2012. március 30., péntek

Earth Hour 2012




Idén a holnapi napra esik a 2012-es Earth Hour, azaz a Föld órája, a kezdeményezés, mely azt hivatott reklámozni szerte a világban, hogy igenis számít minden ember és minden ember életmódja a Föld ökológiájának megóvása érdekében. Hogy a tudatos és takarékos fogyasztás -azon túl, hogy kifizetődő- sokat jelent a környezet számára.

És ennek jegyében kér mindenkit a civil kezdeményezés, hogy 1 órán keresztül kapcsolja le és kapcsolja ki minden elektromos eszközét, fogyasztóját, vagy -ha ez nem is megy, akkor- csökkentse minimálisra az áramfogyasztását.

Magyarországon ez az óra 2012 március 31, szombat 20:30-től 21:30-ig tart!

Bővebb információk itt [katt ide], az esemény magyar nyelvű honlapján!




A penész, mely megeszi a rovarvilágot!


Egy pár hónapja [vagy a cikkírási eltűnésemből adódóan talán egy éve már…] volt egy érdekes természetfilm pár entomológusról (rovarász) az Ózonon, ahol a púpos kabócák roppant érdekes ám szinte nem észrevehető világa utáni kutatást próbálták bemutatni a publikumnak. No, mivel magam is igencsak kedvelem őket (a kabócákat), így egyből ráálltam a tv-re, titkon sejtve, hogy egy újabb blogbejegyzés fog születni a látottakból. És így is lett.


A púpos kabócák lényegében olyan kabócák, melyeknek toruk sokszor extrém kinézetűvé alakult az idők folyamán. Persze, ennek szerepe a koloniálisan is éldegélő és folyamatosan növényeket szipkázó rovaroknál nem véletlen. Mint arra lassacskán rájöttek, a púp valójában csak álca, és semmilyen egyéb célt nem szolgál. Viszont ez az álca a legtökéletesebbek közé tartozik.

Sokszor, ha mimikriről van szó, általában olyan élőlények jutnak eszünkbe, melyek valamilyen más veszélyes és/vagy mérgező állatra hasonlítanak. A sárga-fekete csíkozás, az élénk, riasztó színek, fekete mérgező szőrök, vagy a levelek és környezetben megtalálható természeti elemek utánzását mindenki ismerheti az alapoktatásból… ismerhetné mondjuk az alap oktatásból. De a kabócák továbbmentek ezeken a technikákon és olyan álcát alakítottak ki, mely egyszerre teszi kényelmessé életmódjukat, és riaszt el biztosan mindenkit.


Cyphonia sp., egy hangyát utánzó kabócafaj, Artour_a fotóján


Sokan más élőlények, rovarok bogyókakájának, töviseknek, vagy tűzhangyának játszzák meg magukat, ám jelentős tömegük egyszerű biofegyvernek néz ki!

Node, ne vágjunk így bele a dolgok sűrűjébe, különben sem ők e cikk témái, hanem a Cordyceps gombák. Van ugyanis egy gombanemzetség, mely rovarok legyilkolásából és feldolgozásából él. A gombák spórái a felszínen szétszóródva várják, hogy leendő szendvicsük arra kószáljon és felszippantsa őket. Sokáig persze nem volt biztos, hogy az áldozatba lélegzés vagy elfogyasztás útján jut be a gombaspóra, ám -ahogy az majd lentebb is olvasható lesz- túl összetett kapcsolat van a gomba életmódja és áldozata halálának módja között ahhoz, hogy ne lélegzés kapcsán jusson be annak szervezetébe.

A spóra vagy a penész mycelium (kb gombafonal) az ízeltlábú egyik lélegző pórusán keresztül hatol be a szöveteibe, ahol egyből növekedni és élősködni kezd. Elevenen kezdi elfogyasztani áldozatát, ám amikor életciklusa a spóratermeléshez érkezik, változtat technikáján. Többségükre jellemző, hogy behatolnak a feji idegdúcokba, a rovar agyába és utasításokat adnak neki. Ezen a ponton szétválik a nemzetség tagjaira, ugyanis specializáltságuk szerint adnak utasításokat. A hangyákra szakosodott fajták felvezényelik áldozataikat a fákra, megfelelő növényi részekre és azt parancsolják nekik, hogy támadják meg a növényt. A hangyák beleharapnak a levelekbe vagy kisebb ágakba, majd rövid idő múlva elpusztulnak, állkapcsukkal stabilan tartva táptalajként funkcionáló testüket. A gomba aztán innen szépen kinő és spóráit megfelelő hő és pára, éspersze szellőzési viszonyok között engedheti útnak.



