít


a meleg flori üresen...


...és bepakolva




a Prosthechea trulla-m



Alexander Semenov - mélytengeri fotózás





Nemrégiben a Béha-n találtam rá Alexander-re, akinek képei egyből a „nagyon megfelelő” természetfotó témakörébe kerültek nálam. Azon túl, hogy egy olyan témát talált magának, mely eleve különleges és kevéssé látott, emellett technikailag és művészetileg is nagyon tudja, hogy mit csinál.


Ahogy utánanéztem honlapján [honlapjához katt ide!], megtudtam, hogy nem hivatásos fotós, hanem a régi nyelv szerint amatőr, napjaink nyelve szerint autodidakta, valójában pedig egy jó fotós! És van ennek jelentősége akkor, amikor sokan „hivatásos” természetfotósként nyeregetnek díjakat és esnek sokszor maguktól is transzba, ám sajnos úgy, hogy műveik -szerintem persze- egyszerűek és szimplán közepesek. Nem akarnék azért senkit sem lehúzni, mert mindenkinek van létjogosultsága és akármiből lehet valami, de azért lassan jó lenne a totál digitális és vizuális világban, ha nem az indulók kicsiny csoportjaihoz mérnénk a művészetet, hanem abszolút értékekhez.




Szóval, Alexander Semenov 2007-ben végzett a neves Lomonosov Egyetemen, zoológusként. Fő szakterülete a gerinctelen élőlények, azon belül pedig a tintahalak idegrendszere volt. A diploma után aztán a WSBS-nél (White Sea Biological Station, Fehér Tengeri Biológiai Kutatóállomás) kapott lehetőséget, hogy asszisztensként nekiinduljon a kutatásnak. Hamarosan, 4 év után aztán a búvárok vezetője lett.



Részben munkája és részben az egyszerű csodálat miatt gondolt arra, hogy valahogyan gyűjteményt illetve dokumentációt kellene építeni a vízi világról, ám mivel technika nem volt ehhez, először felszínre kezdte hozni a lényeket és úgy próbált róluk képeket készíteni. Sajnos ezen munkáinak jelentős része nem hozta meg a várt sikert, mivel az idegen környezet, valamint a megvilágítás és a körülmények hatására a témák nem olyanok lettek, mint eredeti, élő állapotukban. Adódott hát a megoldás, le kell menni és ott fotózni őket. Szó, ami szó, hosszú évek (4) és folyamatos kutatás, fejlesztés, tökéletesítés hatására -éspersze a technika kitartó tuningolására- megszülettek a képek:



















Nagyon érdemes ellátogatni honlapjára [link itt is], vagy megnézni a Béha profilját [katt ide a Béha linkhez!], mert számos egyéb és fantasztikus képet láthat az arra vetődő! Éspersze, aki Béhán látogatja, az támogassa! Kattintson a kék ikonra a képek alatt!


Chico Mendes - az Amazonas védelmezője





1944 december 15-én, Brazíliában (Porto Rico-ban) napvilágot látott egy olyan ember, akinek voltaképpen ma köszönhetjük, hogy tudunk az Amazonas esőerdőről, mint ökológiai csodáról, és szintén ez az ember volt az, aki képes volt a világ figyelmét felhívni a mértéktelen erdőkitermelés, erdőirtás problémájára.

Francisco Alves Mendes Filho Cena, azaz Chico Mendes egy mélyszegénységben élő, brazil, gumicsapoló család egyik gyermekeként jelent meg az esőerdők történelmében.  A körülmények leírását mi sem mutatja jobban, minthogy 17-en voltak testvérek, ám a felnőttkort csak hatan élték meg, valamint apja komoly dongalábúságban szenvedett, ami a rossz élelmiszerek, illetve a vitaminszegény táplálkozás eredménye volt. Mikor Chico 8 éves lett, már ő is dolgozni kezdett a gumifákkal, sőt, mikor 11 éves korában anyja meghalt, neki kellett átvenni a háztartás vezetését is, majd besegíteni apjának.



Az élet így ment a maga keménységével a dzsungelben,  a 12 éves Chico az átlagos gumimunkás sorsát élte, szívta a mérgező gőzöket, amik a latex feldolgozásakor szabadultak fel, testvéreire vigyázott, majd az erdőt járta a gumifák nedveinek begyűjtéséért… egészen addig, amíg nem találkozott a híres politikai fogoly, kommunista forradalmár Euclides Fernandes Tavora-val. Tavora 5 évig határozta meg Chico gondolkodását, hiszen a forradalmár Brazília politikatörténetét tanította neki, megismertette továbbá Marx és Lenin munkáival, és ez egy olyan világban, ahol a földbárók az írást és olvasást szigorúan megtiltották munkásaiknak, ott igencsak sokat jelentett (ebben az időben ugye nálunk 1956 van, Sztálin 3 éve már halott, de Brazíliában még mindig nagybirtokosi-„bárói” rendszer van!).
1961-ben aztán Tavore elhagyta a dzsungelt és ifjú pártfogoltjának adta rádióját, aki így rendszeresen hallgatni kezdte Moszkva hangját és inspirációt kapott arra, hogy megalapítsa a gumimunkások szövetségét. A messzi vidékről jövő ideológia ugyanis Brazíliában „teljesen” új volt, legalább is a dzsungelben elszigetelten, nyomorban tartott munkások világában, ahol nem volt szabad írni és olvasni, ott mindenképp.
Ígyhát Chico nekilátott, hogy tegyen valamit. Leveleket kezdett írni prominens személyeknek, pl az ország elnökének, hogy elpanaszolja a munkások embertelen körülményeit, a súlyosan egészségkárosító munkakörülményeket, a kvázi adósrabszolgaságot, melyet a bárók építettek ki. De talán a legfontosabb problémának azt nevezte meg, hogy a gumicsapolók nem járhatnak iskolába. Bár e levelek sorra megválaszolatlanok maradtak, annyit azért sikerült elérnie, hogy eltöröljék a munkások bérletfizetési kötelezettségét a folyami hajózás esetében.