Ez olyan régi történet, hogy találtak levélfosszíliákat, melyekben hangyák fejei is lenyomatot képeztek és innen tudható, hogy ez a jelenség már legalább 48 millió éve működik. Ám vannak más fajták, akik legyeket, pókokat és specializáltan bizonyos fajtákat fertőznek és ölnek meg.


Fun with nature csoport által készített fotó


Larry Evans fotója


Daniel Mosquin fotója


Mi az, kb 45 millió éves és akár 1.830.000.- kilója?

Hát az Ophiocordyceps siensis! A nemzetség egykori tagja (ma már tudható hogy külön család!) tette híressé a Cordycepseket. Kínában, India északi részén, Buthánban és Nepálban külön üzletág épült ezekre a parazita gombákra, ugyanis a természetgyógyászat a legértékesebb gombáknak tartja a hernyógombákat, így rendszeresen gyűjtik is őket, kereskednek velük.

A régi kapcsolat az elnevezésekben is fellelhető: yarshagumba, azaz yartsa gunbu, azaz „nyári növény téli hernyó”. Vagy, kínaiul dong chong xia cao, azaz „a téli hernyó, mely nyárra növény lesz”. És tényleg! Hiszen ez a fajta bizonyos gyökérrágó lepkék hernyóját támadja meg. Szintén beszívja az áldozat a spórát, ami kifejlődése folyamán átveszi az uralmat a hernyóban és irányítani kezdi. Mikor már a növekedése eléri azt a pontot, hogy termőtestet építsen, a hernyót a föld alatt függőlegesbe kormányozza, egészen a felszíntől pár centire és megöli, majd mumifikálja. Innen aztán kifejlődik az ismert gomba alak, természetesen mindig áldozata fejéből.



Node hol is tartottunk?

Kabócáink mimikrijénél ágaztunk el! Mint fentebb említettem, a púpos kabócák bizonyos csoportja nem szimplán álcázza magát. Megdöbbentő módon sokuk Cordyceps penésszel leölt rovartetemként éldegél, hiszen így biztosított, hogy soha senki ne érjen hozzájuk, és mivel életmódjuk kapcsán csak ritkán mozdulnak el a kaja mellől, az álcát nehezen lehet leleplezni.



A lepke, akinek nem szóltak isten létezéséről


Több kedvenc anekdotám is van Darwinnal kapcsolatban, melyek önmagukban sokszor már kis tanmeséknek is beillenének. Ott van ugye a gilisztás történet, ami arról szól, hogy a világ több pontjáról összeválogatott kavicsai miért is tűntek el rendre kertjéből. Aztán Darwin bogarának (Chiasognathus granti) az esete, melyből a nemi kiválasztódás miértjére következtetett, mikor a bogár megcsípte őt. Sok ilyen kis történet maradt meg, de pár ikonikussá vált a természet kedvelői, illetve a természettudományos világot ismerők körében. Talán a legtökéletesebb ezek közül az, amelyik e bejegyzésben kerül ismertetésre.

1862 januárjában egy meglepetés csomag érkezett Darwinhoz Robert Bateman-tól. Mivel Darwin híres botanikus is volt és hihetetlen komoly munkával kutatta a legszebbnek tartott virágokat, az orchideákat, így a meglepetés annyira nem volt szokatlan, ugyanis ez alkalommal is behatározásra váró orchideapéldányokat kapott. Főleg virágokat és leveleket, nem teljes növényeket.

Ami viszont különössé tette a csomagot, az egy majdan Angraecum sesquipedale névre keresztelt orchidea volt, mely addig soha nem látott, hosszú ’szakállal’ rendelkezett, amiben a csalinektárját tartotta. A madagaszkári növény alapos fejtörést okozott. A felfedező expedíciók ekkor még tonnaszámra gyűjtötték be az ismeretlen kincseket, a kutatók a legalapvetőbb és a későbbi korokat megalapozó vizsgálatokat végezték és gyakorlatilag szinte mindent ekkor kellett kitalálni. És most ott volt Darwin otthonában egy csillag alakú virággal rendelkező orchidea, melynek 25-30cm hosszú szakálla volt. Azt már megfigyelték, hogy az Angaecum-okat főleg szenderféle éjszakai lepkék porozzák be, de hogy 30cm-es pödörnyelvű példányok lehetnének? Nos, ez volt az igazi kérdés Darwin számára.

az orchidea


Angraecum sesquipedale

[A növény 1 méteresre nő meg, és Darwin orchideájának, Karácsony orchideának, Betlehem csillaga orchideának (mivel az európai tartásban decemberre hoz virágot) vagy az Angraecum-ok királyának is nevezik. Madagaszkáron részben terrisztris és lithoptikus módon él, szereti az erős, de nem perzselő fényt és 3800mm-es csapadékkal megáldott területeken, 130-170m körül találhatóak meg. Érdekessége még, hogy zölden jelennek meg a bimbók, melyek kifakulnak, fehérek lesznek, majd idővel krém, sárgás, majd barna színűekké válnak. Nektárjában 39 kémiai anyag van, többek között fruktóz, glükóz, raffinóz, szaharóz cukrok, valamint metil-benzonát, benzol-alkohol, benzil-benzonát, feniletil-alkohol.]

Tehát Darwin elkezdett kísérletezni, hogy egy vékony szálat le tudna e tolni a szakállba úgy, hogy közben a polleneket őrző tokokkal is kapcsolatba kerüljön, és mikor többször is sikerrel járt kijelenthette, hogy ezt az orchideát is szender porozza, méghozzá egy igen hosszú nyelvű, mivel csak a szakáll alsó részén található nektár. Ám akadt egy probléma. 10-15cm-es pödörnyelvvel rendelkező szendereket ismertek már, de arányaiban egy akkora, mely 30cm-essel rendelkezik… nos, ez eléggé hihetetlennek tűnt.

De Darwin tudta, hogy az evolúció és a kiválogatódás miatt kell lennie egy lepkének, amely mégis illik a képbe és ezt a nézetét az orchideák rovarbeporzásáról szóló művében meg is írta (1862 – On the Various Contrivances by which British and Foreign Orchids are Fertilised by Insects).

Természetesen nem maradt visszhang nélkül a dolog. A britek körében nagy siker övezte a könyvet, és Darwin teóriáinak különlegesen jó példájaként kezdték csodálni az orchit és feltételezett lepkéjét, ám a vallásosság őrei is kaptak az alkalmon. Argyll hercege 1867-es könyvében (The Regin of Law) azt fejtette ki, hogy nincs is összefüggés a rovarok munkája és a beporzódás között, hiszen -ahogy kutatta- több brit orchidea sem él a rovarok munkájával. Tovább is ment persze, megállapításaiból azt összegezte, hogy egy ilyen szükségtelenül hosszú és szokatlan nektártároló a tökéletes, isteni teremtés példája.

A kor vallásos gondolkodóira jellemző volt az a korrekt és logikus „bizonyítási eljárás”, hogy ha egy kutató bármilyen érvet, eredményt vagy felfedezést hozott fel az evolúció és társelméletei mellett, akkor azt teljes erővel próbálták cáfolni, és ha -mint ez esetben is- egy minimális fogást is sikerült találni, akkor abból persze az egész evolúciós elmélet megcáfolását vonták le következtetésnek. Mintha a majdnem teli hűtőt kinyitva látnánk, hogy tej pont nincs, és ebből azt vezetnénk le, hogy a hűtő teljesen üres… sőt, ki is van húzva!

Igazándiból az az elgondolkodtató, hogy fordított esetben ez a „logika” nem érvényesül tehát, ha Darwin lepkéje mégis létezik, akkor attól még egy vallási fundamentalista sem fogja elismerni az evolúció létét.

De miért nőttek meg ennyire a szakállak és a nyelvek?

Ahogy az várható volt, a herceg ötletelése sem maradt viszonzatlanul. Alfred Russel Wallace (aki szintén rájön az evolúció létére, és aki Darwin kollégája és barátja volt) válasziratot ír a hercegnek (1867 - Creation by Law), melyben részletesen elmagyarázza neki, hogy miértis éri meg a növénynek egy ilyen kapcsolat és miért lenne ez jó egy olyan lepkének, amilyen Darwin szerint létezik valahol.

Wallace felsorolja, hogy az orchideának azért éri meg ez a kapcsolat, mert egy specializálódott beporzóval jobban biztosíthatja a beporzódását, hiszen kizárólag ezek a beporzók látogathatják fajtársaikat (ekkor még a gének szerepe nem ismert, így pl a gének változatos keveredését nem említhette érvként). Azzal, hogy a lepke nekigyürkőzik szipogatni, tökéletesen képes megbirizgálni a porzót úgy, hogy a pollencsomagok hozzá tudjanak tapadni testéhez. A szendernek pedig biztosított a nagyobb mennyiségű nektár, amihez csak ő férhet hozzá.