A gumiipar beszakadása
Aztán történt úgy, hogy a ’70-es, ’80-as években a világ átrendeződésének folyamata bedöntötte a gumiipart, és cselekvésre kényszerítette a brazil kormányt, így az a gumiválság megoldását a ranch-ek telepítésében és az állattenyésztés felfuttatásában kezdte vizionálni. Ám ezzel azt a folyamatot is elindította, mely a bárókat a gumiültetvények felszámolására ösztönözte, aminek hatására elkezdődött a földek erdőtől való megtisztítása.
A munkásokat elkezdték át vagy kitelepíteni, és kis csoportokba tömöríteni. Helyi papok iskolákat nyitottak az így felsűrűsödött munkásoknak, és az egyik ilyenben kezdett Chico is dolgozni 1971-től, Xapuriban.
Ám ahogy az erdőirtás egyre nagyobb méreteket öltött Chico is úgy fordult az szerveződések felé és ’75-ben már főként ezzel töltötte idejét (a xapuri városi tanácsba is beválasztották képviselőnek).  1978-ban aztán létrejött az Acre-i munkásszövetség, az első jelentősebb gumimunkás érdekvédő csoportosulásként, hogy teret nyisson az eddig elnyomott véleményeknek. A munkások ugyanis mindamellett hogy maradék munkalehetőségüktől is nagyrészt el lettek vágva, az erdő mérhetetlen pusztítását saját fájdalmukként élték meg és kialakították a módszert, amivel mindezekkel szembe tudtak szállni.

Empate, az erdei blokád
Wilson Pinheiro volt az eredeti ötletgazda, az empate kitalálója. Persze a taktika nem volt bonyolult, munkásokból kisebb gerilla csoportokat szerveztek, melyek szétszóródtak a dzsungelben, azokon a részeken, ahol az erdőcsonkítások folyamatban voltak és váratlanul megtámadták a fakitermelő brigádokat. Természetesen a bárók rendre a rendőrséggel tértek vissza, de ígyis sikerült 45 empate-t létrehozni és több mint 3 millió hektárt megmenteni a kipusztulástól (ez az Amazonas esőerdejének 0,5%-a kb).
1981-ben Chico lett a xapuri munkások szövetségének elnöke, és megkezdte munkáját, hogy új lehetőségeket keressen, melyben az erdők is megmaradhatnak és a munkások is boldogulni tudnak. Kialakított olyan csatornákat, melyeken közvetlenül a munkások értékesíthették a latex alapanyagot, így a profitból ők is részesülhettek. Iskolákat alapított és egy kollégájával, Maria Allegrettivel megszervezték az első konferenciát Amazónia gumimunkásainak. Ezeket a lépéseket követően a színtér is változott. A mozgalom elérte a nemzetközi hírnevet -Indiában és az USA-ban is előadásokat tartott- és immáron a világnak magyarázhatta az erdők valódi értékét, hogy mennyi fontos termék származik a dzsungelből. Rámutatott arra, hogy ha az erdők megmaradnak, akkor több közvetlen haszna származik mindenkinek, hiszen magvak, olajok, gyógyszerek, gumi és kakaó is terem Amazóniában.  

Ám aztán 1988 december 22-én a háza előtt elérte a halál. Egy bizonyos Darci és Darly Alves de Silva halálos lövésébe halt bele. A két merénylő ranch tulajdonos volt, apa és fia, akiket Chico korábban már feljelentett gyilkosságért, és akik ellen egy empate is ténykedett, mivel védett erdőrészt kezdtek irtani.
19 év börtönt kaptak, mikor sikerült elkapni őket és bíróság elé vinni, ám aztán 1993-ban megszöktek. Jelenleg Darci még mindig valahol a dzsungelben bujkál.


Chico az 1988-as szavazáson

„Először azt hittem, hogy a gumifák megóvásáért harcolok, aztán azt, hogy az Amazonas esőerdeiért. Mostmár viszont tudom, hogy az emberekért teszem.” – Chico Mendes


Források:
Wikipedia

Fotók: WikiCommons

Még egy adag kreativitás

Ahogy ígértem, íme az újabb adag kreatív plakát, ám immáron nem csak a WWf-től.





az FPA (ausztrál) erdőtűz ellenes plakátja





WWF - Earth Hour kampány




RSPCA állatkereskedés reklám, "Nálunk megvan a hozzád illő kutya!"







bálnavadászat ellenes public kampány



"Ha a korallzátonyok eltűnnek, az emberiség lesz a következő!"


"A drogok hatásai pusztítóak!" ... a kokain termelés súlyos erdőkárosítással jár!