A válasz egyszerű, ha az ember folyamatot keres a fejlődésükben és nem konkrét válaszokat akar. Az orchi érdeke az volt, hogy olyan jelentős mennyiségű nektárt termeljen, amely kiugró élelemforrásként csalogathatja a lepkét. A több nektár viszont hosszabb szakállal járt. Így csak a hosszabb nyelvű lepkék voltak képesek elérni a szakáll alsó részét, ahol a nektár képződött. Viszont minél hosszabb nyelve volt egy lepkének, annál több nektárhoz tudott jutni, ergo felülreprezentálódtak a leghosszabb nyelvű lepkék.

Ezen kívül megfigyelték, hogy az ilyen hosszabb nyelvű lepkék nagyon óvatosak, hiszen ugró és karolópókok várhatják őket az orchideákon, tehát nekik azért tanácsos távolról étkezni, és amikor már bevezették nyelvüket a szakállba, csak akkor nekilendülni és közelebb repülni (a pollencsomagokig) magához a virághoz.

Így méginkább előnnyé válik a hosszabb nyelv… ami adja magát, hogy felülreprezentálja a hosszabb szakállal rendelkező, gazdagabb nektárforrásokat.

A folyamat tehát nagyon valószínű és lehetséges!

’praedicta Darwin’

Aztán az 1873 június 12-én megjelenő Nature magazinban W. A. Forbes felhívást tesz közzé olvasóinak, hogy keressék meg Darwin lepkéjét. Még ebben az évben jelentkezik is egy olvasó, bizonyos Hermann Müller, aki bár nem ismer ekkora nyelvvel rendelkező szenderfajt Madagaszkáron, de biztosan tudja, hogy Brazíliában él egy Szfinx szender fajta, melynek nyelve majdnem 25cm-es, mivel testvére fogott egy ilyen példányt. Ezzel bizonyítottnak látja Darwin igazát. Bár nem találják meg lepkéjét, és egy kisebbet is egy másik kontinensen, a lehetőség a jósolt lepkére mégis bizonyítódik. Darwin fia, Francis apja levelezésének publikálásakor megjegyzi, hogy a bizonyítottságot tényleg így is gondolta apja, bizonyítottnak látta a lepke létezését.


illusztráció a keresett lepkékről


Aztán 1903-ban, 41 év után Rothschild és Jordan leír egy nagyméretű madagaszkári szfinx lepkét, melynek mérete 15cm és pödörnyelve 30cm-es. A fajt Xanthopan morganii praedicta Darwin-nak nevezik el. ’Praedicta Darwin’, azaz ’amit Darwin megjósolt’.

Idővel sikerül megfigyelni a porzás pillanatát is. A lepke megérkezik, első lábaival repülés közben segít kipödörni nyelvét, majd bevezeti a szakállba és előre repül, hogy teljesen leérjen annak aljáig. És úgy 6 másodperc evés után, hogy vissza tudja pödörni nyelvét, hirtelen hátrabólint, így leakasztva az orchidea virágpor tokjait.


és akit Darwin megjósolt


És a természet a legnagyobb médiamunkás! 1965-ben jön a hír Bossertől, hogy új Angraecum orchideafajt azonosított Madagaszkáron, az Angraecum longicalcar-t. A növény különlegessége, hogy a szakálla 40cm-es és valószínű, hogy egy ehhez illően nagy lepke porozza be…


Egy adag kreativitás


Már kb egy éve nem frissült a blog, mivel egyszerűen elhavazódtam és csak úgy gyűltek a cikkötletek. Éppenséggel csak feltölteni felejtettem el, mert mindig jött a "majd ez után a cikk után" állapot. Így mostanra 4 gazdag frissítés készült el, és előkészületben van további 4, szóval ha az átlagos 3 havi bontást nézzük, akkor ez máris 2 évnyi anyag.
Ebből adódóan gondoltam változtatok a metóduson és havonta jelentkezek új bejegyzésekkel! És mostantól egy új rovattípus is megjelenik, ez pedig a kreativitás lesz, olyan reklámanyagok, kampányötletek, tippek és trükkök, melyek a zöld kommunikációban segítenek vagy csak a legjobb példáknak adnak helyet!

Szóval akkor jöjjön az első adag kreativitás.